AZ AJTÓK ZÁRÓDNAK

Töröm az okos kis fejemet: Mi a fenéhez lehet kezdeni egyetlen fillér nélkül?

Jó, persze, van kétezer forintom. Na de ez mihez elég? Lehet ebből egy vállalkozást indítani? Lehet ebből egy alapítványt létre hozni?

Király Norbi azt írta, hogy nem  hogy pénze nem volt ingatlanbefektető céget nyitni, de még több millióval tartozott is.

Jó, akkor képzeljük el magunkat ingatlanbefektetőként! Vállalkozás vagyunk, mert ha befektetői céllal veszel ingatant, szinte elenyésző illetéket kell utána fizetni. Odamegyek az ürgéhez, és azt mondom:

- Helló, megveszem a lakásodat!

Mire ő:

- Jaj, de jó! Kérek érte 16 millió forintot, és itt van a kulcs!

Tegyük félre egy pillanatra az ügyvédi díjat (ő írja meg az adásvételi szerződést, meg még sok más papírt, és hát hová is lennénk papírok nélkül!...) meg a többi illetéket, és forgassuk ki a zsebünket 16 guriga után!

Nincs benne. Hát jól van, tudom én is, hogy nincs benne, de Király Norbi azt írta... Ja, hogy Király Norbinak volt egy(?) lakása, ami fedezetül szolgálhatott a bankkölcsön felvételéhez?

Na jó, menjünk tovább!

Lépten-nyomon olvasom, hogy „Segítse adományával/adója 1%-ával a következő alapítványt!”, és egy számlaszám. Ó, hát ez igazán nem lehet bonyolult! Csávolyon van az állandó bejelentett lakcímem, és bár soha nem jártam még ott, szegény emberek nyilván ott is élnek, akiket támogatni lehet. Ezzel-azzal. Bármivel. Nézzük, mennyi a vonatjegy!

Csávolyra nem megy vonat, Bajára a Déliből a legolcsóbb, 3130 Ft. Diákzsugával félárú, tehát oda-vissza ennyi. (Most tekintsünk el attól, hogy diákigazolvánnyal ha lenne BKK bérletem, csak kiegészítőt kéne venni, hisz még Bajáról is el kéne jutni Csávolyra, tehát egy-egy. Különben sincs pénzem bérletre.) Plusz be kéne tenni valamennyit az alapítványba. Momentán vonatra sincs pénzem, nem hogy alapítványt alapítani. A fővárosban meg még többe kerülne!

Nem, hát pénz nélkül egyszerűen meghal az ember, semmit nem lehet tenni! Tehát valamennyi zseton mindenképpen kell, hogy valamerre elindulhassak. Na de mennyi, és azt hogy szerezzem meg?

Egyszer olvastam egy boldog házaspárról (nem, nem mese volt!), akik a legnagyobb nélkülözések közepette sem panaszkodtak sem egymásnak, sem a külvilágnak. Összeszorított fogakkal dolgoztak tovább, és meg is lett az eredménye: mára már szép vagyonuk van, gyerekek, unokák veszik körbe őket, és szeretik egymást.

A férfi azt mondta, hogy ma ha egy fiatal milliomos akar lenni, semmi mást nem kéne csinálnia, mint venni három bikaborjút. Ezeket nevelgeti, és x idő múlva (talán egy év?) eladja az államnak. Pont egymilliót kap érte.

Ez szép kerek szám! Nézzünk utána, kb. mennyi alaptőke kéne (föld, bika, takarmány) a kezdéshez!

Erre a kezembe akad a http://www.farmit.hu/szakcikkek/tamogatasok-palyazat-uzletvitel/valtozott-hizottbika-tartas-tamogatas oldalon két sor, hogyaszongya: A 2010. november 30-át követően történő benyújtás esetén a kérelem érdemi vizsgálat nélkül elutasításra kerül, a késedelmes benyújtáshoz kapcsolódóan igazolási kérelemnek helye nincs.

Na, köszönöm szépen, nekem mára ennyi elég volt!

Az ajtók záródnak, tessék vigyázni! A végállomás következik! :(

NAMOSTMÁR

Tavaly vettem a laptopomat, persze használtan. Már akkor sokat szarakodtam a billentyűzettel: ha a bal shift-et lenyomom, a jobb oldali billentyűket nem nagyon akarja látni. Meg a space-t. (Azt egyébként sem szereti.)

Még szintén tavaly vettem egy használt klaviatúrát - nevetni fogsz! - a tabletemhez. Mindössze 300 pénzbe került. A világon semmi baja nem volt, gyönyörűen működött. Igaz, német kiosztású volt, de ez engem nem zavar, úgyis vakon gépelek. Aztán hogy rá nemsokára megvettem a laptopot, feleslegessé vált: nem akartam többet a tableten netezni. Végül a pí-vizes Istvánnak adtam, mert ő is a notebookjának a gombjaival bajlódott.

Most már egyre jobban idegesített, hogy nem tudok egy hsz-t (hozzászólás) megírni úgy, hogy ne kelljen többször visszatörölnöm, mert nem ír le karaktereket. Vagy space-t. Pláne amilyen lassú esténként a Facebook! Leírtam 1-2 szót, aztán megvártam, amíg a Fb. szépen utolér.

Egy blog megírásáról már nem is szólva!

Na de most fogtam magam, és utánajártam az Interneten, hogy hogy lehetne olcsó billentyűzethez jutni. Találtam egyet, egérrel együtt 600 forintba fog kerülni, és ma megyek ki érte Újpestre.

Ettől kezdve nincs mentség, írnom kell!

VAJON MIBŐL LEHET PÉNZT CSINÁLNI?

Na igen, ilyeneken már én is agyaltam!

Internetes munkák: Évente többször utánanézek ilyesmiknek, és nem mondhatnám, hogy hirdetnek. Ha mégis, arról kiderül (vagy már kiderült, és egy másik weboldalon lehet róla olvasni), hogy kamu, az illető felvett egy csomó regisztrációs díjat, és most valamelyik tengerparton áztatja a lábát és issza a hideg koktélokat.

Számítógéppel (vagy anélkül) otthon végezhető munkák: Dettó! Egy kaptafa. Fizess reg. díjat, aztán kiderül, hogy valamiért nem jó a bolt.
Egyszer belementem egy ilyenbe. Feladtam a pénzt, postán kaptam egy szabványméretű borítékot, benne egy listával: Adatrögzítés X Ft/ó, levélfeladás, borítékcímzés Y Ft/db stb. És egy papír, hogy adjak fel hirdetést, ezeket a lapokat másoljam le és küldjem szét, aztán kérjek én is pénzt.
Az volt a nóta vége, Isten megsegített, küldött egy megrendelőt. Visszajött a pénzem (talán kétezer alatti összegről van szó), a hölgytől pedig itt kérek elnézést – bár nem hiszem, hogy ezt a bejegyzést valaha is elolvassa. :/

Mások tanítása: Ebből sem sikerült még egy fillért sem keresnem. “Gyere, mutasd már meg, te értesz hozzá!” “Csináld már meg, én ezt nem tudom!” “Nekem is menne, de te pikk-pakkra kész vagy vele!” És aztán várom, hogy hátha a kezembe nyomnak valamit… Ja, hazudok! Egyszer egy barátom fizetett két rugót. (Kétezer forintot.)
Jó, mostantól pénzért fogom, de ha ezt meghallják, nem fognak hívni.
Mondjuk az nem baj…  

MLM: Talán el sem hiszitek, hogy pont egy hajléktalan… de évek óta a két kedvenc szavam a PASSZÍV JÖVEDELEM. (A saját 100%-os teljesítményed utáni jövedelem helyett más 10 ember 10-10%-a…) A gond csak az, hogy szinte mindenhez pénz kell. Két helyre is beregeltem, az MLM Diszkontba, meg a Family Business-be. (Ha bármelyikőtök ide akar jelentkezni, szóljatok, és megírom a linkemet! ) Mindkét hely olyan, hogy bármit megvásárolhatsz tőlük, amit ma is megveszel, csak olcsóbban és házhoz is viszik. És ha keresni is akarsz vele, és beviszel embereket magad alá, az ő eladásaik után is kapsz valamit.
Most jött el az ideje, h. nem tudom fizetni a havi (kötelező minimum) pontjaimnak megfelelő megrendeléseket.
Egy barátom hívott be egy buliba, ahol az alád regisztrált (külföldi) emberek költése után kapsz jutalékot úgy, hogy ők meg visszatérítést kapnak. Ehhez NEM kell pénz, ha már megvan az Internet hozzáférésed (meg a géped). Laptop van, ingyen wifi is van, egy a gond: a srác a Facebook oldalamon bejelölt egy pár csoportot amíg eltiltás alatt voltam, és így még 2 héttel meghosszabbították: nem jelölhetek senkit!  

Vidéki munkahelyben is gondolkodtam. Végül is egy hajléktalannak mindegy, hogy hol nem lakik… De most, hogy péntek-szombat suliba járok, szóba sem jöhet egy autógyár vagy hasonló. Biztosan nem engednének vissza minden hétvégén. Pont ezért nem jó a külföldi meló sem, pedig a legrosszabb helyen/munkáért is annyit adnak, mint itthon egy jól fizetett szakmunkásnak.
És akkor csodálkoznak, hogy kiürül az ország!  

Á, tudjátok, mit? Hadd legyen ez itt a reklám helye!
http://mlmdiszkont.hu/mlmdiszkont/bemutato?ref=rt9ni32e
http://www.family-business.hu/3601651

TANFOLYÁS

Az ember próbálkozik, mint a kutya. Aztán az embernek az orrára koppintanak:

- Mit képzelsz? Nem szabad!

- Most nem lehet!

- Sajnos nincs rá pénzünk...

- Majd ha nagyobb leszel, azt csinálsz, amit akarsz. De most nem.

Miután mindig vissza kellett fognom magam, elég későn érő típus lettem. 42 évesen iratkoztam be a gimnáziumba, és 46 évesen lettem érett - legalábbis a papír szerint. :)

47 éves koromban számítógépes szoftverüzemeltető lettem. Bár ilyen munkakör már nincs Magyarországon, örültem neki, hogy most már hivatalosan is elismerték, hogy értek a kompjúterekhez. Nem annyira, mint szeretnék, de azért... ott vagyok valahol a hozzáértők között.

Persze nem volt elég. Nem is tudtam mit kezdeni ezzel, esetleg helpdesk-esnek mehetek el - magyarul telefonos kisasszonynak -, de azt eldadogtam volna: ha esetleg felvesznek, hamarosan megszűnik a munkaviszonyom. Böngészgettem a Neten a hirdetéseket, de pénzem nem volt egy komolyabb sulira. Pont akkoriban tettek tönkre minket - magukat és engem - a bátyámék azzal, hogy minden pénzt (és az nem volt kevés!) elherdáltak, az utcára kerültünk, ki kellett mennünk külföldre szerencsét próbálni. (Nem sikerült.) Amikor visszajöttünk, láttam a Forrai Magániskola hirdetését: ötvenvalahány ezer forintért kétéves rendszergazdai tanfolyam. Istenem!... De jó lenne, ha ez összejönne! (Nem jött össze.)

Idén nyáron viszont kiszúrtam az Üzletemberképző Szakközépiskolát! Forraiéknál éppen megszűnt a rendszergazda képzés, esetleg webmesternek mehettem volna, de itt rátaláltam a frankóra! Sokkal olcsóbban ugyanúgy két év alatt kitanítanak álmaim munkakörére, és még diákigazolványt is kapok!

Heti két alkalommal van tanítás, pénteken délután és szombaton délelőtt kb. 6-7 tanórában. Ez nagyszerű - gondoltam -, hiszen két nap anyagát a rákövetkező 5 nap alatt csak meg tudom tanulni! Egy csomót gyakorolhatok is, benne lesz a kezemben minden!

Aha!... Tegnap volt egy felmérő, 16 pontból kaptam hetet. Az majdnem a fele! - mondhatnánk napsugaras optimizmussal, ha Albert, az egyik tanár fel nem homályosított volna: a vizsgán 50%-tól kettes. Na ja! Ha nem tanulom meg az alatt az 5 nap alatt az anyagot, akkor nem is fogom tudni! Ráadásul minél később állok neki az anyag elsajátításának, annál többet kell majd bepótolnom.

Szóval vigyázni kell!

Illetve tanulni! :)

Egyébként nem megy olyan nagyon rosszul! Hálózatokról azelőtt sem olvasgattam sokat. Úgy voltam vele, hogy ha esetleg a szabványokkal lesz dolgom, kinézem egy szakkönyvből, vagy felütöm az Internetet, azon úgyis minden rajta van. Persze volt valami halványlila segédfogalmam a rétegekről (egy hacker book-ban olvastam erről, meg pl. az Internet felépítéséről, működéséről), a hálózati topológiát pedig tanultuk is szoftverüzemeltetőin. De annyit foglalkozunk az OSI-val, hogy arról azt hittem, hogy protokoll. Hát nem az, és ezt most már te is tudod! Ha bármilyen vizsgán kérdezik, nyugodtan kijelentheted, hogy nem protokoll, és hazudik, ha valaki mást mond!

De nem is megy minden simán! Ma például késtem pár percet, az egész osztály előtt ott volt kinyitva az MS Project program. Nekem tíz percbe is beletelt, mire megtaláltam, hogy honnan lehet megnyitni. Nem, nem a Start menüből, és a C:\Program Files között sem volt! Előbbi helyről meg hiányzott a Futtatás opció.

Nem! Hanem a K meghajtón kellett megkeresni, valamilyen részét átmásolni a Dokumentumokba, de végül is ki lehetett tenni az indító ikonját az Asztalra...

Á, nincs vége a tortúrának, mert egy szünetről is késve értem vissza, és lemaradtam a Moodle oldalon (a suli weboldalán a képzéssel kapcsolatos dolgok vannak itt) a kurzusokra való jelentkezésről. Nem egyszerű, mert jelszó kell hozzá, ezért maradtam le. Tanítás után elkaptam a tanarat - nehéz volt, mert hárman is körbeugráltuk, mindannyian előbb akartunk végezni a másik kettőnél -, hogy küldje el az email címemre. A hozzáférést - hogy hol találom az egyes kurzusokat a weboldalon belül - megkaptam, a jelszavakat nem...

Szóval nem unatkozom, és ennek örülök! :D Már gimiben rájöttem, hogy szeretek suliba járni, csak tanulni ne kellene!...

HOLDUDVAR

A Holdudvar a Margitszigeten található, egy kerthelyiség, 2006 óta a Casino utódja. De az első-hátsó homlokzaton még ott van a régi neve is.

Tavaly kerültem oda, július közepén. A sógornőm ajánlott be, ők adták az éjszakai műszakot a klotyón, de csak akkor fogadtam el a munkát, amikor kiderült, hogy nem ő és a bátyám lesznek a főnököm, hanem bejelent a hely.

Nyilván sokat nyomott a latban, hogy beszélek angolul. Ez sem bratyóról, sem a feleségéről nem mondható el. Takarítani utálok, de ezt nem mondhattam, hiszen vécés bácsinak jelentkeztem. :)

Annyira sok pénzem lett, hogy akkor vettem ezt a laptopot, egy tablet pc-t (eredetileg e-book olvasót akartam), később egy mp3 lejátszót is, hogy ne a tabletről kelljen zenét hallgatnom mondjuk a villamoson. Na meg a kaja! Akkor még nem ismertem a Keletinél a Szendvics boltot, de sűrűn ettem szalámit és sajtot. Azon belül is az olcsóbbakat, de azért minőségi dolgok voltak. Rendszerint a Csarnokban vettem fele annyiért, mint mondjuk a Tesco árak. A tabletnek nagy hasznát vettem, hiszen rengeteg könyv belefér, és a vécében aztán volt idő olvasni! Elég volt olyan fél óránként benézni, hogy mit műveltek a csajok (sokkal csúnyábban hagyták ott a dolgokat, mint a férfiak!), gyorsan helyre kalapáltam, és ültem vissza olvasni.

Szeptember utolsó két hetében már csak hétvégén voltunk nyitva. Október 2-án pedig csupán a fizetésemért és a kijelentkező papírokért kellett bemennem. Aztán volt egy záróbuli is, de azt lemondtam. Ihattam volna ingyen, amennyi belém fér, de egyedül éreztem volna magam, nem érte volna meg.

Idén már áprilisban kezdtem. Jó volt, hogy visszahívtak, ősztől tavaszig szinte egy fillér bevételem sem volt. Most szeptember közepével zárt a hely, és hiába, hogy sokkal korábban kezdtem az idényt, borzalmasan gyorsan telt el a nyár!
Persze ott volt az árvíz, két hétig zárva volt az egész Sziget, hiszen hiába a homokzsákok a futópályán körben, a Duna magas vízállása  felhozta a talajvizet. Egy-két fa ki is dőlt, a laza talaj nem bírta el.

Próbáltam olyan dolgokra költeni, ami esetleg később pénzt hoz, de eddig nem sikerült egy fillért sem kicsiholni semmiből. Egy kicsit felspéciztem a gépemet, de igazság szerint még ez volt az egyik legkisebb kiadásom, amin nem élelmiszert vettem.

Voltak érdekes dolgok, például a férfivécében a középső boxban (három van) csorgott a víz. Megnéztem, mitől, hát egy kis nylon zacskó volt beledobva. A kábítószert mérik ilyesmiben. Miután felszippantotta az illető a fehér kristályokat vagy a sárgás port, a tartályba dobta, ahonnan nem ment le a vízzel, de nem is engedte a záróelemet a helyére kerülni.
Kisebb javításokért nem kellett a karbantartót hívni, egész otthonosan mozogtam a tartály, vagy a papírtartó zárjának javításában. Jól éreztem magam ott a klotyón, és ha maga a hely nem is hiányzik, azért a munka, és persze a fizetés igen. Nagyon messze van még a tavasz, és egyáltalán nem biztos, hogy visszahívnak.

Na, hát ez nem lett valami vidám bejegyzés, nosztalgiáztunk egy kicsit. Legközelebb azért megpróbálom feldobni egy kicsit a hangulatot! Addig is legyetek rosszak! :D