JÁTÉKOK

Nem rég fejeztem be a F.E.A.R. című játékot.

Igen, nem bírok magammal, újra és újra végig kell rajta mennem! Közben meg a hideg kilel, frászt kapok a sötét zugoktól, hiába tudom előre, hogy mi következik. Gondolom, ehhez nagyban hozzájárul a jól összeválogatott zene is. Egy saját „szám” van, ahol a gyermek Alma zenedobozát halljuk. Baromi idegesítő! (Gyanítom, hogy a történet kikerekítése már a játék sikeres befutása után jött létre.)

A sztori amúgy inkább szomorú: Egy atomtámadás után a vegyiekkel kivonuló katonák egy kislányt találnak az egyébként kihalt városban. Hogy élte túl? Milyen elváltozásokat okozott benne a sugárzás? Kísérletezni kezdenek vele, és rájönnek, hogy extra képességei vannak. Gyereket is szül, kettőt is, ők is örökölnek ezekből a képességekből. Az egyik egy Paxton Fettel nevű renegát, aki megszökik és hipnotikus úton vezényelt hadsereget indít, hogy megbosszulja magát és anyját. Ellenük, és az idősebb Alma szellemserege ellen megy a harc. A történet a játék folyamán egyre jobban kibomlik és mindenre fény derül.

A másik kedvencem az Oni nevű játék (ez japánul démont jelent), ami egy képregényszerű környezetben játszódik. A betétek nem is szaroznak sokat: inzert, és az éppen beszélő figura feje egy kockában valamelyik sarokban. (Szintén állókép.) Viszont a mozgások jól grafikáltak (hoppá, van ilyen szó?), egy tré videokártyával ne is próbálj nekirugaszkodni!

Egy Konoko nevű lány a főszereplője, akire akciódús feladatokat bíznak. Technobűnözők után kell kutatni és kiiktatni őket. Egy cég a Föld légkörén óhajt javítani, ami ugye egy nemes feladat, de ahogy begyűjtjük az adatokat, rá kell jönnünk, hogy valami más van itt a háttérben.

Lövöldözni is lehet, de inkább a verekedésen van a lényeg. Játék közben tanulunk új figurákat, de ahogy halad előre a sztori, az ellenfelek is egyre profibb képességekre tesznek szert. Persze sok disznóságra is fény derül, és a végén már mindenki az ellenségünk, aki karatés, vagy fegyvere van… Hálátlan feladat Muro mesternindzsájával, Mukade-val (Százlábú) párbajozni, aki sokkal gyorsabban mozog, mint te, és rendszerint láthatatlanná is válik. 2-3 hypo-val (tartalék energia) be se szállj a liftbe! A csúcspont a leszámolás a főgonosszal (Muro), aztán egy szomorú befejezés a romos városban.

Egy Oni fan szerint kétévente kötelező játék. Én két év alatt vagy negyedszerre futottam neki, bár csak kétszer sikerült teljesen végigmennem rajta. Szerencsére bármelyik helyszín újrajátszható.

Tulajdonképpen véletlenül bukkantam rá a Mirror’s Edge című PC játékra. Letöltöttem, de jelszóval védett a tömörítés, és csak akkor kapod meg (ha ugyan…), ha egy oldalon megadod a telefonszámodat. Aztán persze egymás után kapod a fizetős tartalmakat sms-ben, és mire le tudod mondani, a gatyád is rámegy.

Piszok látványos játék! Egy parkour brigád, a Runners röpköd tetőről tetőre különféle feladatokat teljesítve a korrupt városvezetés ellen dolgozó underground csoport számára, miközben a rendőrök (a Kékek :) ) vadásznak rájuk. Főszereplő egy Faith Connors nevű ázsiai lány. Nővére, Kate rendőr, aki gyilkosság gyanújába keveredik. Letartóztatják, de a lány nem hagyja annyiban, nyomozni kezd az igazi gyilkos után.

Szédületes képek, csak a bemutató megnézése alatt elhasználtam vagy fél kiló adrenalint! (Ide most egy rövidebb klipet tettem be.)

És most egy másmilyen játékról. Ezt a hivatal játssza az emberekkel.

A Vonaton eldicsekedett egy srác, hogy nyugdíjas bérlettel jár. Igaz, hogy már lejárt, de megveszi hozzá a szelvényt, és így utazik.

- Honnan van neked nyugdíjas bérletigazolványod? – kérdeztem.

Hát kiderült, hogy a Hallerban szerezte. Ez a hajléktalanoknak fenntartott Munkaügyi Központ. Ha egy évig együttműködsz velük, vagy az elmúlt két év alatt legalább 180 nap munkaviszonyt igazolsz, jogosult vagy rá, és egy évig használhatod.

Odamentem. Alig voltak bent, rögtön sorra kerültem.

- Mi járatban van? – kérdezte a hölgy.

Elmondtam, mire közölte, hogy ők nem foglalkoznak ilyesmivel (Lacika tőlük kapta!), de menjek el az Önkormányzathoz, majd ők.

- Milyen Önkormányzathoz?

- A Könyves Kálmán körútra.

Az szintén csak hajléktalanokkal foglalkozik, tudom, hol van. Odamentem, ott is igen hamar sorra kerültem.

- Mi nem foglalkozunk ilyesmivel, menjen el a Haller utcában a Munkaügyi Központba…

- Köszönöm szépen!

Azóta sincs bérletem. Leszarom. Havi kb. három és fél rugót megspóroltam.