A SZÖG A ZSÁKBÓL

Vasárnap 23 óra előtt pár perccel kaptam egy üzenetet a Faszbúkon. Estilla küldte, és azt írta benne, hogy hétfőtől mehetek dolgozni.
10:22-kor értem a HU elé. Krisz törölgette az asztalokat a Piknik Placc előtt. Üdvözlés, kézfogás, megkérdezi:
- Dolgozni jöttél?
- Igen. Egy hét kihagyás után már ideje lesz.
- Az jó, mert a ConWork-os vécésem már ott van.
Odébb húzódtam, mint a hagymaszag, és felhívtam Estillát. Azt mondta, valószínűleg a diák hazamegy, és én maradok, de beszéljem meg a Turi Lacival. Na, ez a hét is jól kezdődik!
11-ig ültem a dohányzóban - ez ott van "hátul", ahol "ebédelni" is szoktunk 5 után -, de Laci sehol. Hát mi a fene van már? Újra bementem érdeklődni az irodába, és kiderült, hogy már bent van, nézzem meg a vendégtérben. Elöl jött be, nem a portán.

Ott szívta a cigarettáját, ahol a pincérek szoktak állni. Lepasszolt a Kriszhez, hogy ő küldje haza a diákot. Na, mondom, az nekem egy harmincperces feladat lesz.
Bementem a klotyóba. A bejáratnál ott ült egy lány és a telefonját tapogatta. Kajla fülei voltak, de szépen mosolygott. Mondom neki, hogy mi van, és bementem pisilni. Közben megjelent Krisz is, szerintem Laci üzent neki valahogy, és áttette a csajt a pohármosóba. Hát, ott dolgozni is kell néha, nem csak a telefont bizgeráni, de 800 Ft/óra fizetésért talán még az is belefér.

Kb. fél óra késéssel "nyitottam", de nem is jött addig senki. Szolid napnak nézett ki. Nem is baj, mert kuponok nincsenek, mind eltűnt állítólag. Ez nekem eléggé tudományos-fantasztikus, de hát kénytelen vagyok elfogadni, amit mondanak. Aki fizet két kilót, az a blokkal tudja igazolni, hogy 200 Ft árkedvezményre jogosult.
Viszont 6 helyen papírt kellett töltenem, mert kevés volt, cserében az összes kéztörlő doboza tele volt (3-3 csomag volt bennük), alig lehetett kihúzni őket, cafatokban jöttek ki. A szappanok lefogyva, volt olyan tartó, amiben kb. 1 cm szappan volt! Összesen 8 izzó volt kiégve. Az ívek kitűnően látszottak a járólapokon, ahogy a koszos vizes mopot végighúzták az utolsó takarítás alkalmával. Nagyon elhagyatott benyomást keltett az egész hely!
Később esett, elég sokáig, és amikor abba hagyta, 6 körül bezártunk.

Na, aztán amikor bementem elszámolni, Estilla becsukta az ajtót, és közölte, hogy beszélni akar velem. Mondtam neki, hogy az jó lesz.
Tehát: a múlt héten azért voltunk C vágányon, mert ki akarták kísérletezni, másoknak mennyi a bevétele a vécén. Állítólag mindenkinek jobb volt, mint nekünk. Annyira, hogy Claude-ot nem is kívánják vissza, engem is csak azért tartottak meg, mert már olyan rég óta vagyok ott.
De hát valami ilyesmit mondott is Claude, csak szépen elfelejtettem. Odáig meg magamtól is eljutottam, hogy valamit talán felmérnek, csak nem tudtam, mit. Hát így utólag persze logikus, bár nincs igazuk, mert vagy sok kupont adsz el, vagy takarítasz. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a kettő között - bár hét közben talán nincs akkora forgalom, hogy ez gondot jelentsen.
E. rámöntötte az egészet, mindent elmondott vagy nyolcszor ("Ez egy gazdasági társulás!"), nem is jutottam szóhoz mellette. Megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy két éve május elsején azért volt szuperbevételem, mert mindenkitől könyörtelenül kértem a két kilót. Na de annyi időm sem volt, hogy bemenjek feltölteni a vécépapírtartókat! És hogy az Edit, aki huszonezer forintot csinált 15-én (amikor én lementem Akarattyára leégni), egy büdös szót nem beszél a magyaron kívül. Így lehet! Mert hiába jön a külföldi, hogy ő itt fogyaszt, ha ez nem érti. Mutogat a táblára, ahol 4 nyelven ki van írva az ár, vagy a gép kijelzőjére, és szerencsétlen ha be akar jutni a slózira, hát ki kell csengetnie a zsét.
Nekem meg nem olyan régen azt mondták, hogy ne zargassam a vendégeket, sokkal többet ér a háznak, ha fogyaszt az illető. Nesze!

Böngészem a holland munkalehetőségeket. Vannak...

UTÓ6ÁS

A múlt heti leégésem az nagyon durva volt. Nézzük, hol tartunk most!

Balcsin nem sokat költöttem, a kori meg az üveg sör, meg a végén a szóda és talán ha a gyufát is hozzám számolta a faszi. Két rugó alatt voltam jókedvvel, bőséggel. Ennél már a Fenistil is drágább volt.

Drazsé szerint a Fenistil gél a legjobb napégés (Napégés? Nem ő égett le, hanem én!) kezelésére. 2100 forintba került, és csütörtök reggel már úgy érkeztem a rendelőbe, hogy szeretném, ha lekennének. Jóval utána olvastam róla (Drazsé: Betegtájékoztatót nem olvasunk!), hogy vény nélkül is kapható. Magyarul: receptre is kiírathattam volna, és olcsóbban megúszom, esetleg utána visszamehettem volna lekenetni magam. Bakker...

Na de egész csütörtökön csak akkor egyszer volt kezelve a hátam. Ugyanis én nem érem el - még a karomat is alig tudtam felemelni, szinte hallottam, ahogy recseg a bőr -, és hát nem akartam, hogy a Miki hozzám érjen. Ahol meg elértem, az nem volt elég, és persze ott keletkeztek rajta a hólyagok, ahová nem hatoltam el. (Nem úgy, mint Fülig Jimmy, aki, miután közölte, hogy - Napoleonra hivatkozva - kenyérrel és vassal akár Kínáig is elhatol, Piszkos Fredtől azt a hozzászólást kapta, hogy "Ne nagyzoljál, Jimmy fiam, mert te már nem egyszer elhatoltál Kínáig egy falat kenyér és egy büdös vas nélkül is!")
Pénteken dolgozni mentem, és sikerült rávennem Tinát, hogy kenje le a hátam. Három alkalommal megtette, este viszont mégis csak a Mikivel ápoltattam le magam. Teljesen kiakadt, amikor meglátta a nedvedző hátam, meg a sötét rózsaszín és mélyvörös színorgiát. Lecseszett, hogy miért nem a körömvirág kenőcsöt használom, az mindenre jó.
Mindenre? Mennyit keresték a középkorban (is) ezt a szert! A mindenre frankó csodagyógyszert! Ahhoz képest elég csendben vonult be a köztudatba!

Mindegy, rá kellett jönnöm, hogy vagy az azonnali kezelés hiánya, vagy a Fenistil tökéletlensége - esetleg a kettő kombinációja - folytán sokkal rosszabb a hátamon a helyzet. Nosza, szombaton visszamentem a rendelőbe.

Az úgy van, hogy abban a rendelőben nem csak a háziorvosok dolgoznak, hanem egy ügyelet is van, és mit tesz Isten, a Katika, az "én" asszisztensnőm ott is asszisztál.
Épp ő nyitott ajtót, amikor becsengettem, és ő is kiakadt, amikor megmutattam neki a hólyaggal teli testecskémet. Azt mondta, már összefüggő sebek is vannak rajta. Mondtam neki, hogy éppen ma reggel hallottam a szomszéd kislánytól, hogy milyen jó leégés esetén egy pohár tejföl, de kiderült, hogy kifakadt hólyagokra talán az sem tökéletes megoldás. Talán menjek be a patikába, és ők majd adnak olyan szert, ami direkt égésre van. Így kaptam Panthenol habot 1300 rupóért, ami azért lényegesen olcsóbb volt a Fenistilnél, és állítólag nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik.
És fújni kell, azt talán én is meg tudom csinálni. Igaz, hogy utána bele kéne kenni a bőrbe, de majd a melóhelyen megoldjuk valahogy.

Tina szabadnapos volt. Azt a mindenit, hát most mit csináljak?
Várjunk csak! Tegnap, amikor megmutattam a hátam, ott volt Johanna is, egy miniatűr, fehér bőrű csaj fogszabályzóval, ő rögtön felajánlotta, hogy megmasszíroz. Akkor húztam le a pólómat, és mondtam, hogy most a legkevésbé masszázsra vágyom, inkább le kéne kenni.
Bementem a pohármosóba, és rákérdeztem, hogy vállalná-e. Igent mondott, és hogy ha lesz ideje, beugrik hozzám, én pedig mondtam, hogy addig találja ki, hogy mit kér érte. Csokis kekszben és lángosban egyeztünk ki, tekintettel arra, hogy többszöri alkalomról lett volna szó.
Igen, maradt a feltételes igeidő. Egész nap hiába vártam, nem dugta oda a fogszabályzóját. Amikor az ebéddel mentem hátra, ami 5 után volt, láttam, hogy a pultra támaszkodik és matat valamivel. Visszafelé, ahogy az üres tányért vittem, mosogatott. Egyik alkalommal sem szóltunk egymáshoz, ill. én köszöntem neki, de meg sem vártam a választ. Nincs mit tárgyalnunk.
A hátam egész nap nem volt lekezelve. Így kell elhanyagolni egy másodfokú égést!

Mikikém boldogan szörnyülködött, miközben belemasszírozta a hátamba a habot. Nem sajnálta az anyagot, és ez még reggelre sem szívódott be, csak ledörzsöltem álmomban a vállamról meg a mellemről az ágyon.
A reggeli zuhanyzás után ugyanúgy bevakolt, és elindultam gályázni. Miután szépen gyógyultak a sebek, de két éjszaka nem bírtam aludni, este bekent körömvirág krémmel, de olyan vastagon, hogy másnap szinte spaklival kellett levakarnom.
Ez ugye vasárnap volt. Hétfőn-kedden Claude-nak kellett mennie, és itt jön egy furcsa dolog: tőle is lenyúlták a kasszát, mint két héttel előtte csütörtökön tőlem, de ez nem a Ganyecz volt.

Ja, hogy ezt nem meséltem még! Hát az úgy volt, hogy azon a csütörtökön betelefonáltam, hogy késni fogok, de még fél 12 előtt beértem. A Ganyecz tajtékzott, hogy pont most, amikor csoport van, és mit képzelek, és le fogja húzni az egész napomat. Minderről persze nem tudtam, Tina mesélte, miután vele és Johannával nyalatták fel a vécét, hogy a vendégek használhassák. Egyébként a csoport már reggel 9 óta ott volt, nekem baszott bárki is szólni, hiszen akkor bementem volna már 8-ra, hadd ketyegjen az az óra, és tiszta vécét kaphattak volna, üres szemetessel meg mindennel, ahogy illik. Na és miután a klotyót nem lehetett megközelíteni, mert videóelőadás folyt, kiültem hátra, ahol dohányozni meg kajálni szoktunk, és a Ganyecz rámripakodott, hogy miért ülök itt. Felálltam, hogy elvonszoljam a belemet onnan, de felszólított, hogy válaszoljak.
- És - mondom - mi a fenét tudnék ott csinálni?
- Például kiviszi a szemetet - magázott a felindultságtól elcsukló hangon.
- Ott zörgök a zsákkal, miközben ezek videót néznek? Az jó lenne! De ha bárki szólt volna, hogy kilenctől csoport van, akkor nem pakolászok a lakásban a Miki barátommal, hanem bejövök előtte egy órával, és most nincs ez az egész!
Ez volt a fedősztori, hogy a lakást rámoltuk.
Tamás nagyon nagy ívben elkerült egész nap, nekem meg háromszor kellett szólnom a Dénesnek, hogy adja már ki a kasszát, mert már rég elment a csoport, a vendégek meg ki-be mászkálnak a klotyóban, teljesen ingyen. Na és amikor elmentem ebédelni, a Ganyé - mert nem tudok mást mondani - szépen lenyúlta a kasszámat és betette az irodába.
Amikor visszamentem és láttam, hogy mi van, rögtön levágtam, hogy csak ő lehet ilyen buzi, és kimentem megkeresni. Estillával beszélgetett hátul, nekem meg az ugrott be, hogy E. is tud erről a dologról, és szarul esett, hogy ennyire benne van. Mindjárt be is bizonyosodott, hogy igazam van, mert amikor odamentem - először persze úgy tettek, mintha nem vennének észre - és szóltam, hogy eltűnt a kassza, úgyhogy lezárom a gépet és beteszem a raktárba, E. mondta, hogy menjek vissza, majd ő lezárja.
Hagytak még főni egy darabig a levemben, aztán a Ganyé megjelent a kasszával, E. utána jött két méterrel, de előttem akkor már elásta magát. Amíg G. visszaszerelte a cuccokat - visszakötötte a kábelt, ami nyitja a fiókot - meg kiselőadást tartott arról, hogy de hiszen megbeszéltük, hogy ebédre beviszem a cuccot a sufnimba (nem igaz, mert nem beszéltünk meg semmit, csak ő mondta, és nem ezt, hanem hogy szóljak, hogy leváltson egy ConWork-ös diák, amíg kajálok - na persze, hogy megint össze-vissza pötyögjön be mindenféle hülyeséget, mint a múltkor is, és lett negyedmillió forint többletfelütés!), én azon gondolkodtam, hogy mennyire patkány dolog az, hogy csak addig számít a Ház érdeke (Juci: Ez is egy bevétel a Holdudvarnak!), amíg nem személyes bosszúról van szó egy melós ellen, mert akkor a többiek (Dénes, Estilla) bőszen asszisztálnak hozzá. Hányinger.

Szóval Claude-nál is lenyúlták a kasszát, de G. nem volt bent aznap. Ennek, úgy látszik, szép hagyománya alakult ki. Bezárták az irodába, és mivel hétfőn van meeting, jó ideig ki sem nyitották. C. meg nem tudta biztosan, hogy ott van-e, vagy valaki valóban lenyúlta a bevétellel együtt és azóta árkon-bokron túl van.
Na és este közölték vele, hogy holnap nem kell jönnie, meg nekem sem szerdától, mert betesznek egy diákot. Én pedig kaptam E.-tól egy Faszbúk üzit, hogy ne menjek a héten, majd vasárnap elküldi a jövő heti beosztásomat.
Ez persze találgatásra adott okot, és cseppet sem érezzük jól magunkat, hogy ilyen könnyedén C vágányra tettek, hogy ennyire pótolhatóak vagyunk, és ilyen váratlanul és gyorsan veszíthetjük el a munkánkat.
Na de őszintén: Ki nem szart volna be a helyünkben?

Ha lesznek fejlemények, ideteszem, de jelenleg még csak csütörtök hajnali 5 óra van. Ja, és a hátam? Köszönöm, már jobban van! Most hámlok ezerrel. Nem kenem semmivel, mert nem tudom, mivel kéne. És viszket. Na nem nagyon, csak hogy ne tudjak nyugodtan aludni.

A BALATON AKARATJA

A Reichstag - a német parlament épülete - 1933. február 27-én égett le. Én pedig tegnap a balatonakarattyai strandon. A gyújtogatást egy magányos holland kommunista, Marinus van der Lubbe követte el, az én leégésemért viszont egyedül én vagyok a felelős, ha eltekintünk a Napocskának a szokatlanul erős sugárzásától.

Az úgy volt, hogy a Vonat megpályázott egy balatoni kirándulást, és megnyerte. Tavaly is így volt, csakhogy én akkor is dolgoztam ezerrel, és nyilván sokat szoveltam a Mikinél, nem hallottam hírét.

Szerda reggel már fél 7-kor felkeltettük egymást, akkor hallottam, hogy a Balázs - a Vonat főnöke - előtte való nap eligazítást tartott, és kilátásba helyezte a negyed 8-as indulást.
Kényelmesen elkészültem (vécé, zuhanyzás) addig, sőt a nálam lévő olajos halat is megettem egy párnapos margarinos zsemlével.
A Vonatból kifelé menet láttam a kondért tele limonádéval. Ha valaki előbb szól, elhoztam volna a szekrényemből a kétliteres flakonomat és megtöltöm vele, de hát nem szólt senki. Balázs adott egy kerékpáros kulacsot, ami kb. egyliteres lehetett, abba szedtem, és egy nylonzacskó (3 vagy 4 darab) szalámis zsemlét. Az volt a napi apanázs.

Fél 8 tájban indultunk, és elég hamar elértünk a velencei pihenőig (25km). Ott, mint kiderült, felvettük a buszsofőr feleségét és egy fiatal fiút és lányt. Hogy ezek milyen rokoni kapcsolatban voltak vele, az nem derült ki, de nem is érdekelt senkit.
Innen szintén nem messze, 71 km körül lejöttünk az autópályáról és jobbra fordultunk Akarattya felé. Tavaly is ide jött a brigád, sokak előtt nem volt már ismeretlen a hely.
Volt ugyan egy kilométerrel odébb egy szabadstrand, de mi a Bercsényibe mentünk. Belestem az ablakon, és láttam, hogy egy fiatal szemüveges csaj a pénztáros. B. két tízezressel meg némi apróval fizetett, ÁFÁs számlát kért, és néhány ezrest kapott vissza. Köbö 25 emberre ez nem is sok! Mindenki röhögött, amikor beköszöntem a kiscsajnak, mire én lebunkózam őket:
- Én vagyok az egyetlen, aki köszönt. Mit fognak mondani? Na, megjöttek a bunkó pestiek?
Persze csak tréfa volt, ki a fenét érdekelt, hogy mit gondolnak rólunk!

Maga a strand nem tűnt óriásinak, de így hétköznap szépen lazán elfértünk. Mert azért később jöttek még elég sokan.
Egész hátra mentünk, Tibor elővette a pokrócokat, és a fél csapat lehevert az árnyékba. Megettem egy szenyát az enyémből, meg az el nem jött emberekéből, aztán uzsgyi, be a vízbe!

Namost az uzsgyi, az úgy nézett ki, hogy amikor még bokáig ért a Balaton, akkor nagyon-nagyon hideg volt. Amikor térdig, akkor már csak simán hideg. A legfurcsább az volt, mikor a golyóimat nyaldosta, de aztán bejjebb merészkedtem és végül amikor belemerültem, már egészen barátságos volt. Előkerült egy Sunny Ball feliratú gumilabda is, azzal játszottunk, dobálgattuk egymásnak. Aztán amilyen felhős volt a nap eleje, úgy kisütött később.
Kijöttem a vízből és kerestem üres pokrócot, hát nem volt. A két szocimókus csak tizet hozott, és ezek igen hamar gazdára találtak, de Tibor megengedte, hogy az ő hatalmas rózsaszín lepedőjére - talán abroszára? - leheveredjek, ő meg elment a magával hozott sakk-készlettel. Hogy talált-e magának partnert, azt nem tudom, de a jelenlévő hajléktalanok, miután tisztában vannak a tudásával, biztos nem álltak ki ellene.

Főleg a lábamat akartam napoztatni, mert még Juliskámtól kaptam (és az nem mostanában volt!) egy háromnegyedes nadrágot, amit egy napig hordtam, hozzá tornacipővel. Ami kilógott a lábszáramból, az ez alatt az egy nap alatt szégyentelenül leégett, de olyan szinten, hogy még a mai napig is meglátszik. Ezeket akartam eltüntetni, de igen hamar megszáradtam és minél melegebb lett a hátam, annál inkább visszakívánkoztam a vízbe. Előtte azonban meghívtam magam egy korsó Dreherre. 4 kiló volt, plusz adtam 50 rupó jattot. Hűtött koriban adta a faszi a komlószörpöt, és nagyon jólesett!
Azt hiszem, háromszor voltam bent ebéd előtt, és mindig igen hosszú ideig. Tkp. én voltam a legtovább a tóban egész nap.

Az ebédet ott a strandon az egyik kioszk teraszán költöttük el. Ott mellettünk volt egy jópofa, hangár alakú étterem, de mi egészen pontosan a túlsó végébe avászkodtunk el, ami igen jót tett az étvágyunknak. (Na, mégsem olyan kicsi a strand?) Gondolkodtam egy ebéd előtti felesen, de olyan meleg volt, hogy inkább lebeszéltem magam róla.
Lassan hozták ki a levest négyszemélyes tálakban, és egy asztalnál nyolcan ültünk, ami azt jelentette, hogy akik a bódé felőli oldalon találtak helyet maguknak, azok megkapták, akik nem, mint pl. én is, azok meg nyelték a nyálukat.
Elvitték a levesestálakat, és még egy kis örökkévalóság után kihozták nekünk is. Akkor meg ők nézték, hogy eszünk, bár ezek már elcsapták az éhüket.
Második fogás rántott hús volt - egy szelet - és vegyes köret, vagyis rizs és sült krumpli. Savanyút nem szolgáltak fel, ami engem teljesen hidegen hagyott, mert nem szeretem, de a többiek közül bizonyára jópárnak hiányzott. Megfigyeltem, hogy rengetegen sóznak (a levesnél plusz  borsoznak) kóstolás nélkül. Én ezt már a gyerekkorommal kinőttem, és nagyon jól is tettem, mert abszolút felesleges és káros. Ja, aki dohányzik, az nem érzi az ízeket, és a megemelt sófogyasztás abszolút nem tesz jót.
Amikor elszállingóztak, Balázs meg még két "srác" ott maradt iszogatni és dohányozni. Egy üveg Arany Fácánt vettem, gyenge 4 fokos sör, és leültem a szomszéd asztalhoz, amik a padok mellé voltak állítva. B. megkérdezte, hogy megbántam-e, hogy eljöttem. Dehogyis, sőt legszívesebben itt is maradnék, mondtam, csak leragad a szemem, a víz sokat kivett belőlem. Meghívott egy kávéra, és lesétáltunk.
Ja, és érdekes volt megfigyelni, hogy csak néhányan öltöztünk fel kajához. Tudom, hogy strand, meg Balaton, de... na mindegy. Szóval én frászt kapok attól is, ha valaki az utcán félmeztelenül sétálgat.

Kaja után már nem is tudom, talán kétszer voltam bent, de akkor már nagyon látszott a hátunkon a piros.
Az akarattyai strand délután árnyékba borul, alig lehet napos foltokat találni, legalább is azon a részen, ahol mi voltunk. Beálltam egy fa alá, hogy csak a lábszáram süsse a Nap, de persze szart sem értem vele. Az a pár perc, amíg volt hozzá türelmem, semmi ilyesmire nem volt elég.
Aztán kimentem kakálni a vécére, és ott olyan kicsi szalvétaszerű papírok voltak egy hengerben, hogy ha nem ott látom őket a fülkében, esküszöm, nem jöttem volna rá, hogy mire használják. Élből két darabot vettem a kezembe, és egy pillanat alatt kilyukadt az egész, úgyhogy a következő néhány darab arra ment el, hogy az ujjaimat törölgettem.
14 "henger" volt és 15 piszoár, de nehéz elképzelni, hogy akár még hétvégén is teltház lenne itt. A mosdókat és zuhanyzókat nem számoltam meg, de ha így tettem volna, akkor is elfelejtem - kiverte volta a jéghideg víz a fejemből. És nem csap volt, ahol állítani tudod a hőmérsékletet, hanem csak egy gomb, mint a Miklós utcában, és ha megnyomod, egy darabig jön a víz.
Nagyon hideg volt! A seggemet kimostam, és egy kicsit a hátamat próbáltam hűteni, de túlságosan is jól sikerült volna, ha tisztességesen aláállok, úgyhogy inkább hagytam a francba.

Amikor kijöttem, szó szerint rázott a hideg. Rázott akkor is, amikor öltöztem, és akkor is, amikor annál a bódénál, ahol a korsót ittam, valami vízfélét kértem az útra. A faszi egy kétliteres Fantás flakont kiöblített, és szódát töltött bele. Tibor tüzet kért tőle, kapott egy skatulya gyufát csak úgy, de mondtam, hogy számolja hozzám. 170 forintomba került, ami semmi. Itt Pesten egy pohárral adtak volna ennyiért.

Visszafelé nagyon csöndes volt a busz, én pl. szinte az egész utat átaludtam. A velencei pihenőnél kitettek minket, a fószer hazadobta a családját, és jött vissza értünk.
A sofőrnek be nem állt a szája, szegény Balázsnak kellett hallgatnia egész úton. Addig-addig pofázott, hogy elfelejtett lekanyarodni az Egér útra, és visszafelé is beszoptuk a Budaőrsi utat. (Kifelé két sáv, befelé viszont csak egy, jó nagy szopás!)

Bent a Vonaton mindenkinek meg kellett mutatnom a hátam, szörnyülködtek rajta meg poénkodtak, de hát ilyen ez az állatkert, ezek így törődnek a jó arcokkal.
Misikém (aki alattam alszik) kérdezte:
- Állva fogsz aludni?
- Lábujjhegyen! - tromfoltam rá, és ezen jót röhögtünk. Pedig a lábaim ugyanolyan sápadtak maradtak, mint előtte voltak.

Szerencsére a mai napon is szabad voltam, így meg tudtam tenni azt, hogy vettem egy tubus Fenistil gélt, elmentem a dokihoz (szabin van hó végéig, de a Wallinger fogadott) és felírattam gyogyit, mert augusztusban úgyis elfogyott volna. Megkértem, hogy kenjék le a hátam, a többit majd elintézem, ahogy tudom. Az asszisztens csaj átvitt az Egri (a Horváth utódja) rendelőjébe és lekente a hátam. A doki is átjött, és közölte, hogy nem olyan vészes, egy nap alatt rendbe fog jönni, és meg is marad a színe.

Felmentem a Mikihez, és azóta is azt hallgatom, hogy milyen sms-eket írt a nője, meg ő miket írt rá, és hogy biztosan mire gondolt közben a csaj... Pedig jó lett volna kicsit pihenni!

PLÜSSFEJŰ LETTEM

Nagyon véletlen volt ez, semmi elhatározás nem volt benne. Mindamellett eléggé sorsszerűnek tűnnek az események.

Már napokkal azelőtt volt egy késztetés bennem arra, hogy rövidebb hajat csináljak magamnak. Június 21-én, vasárnap, mintegy félálomban követtem el a dolgot. Egyedül voltam a Miki sashegyi kéglijében, és felébredés után gyakorlatilag rögtön kivettem a szekrényből a Philips hajvágómat, kimentem a fürdőbe és megálltam a tükör előtt. Még meg is néztem a távtartót, hogy jól van-e beállítva. A múltkor ugyanis teljesen kihúzott állapotban kb. 2.5 centis hajat nyírtam magamnak. Hát most is végállásban volt, csak nem a külső, hanem a belső végében. Behajoltam a mosdó fölé és nekiálltam nyírni.

Furcsa volt, hogy milyen nagy darabok jönnek le a fejemről, de nem izgatott különösebben a dolog. Hanem amikor felnéztem és megláttam magam a tükörben, jobb oldalon már nem volt hajam.

Választanom kellett: Vagy középen meghagyok egy csíkot punkosra eresztve, vagy legyógyítom az egészet skin stílusban. Előbbi jobban tetszett volna, de az utóbbi mellett döntöttem. Ha már, akkor legyen egyforma!

Mostanra szántam el magam, hogy közzétegyem új kinézetemet. Az vigasztal csak, hogy nem sokan látják. (Bár már ma is volt 2 látogatóm még 9:30 előtt, fogalmam sincs, ki lehet, hiszen senki nem hagy üzenetet.)

Hát tessék, lehet röhögni, szörnyülködni, vagy bólogatni:

- Ugye, megmondtam! Mire jó az a hosszú haj? :D

 

Plüssfejű vécé selfie a Holdudvar tunnelvégtelenjében

 

Pénzbehajtásról lenne szó? Mondjad, öcsém, ki az áldozat?

 

Ezt meg csak úgy ajándékba a cipóképű, plüssfejű vécés bácsitól