A hetesben már reggel 7-kor felmostak.
Ma ugye Pünkösd vasárnap van, és bent lehet maradni a Vonaton. Meg hétfőn is. De egy páran kimegyünk, és én reggel szeretek zuhanyozni. Mondjuk, ha akartam, sem tudtam volna este lefürdeni, mert véletlenül elhoztam a vécékulcsot a Holdudvarból, és az éjszakások nem tudták feltölteni a vécépapírtartókat. Legalább is nem mindegyiket. Este rámtelefonált a Krisz, és be kellett ugranom vele.
Odafelé is lekéstem a buszt, meg visszafelé is. Majdnem fél 11-re értem vissza a Vonathoz, és már be voltak zárva az ajtók. A Tibi engedett be - ő a főnökhelyettes, és egész ünnepeket is be szokott vállalni, valószínűleg ő lesz bent kedd reggelig, hacsak meg nem unja és le nem váltatja magát.
A mi zuhanyzónkat meg szétbombázták. Középen kilyukadt a padló, ezért lezárták. Most a napokban megint kinyitották, de csak azt láttuk, hogy nem csináltak semmit. Mint a magyar útépítéseknél: felbontanak mindent, és úgy hagyják. Itt is felszedték a PVC-t, és annyi.
Tulajdonképpen a mi kedvünkért tartják nyitva azóta a közös zuhanyzót egész éjszaka, az pedig hátul van, át kell menni hozzá a hetesen.
Azt meg felmosták.
Na jó, fel tudtam volna kelni 6-kor is, amikor vagy negyedszerre voltam kint pisilni, és ha akkor lefürdök és elkészülök, már nyitásra itt lehettem volna a Mac-ben, vagyis 7-re. De a Tibi nem szokott zárni, mindenki maga oltja el a villanyt, és kelteni sem szokott. 7 után ébredtem. Azért hátra mentem zuhanyozni, meg barkácsoltam egy sajtos szendvicset és meg is ettem, hogy a reggeli vitaminjaimat be tudjam kapni, és csak utána indultam el.
Ilyenkor, ha bentmaradás van, reggel 8-ig ki kell mennie annak, aki nem marad bent, és már le voltak zárva az ajtók, amikor felkerekedtem. Ugyanott mentem ki, ahol éjszaka bejöttem. Befelé és kifelé is elkéstem, de Tibor úr nem haragudott érte.
- Tudja, Attila, vannak kivételek - mondta, és ez jólesett.
Miután ennyire tré az időjárás - tegnap is haza küldtek (milyen mókás, amikor egy hajléktalant haza küldenek!) miután rendbe tettem a klotyót -, úgy egyeztünk meg a Túri Lacival, hogy 9 körül felhívom, hogy kell-e menni.
Én. Az én pénzemen. Na mindegy.
Na és ha kell, akkor csak bő fél órát tudtam netezni, ha pedig nem kell mennem, akkor szépen átbattyogok a MüPá-ba, és ott elinternetezgetek egész nap. De mára csak délutánra mondott esőt, talán kelleni fogok. Mindjárt kiderül.
Megyek dolgozni. Hahh... (sóhajt) Azért jó volt veletek! :)
