CIKK-I 2

Mondj igazat és betörik a fejed

CIKK-I 1

Azért számoztam meg, mert gyanítom, lesznek még ilyen bejegyzések.
Ezt találtam:

REMÉNYHAL

Az Úr roppant elfoglalt! Vagy csak szeret próbára tenni. Mindig megvárja, amíg jól kiakadsz, és csak akkor villant valamit.

Hát, én nem bánom, ha mindig jó lesz a vége!

CSOKOLÁDÉ

Mikikém azzal jött haza, hogy kérek-e csokit. Naná, hogy kérek! :)

Megkívánt egy tábla mogyorós csokoládét, és már a második sornál tartott, amikor rájött, hogy mazsola is van benne. Ő pedig utálja a szőlőt.

Tízdekás tábla volt, kicsi kockákkal, apróra tört mogyoróval és kicsikre szabdalt mazsival. Én is benyomtam két sort, de kábé a fele még mindig megvolt.

Megvacsorázott, ledőlt az ágyra, és elmajszolt egy kisebb szelet másmilyen csokoládét. Aztán felém fordult.

- Attilám! Tudsz adni egy kicsit a csokidból? Kevés volt úgy látszik, még kéne ennem.

- Persze, tessék.

Kissé elcsodálkoztam, de gondoltam, megeszik egy vagy két kockát… Amikor visszaadta, ez volt a papíron:

VESZTETTEM

Már szeptemberben bezárt a Holdudvar, de még nem kaptam meg a kilépőpapíromat.

Mindegy, ez nem tartott volna vissza attól, hogy szedjem a sátorfámat, és kimenjek Európába végre valami munkát találni, és normális pénzért dolgozni egy normális országban.

Ez nem. Az sokkal inkább, hogy megint elfogyott a pénzem.

Hova a fenébe tűnt el ennyi zsé? Holva lett az a sok pénz, amit megkerestem a nyáron, és a közmondásosan szerény költekezésem folytán most a pénztárcámat kéne dagasztania?

Jó, persze, vettem egy tabletet a nagylányomnak, vettem két használt számítógépet Gyömrőre - egyet a közös gép helyére, egyet a középső lányomnak -, meg kölcsön adtam egy tízest az Évának, meg több mint 17 rugót a Mikinek. De akkor is kellett volna maradnia egy "csomó" pénznek! Annyinak mindenképpen, hogy kiutazhassak legalább Bécsbe, és legalább egy-két hetet hajléktalanszállón tudjak tölteni.

És nem! Elfolyt, elcsöpögött valahol az ujjaim között, és most itt állok megint ősszel, megint pénz nélkül, megint egy szomorú országban mindenféle pénzkereseti lehetőség nélkül. Egy újabb tél előtt, egy újabb hiába eltelt évvel a hátam mögött.

Azt hiszem, jobb, ha beletörődöm a sorsomba. Nem vagyok képes változtatni rajta, mindenképpen ilyen szerencsétlenül kell befejeznem a földi pályafutásomat. Örülhetek, ha felvesz valami multi és éhbérért dolgoztat, vagy jöhet megint az ingyenkonyha a rettenetes kajákkal, meg a melegedők, meg a McDonald's-ok és a művelődési házak az ingyen wifijükkel és lenéző biztonsági őreikkel.

Rendben, ha ilyen béna vagyok, és nem vagyok képes ebből a szarból (sem) kimászni, hát akkor jöjjön ez! Nem fogok kapálózni. Éveken keresztül próbálkoztam, nem megy. Jól van, ennyi, leteszem a fegyvert.

Tisztára úgy érzem magam, mint az a fószer a Truman Show-ban.

NEHÉZ SZÜLÉS

Nincs még vége!

24-én csütörtökön bementem azzal, hogy végre dolgozni fogok. Nagyon elszánt voltam! Beírtam magam abba a jelenléti ívbe, ahol már szerepelt a nevem. Mi is bizonyítaná ennél fényesebben, hogy végre, végre dolgozhatom! :D

A klotyóban sáros lábnyomok mindenfelé. Úgy tűnik, jó vastagon felmostak, és utána még órákig bemászkáltak a kedves vendégek, vagy esetleg eleve vizes-sáros lábbal tették. Mindegy, egy alapos felmosás segíteni fog! Rengeteg helyen hiányzott a vécépapír, az összes papírtörölköző tartó üres volt. A kis huncutok! Mekkora buli lehetett itt? Kimentem az irodához, hogy kérjek cuccot, amivel feltöltöm az üres tartókat, de szokás szerint éppen akkor senki nem volt ott. Na jó, addig felmosok! Mire visszafordultam volna, előkerült a Krisz, ő egy ilyen mindenes srác. Elbeszélgettünk, és már megint csak indultam volna vissza, mire megjött L., a picike lány. Mondom neki, hogy mi van, mire ő:

- Attila, nem biztos, hogy dolgozol ma.

Lefagytam, mint az Explorer.

- Hogyhogy?

- Úgy, hogy nem vagy még bejelentve. Várj, meg kell kérdeznem!

Hát ezt nem hiszem el! Mi a fene kell még ehhez? Én kényelmesen a kanapén ülve pár perc alatt leadtam a NAV-nak a bátyámék melósainak a nevét, ők ezt lassan egy hete nem képesek megcsinálni, pedig mennyien vannak rá!

Visszamentem, és elkezdtem a férfi vécét felmosni.

Nem telt el két perc, jött L., és mondta, hogy nem tudok ma sem gályázni, majd holnap jöjjek be megint.

Megjelent az a srác is, akinek már illene megtanulnom a nevét így tavaly óta, és hozzá tette, hogy most egy szövetkezettel állunk kapcsolatban, áprilisban hozzájuk regisztrálunk, vagy valami ilyesmi. És előbb velük kell szerződést kötnöm, befizetnek 3 rugót, amit tőlem vonnak le, de ezt majd visszakapom, és csak utána tudok elkezdeni dolgozni.

Mit mondjak? Nem voltam boldog. Közben L. a női mosdóban birkózott a hajába akadt csattal. Néztük egy darabig, majd nem tudtam megállni, és megjegyeztem:

- Ez benne marad őszig.

- Szerintem is – mondta a főnök srác.

- Nem – bizakodott a csaj, - ma már egyszer kijött!

A szerződésből nem kaptam másolatot – senki sem kapott -, sőt időm sem volt elolvasni. Ez kíváncsivá is tett, ugyanakkor leszarom. Ha ez a módja, akkor legyen így, csak kereshessek már végre!

Másnap kijöttem a Vonatról és már a 8-as buszon ültem, hogy megyek fel a Mikihez, amikor 8 óra tájban csöng a telefon. L. volt, és azt mondta, hogy aznap nem kell bemennem, mert nem nyitnak ki a rossz idő miatt.

Miért nem lepődtem meg?

- És holnap? – kérdeztem.

- Majd felhívlak.

- Jó, de akkor is hívj, ha kellek, és akkor is, ha nem! Nehogy félreértés legyen.

- Nem, csak akkor telefonálok, ha nem kell jönni.

Ott ragadtam a Mikinél, és másnap reggel fél 9-re állítottam be az órát. Ha addig nem telefonálnak, akkor összeszedem magam és bemegyek. Talán idén mégis csak lesz valami munkám!

Fél előtt két perccel hívott. Nem kell bemenni. Szombat volt, és ez azt jelentette, hogy megint fogok kapni egy telefont a Providenttől.

Az úgy van, hogy múlt hónapban megegyeztünk, azaz kierőszakolták, hogy megígérjem, hogy minden hó 28-áig befizetek 4 rugót, és akkor nem adnak át a bíróságnak. Mert akkor ők is ráteszik a perköltséget, és egy összegben fizettetik ki, és az nekem még rosszabb lesz.

Belementem, persze, hogy belementem, amikor arról volt szó, hogy már Húsvétkor fizetést fogok kapni! Amit vasárnaptól szombatig dolgozunk, azt kifizetik vasárnap. Még így is, hogy csúsztunk egy hetet, ha szombaton bementem volna, azt másnap megkapom, és hétfőn befizetem. De neeem!... Nehogy már úgy legyen, hogy jó legyen!

Na, vasárnap nem csöngött a telcsim!

Miki aznap is Szolnokra indult a nőjéhez, de lustálkodott még az ágyban. Engem küldött ki zsemlékért, hoztam nyolcat. Amíg elkészültem, és ez nem tartott sokáig (sosem zuhanyzom, ha ő is otthon van, fürdeni meg soha nem fogok abban a kádban), megkent nekem hármat. Befaltam, közben be nem állt a szája. Nem egy könnyű eset ez a csaj, és Miki nekem ecsetelte, hogy ha így lesz, mit fog tenni, és ha úgy, akkor mit. Gyorsan elköszöntem, így is pár percet késtem a Holdudvarból.

Az idei első munkanapom! :D Nahááát! Csak megértem!

A nőit már majdnem teljesen felmosta a takarítónő, amikor hátra mentem. Oda nem mehettem be vécépapírt feltölteni, meg akartam várni, hogy felszáradjon. A férfit már én tettem rendbe, és volt mit takarítani: a sáros lábnyomok már megint. Gondolom, az lehetett, hogy az éjszakás korábban ment el, mint ahogy bezárt volna a hely, és felmosás után összemászkálták.

Első meglepi: nincsenek kuponok. Tehát kasszázni sem lehet. (A kuponozásnak az a lényege, hogy bejön a kuncsaft, akit le kell vennem két kilóra. Cserében kap egy kétszáz forint értékű kupont, amit lekajálhat-piálhat. Ilyenkor az a baj, hogy „már fogyasztottunk, és ki is fizettünk mindent”, vagy „de miért kell nekem itt is fizetnem, amikor ikszezer forintot elittam, rajtam ne keressetek már!”) És annyira nincsenek, hogy még azt sem döntötték el, hogy kerek legyen-e, mint eddig mindig. Ugyanis a kerek alakúak háromszor – vagy hányszor – többe kerülnek! Ebben a megvilágításban az is hülye, aki ehhez a formához ragaszkodott.

Akkor mi legyen? Tisztelet kassza, mint az éjszakásoknál.

Második meglepi: este 8 után nem jön a váltás. Kiderül, vasárnap este 11-ig van nyitva a hely, ilyenkor nem hívnak éjszakást. 9 után elszámolok, 27 380 Ft a bevétel. Gyönyörű!

Utána kimegyek oda, ahová egész nap nem volt időm. Sms-t küldök Mikinek, ne ijedjen meg, ha rányitok, de ma is ott alszom. Kifelé menet sokat dumálunk az őrrel, és ő mondja, hogy előző éjjel nem voltak takarítók. Vajon ezt a bátyámék tudták?
Ezért hát a sok sáros lábnyom! A takarítónő nyitás előtt jó vastagon felmos, és már délelőtt összemászkálják. Úgy szárad meg, és olyan csúnya marad egész napra. Ez megéri a cégnek?

Ma délután 2-kor nyit a hely. 8-kor akarok eljönni, hogy bent alhassak a Vonaton. Nem hittem volna, hogy ez lesz a választásom, ha alhatnék lakásban, ágyban is, de feszélyez a kosz és az elhanyagoltság.

A Provident meg ki lesz fizetve idén, csak legyenek egy kis türelemmel!

NYÖGVENYELŐCSŐVEZETŐ

Ezzel a Holdudvarral két baj van. Az egyik az, hogy csak akkor lesz biztos, ha már szólnak. Addig bizonytalan, nem érdemes számítani rá. A másik a beosztás.

Miután szabadtéri szórakozóhely, télen zárva van, és mivel vendéglátó, hétvégén nagyobb a forgalom, mint hét közben. A suli is hétvégén van: péntek délután és szombat délelőtt, tehát ez ütközik. És még valami. A suliban teljesítenem kéne egy hónap nyári gyakorlatot, és ez totál nem fér bele, ha a Holdudvarban dolgozom. Ha viszont nem vállalom el, nyáron sem lesz pénzem, nem csak télen.

Márciusban szóltak a bátyáméknak, hogy idén is úgy lesz minden, mint tavaly volt. Engem nem hívtak, de ez így volt tavaly és tavalyelőtt is, és már akkor is idegesített.

Szóltak a bátyámnak, hogy hétvégén is menjek be, mert a váltóm megbetegedett.

Szóltak a bátyámnak, hogy másnap nem kell jönni, mert rossz időt jósolt a meteorológia.

Szóltak a bátyámnak, hogy rohanjak, mert a váltóm nem ment be aznap, és én mégis csak Pesten lakom, hamarabb beérek.

Ütemterv: április 16-a nagytakarítás, 17-e szerződéskötés. A hely 18-án este 6-kor nyit, tehát aznap csak éjszakás kell a vécébe. Nosza, csütörtökön megjelentem, kössük meg azt a szerződést!

M. Judit volt bent, meg az Estella, utóbbi székeket pakolt két sráccal. Párbeszéd:

Judit:

- Mi újság?

Én:

- Jöttem jelentkezni, hátha szükség van még vécés bácsira.

Judit:

- A bátyádék adják az embereket.

Én:

- Igen, ők adják az éjszakát. De én nappalos voltam, engem a Holdudvar alkalmazott. Namost szóltatok nekik, hogy minden úgy lesz, mint tavaly volt, de ebből nem vágtam le, hogy ez rám is vonatkozik-e.

Judit:

- A bátyádékat is alkalmazza a Holdudvar.

Én:

- Igen, de ők vállalkozók, én meg a ti alkalmazásotokban… feszült

Judit:

- És?

Én:

- És most nem tudom, hogy van-e nappalos vécés bácsitok.

Judit:

- Már van vécés bácsink.

Én:

- Ó…

Judit:

- Te vagy az.

Én: fülig érő szájjal vigyorog

- Akkor írunk egy szerződést?

Judit:

- Hát most biztos, hogy nem. Gyere be szombaton, és a szerződést is akkor kötjük meg veled.

Szombaton bementem már délelőtt 10-re. Nem baj, gondoltam, lássák, hogy ott vagyok a topon! Meg egyébként is, péntek éjjel már van annyi részeg, hogy ha az éjszakás nem volt elég alapos… Minden rendben volt, csak a felmosás volt tré, de azt kijavítottam, meg a férfi klotyóban az egyik henger mögött ömlött a víz, ha lehúztam. Szóltam Tivadarnak, és pár perc alatt megjavította.

Fél 11-kor gondoltam, hogy beírom magam a jelenlétibe. Az iroda előtt volt is két ív, egy hivatalos, meg egy sokszorosított, ami valamilyen diákszövetkezet tagjait tartotta számon. Egyiken sem szerepelt a nevem. Odabent ugyanaz a gömbölyű srác volt, aki tavaly is, és már akkor sem tudtam a nevét, meg Laura, egy pici csaj. Kérdeztem, hogy hova írjak be, L. egy egyszerű mozdulattal a hivatalos lista alá kanyarította a nevem. A pasinak viszont szöget ütött a fejébe, hogy én miért nem szerepelek az emberek között.

Megreggeliztem és 11 előtt 10 perccel bementem az irodába.

- Kérem a kasszát. Ha nem túl korai.

- Nem délben nyitunk?

Udvariasan ránéztem L.-ra, ne én javítsam ki a főnököt.

- Nem – mondta ő, - tizenegykor.

- De kupont sem láttam. Kupon nélkül meg értelmét veszti az egész.

Aztán még hozzá tette morogva:

- Mondjuk kuponnal együtt is…

Idén is új dizájnnal készült kuponok lesznek, de még senki nem látott egyet sem. Tavalyiak ugyan voltak, de aztán kiderült, hogy nem lesz rá szükség. Ugyanis valaki elfelejtette leadni a nevemet a NAV-nak, és így egész hosszúhétvégén nem tudnak alkalmazni.

- Ha csak nem vállalod, hogy kifizetsz félmillió forintot, ha jönnek ellenőrizni.

Persze, hogy nem vállaltam, és abban egyeztünk meg, hogy kedden felveszem a munkát, addig is egy nyomtatványt kitöltetett velem egy Barbara nevű nő, aki, úgy néz ki, idén a nappalosok főnöke lesz. Kifelé menet, ahol már nem hallották, egy kicsit morogtam a bajuszom alatt. Visszamentem a Mikihez, és nekiálltam internetezni.

Ma, kedden elég búval bélelt idő volt, még zivatart is jósoltak, de jobban zavart az állandóan szemerkélő eső. A Sziget kihalt volt, de a kis piros busz majdhogynem tele indult el, talán egy külföldi csoport ült benne, akik csak egy-két napot maradnak itt, és eldöntötték, hogy juszt is jól fogják érezni magukat.

Késtem vagy negyed órát, de senki nem vette észre. A biztiőrön és Tivadaron kívül nem volt bent senki. Utóbbitól tudtam meg, hogy holnap sem nyitnak, előbbitől, hogy csak egy főnök meg egy főnöknő voltak bent, közölték, hogy nem lesz nyitás, és elmentek.

Mindenkit felhívtak, csak engem nem. Kifelé menet, ahol már nem hallották, káromkodtam egy jó egészségeset.

Visszamentem a Mikihez, és nekiálltam internetezni.

11:31-kor megszólalt a telefonom. Bratyó volt, ők már tegnap lecuccoltak Siófokra. A pénteket még lenyomták éjszaka, de a továbbiakban csak a melósaik fognak Pesten gályázni, ők a Balcsin keresik halálra magukat.

Bratyó közölte, hogy felhívták a Holdudvartól, és megmondták, hogy nem kell bemenni, csak csütörtökön.

Namost az utolsó szóban nem vagyok biztos, mert abban a pillanatban bekattant valami, és kurvára felhúztam magam. Azért írtam csütörtököt, mert a Tivadar azt mondta, hogy sem ma, sem holnap. Hát az csütörtököt jelent, de ha összevernek, sem tudom megmondani, hogy pontosan mi is hangzott el a telefonban. Pedig rákérdeztem, és mondta újra, sőt a Juliskámat is odaadta, és ő is mondta. Valószínűleg ugyanazt, nem tudom, de akkor már kiabáltam. Ugyanis amikor még a bátyámnál volt a telefon, megérdeklődtem, hogy mikor szóltak nekik, és kiderült, hogy még tegnap este. Annyira kiabáltam, hogy a sógunnőm gyorsan elköszönt és letette a telefont.

Amikor kitöltöttem az adatlapot, ugyanazokat a paramétereket adtam meg magamról, amit tavaly és tavalyelőtt is. Két év óta semmi nem változott, beleértve a telefonszámomat is. Harmadik éve nem képesek felhívni, bármi van, csak a bátyámmal üzengetnek, még ha ő 120 kilométerre van is. Nem voltak képesek, pedig már tegnap tudták, hogy nem nyitunk.

Ezek a görények meg ma hívnak fel, fél 12-kor, amikor már megjártam az utat oda-vissza csepegő esőben.

Hát akkor énekeljük el a nótát, hogyaszongya

Tele van a tököm akácfavirággal…

NEGYED SZÁZAD

Épp negyed százada írta meg egy srác A hacker kiáltványát.
Negyed évszázad nagy idő, azóta a számítástechnikában egy csomó minden elavult, egy rakás új dolog született, és talán egyszer feledésbe fog merülni ez az írás is. Vegyük le egy percre a kalapunkat - legyen az fehér, fekete vagy akár szürke - és tisztelegjünk a (klasszikus értelemben vett) hacker, az önzetlen, segíteni akaró, örökké új és jobb megoldásokat kereső szakember előtt!

A hacker kiáltványa

Még egyet elkaptak ma, minden újságban benne van. "Letartóztattak egy tinédzsert számítógépes bűncselekményért", "A bankba való behatolás után letartóztattak egy hackert"...

Átkozott kölykök. Mind egyformák.

De te néztél valaha egy hacker szeme mögé? Gondolkodtál már valaha azon, hogy mi mozgatja, milyen erők formálják, mitől lett ilyen?

Hacker vagyok, lépj be a világomba...

Az én világom az iskolában kezdődik... Okosabb vagyok, mint a többi srác, ez a marhaság, amit tanítanak, untat...

Átkozott alulteljesítő kölyök. Mind egyformák.

Középiskolában vagyok. Hallgattam a tanárokat, ahogy tizenötödször is elmagyarázzák, hogyan kell egyszerűsíteni a törtet. Értem. "Nem, Ms. Smith, nem írtam le a házit. A fejemben csináltam meg..."

Átkozott kölyök. Biztosan lemásolta. Mind egyformák.

Egy felfedezést tettem ma. Találtam egy számítógépet. Várjunk csak egy pillanatra, ez király. Azt csinálja, amit elvárok tőle. Ha mégsem, az azért van, mert elrontottam valamit. Nem azért, mert utál engem... Vagy fenyegetve érzi magát... Vagy azt gondolja, hogy okostóni vagyok... Vagy nem szeret tanítani és nem kellene itt lennie...

Átkozott kölyök. Folyton csak játszik. Mind egyformák.

És akkor megtörtént... kinyílt a kapu a világra... végigrohant a telefonvonalon, mint a heroin a kábítószerfüggő vérében, egy elektronikus impulzus, egy menedék a mindennapok inkompetenciája elől... megtaláltam a hajót. "Ez az... ide tartozom..."

Mindenkit ismerek itt... még akkor is, ha soha nem találkoztam velük, soha nem beszéltem velük, és soha nem hallok felőlük még egyszer... Mindannyiótokat ismerem...

Átkozott kölyök. Megint lefoglalja a telefonvonalat. Mind egyformák...

Biztos vagy benne, hogy mind egyformák vagyunk... bébiétellel etettek bennünket az iskolában, mikor mi steak-re vágyunk... a hús apró darabjai, amelyeket átengedtetek nekünk, előre megrágottak és ízetlenek voltak. Szadisták uraltak bennünket, és egykedvűek néztek el fölöttünk. Az a néhány valaki, akinek volt mit tanítani nekünk, tehetséges diákoknak tartott bennünket, de ez a néhány olyan volt, mint vízcseppek a sivatagban. Most már ez a mi világunk... az elektronok és kapcsolók világa, a baud szépsége. Mi ingyen használunk egy már létező szolgáltatást, amelyik rohadt olcsó lehetne, ha nem mohó nyerészkedők kezében lenne, és minket neveztek bűnözőknek. Felfedezünk... és bűnözőknek neveztek bennünket. Tudás után kutatunk... és bűnözőknek neveztek bennünket. Bőrszín, nemzetiség, vallási nézetek nélkül létezünk... és bűnözőknek neveztek bennünket. Atombombát gyártotok, háborúztok, gyilkoltok, csaltok, és hazudtok nekünk, és megpróbáljátok elhitetni, hogy ez a mi érdekünkben történik, és akkor mi vagyunk bűnözők. Igen, bűnöző vagyok. A bűnöm a kíváncsiság. A bűnöm az, hogy azután ítélem meg az embereket, amit mondanak és gondolnak, és nem a külsejük alapján. A bűnöm, hogy okosabb vagyok, mint ti, ez olyan dolog, amit soha nem fogtok nekem megbocsátani.

Hacker vagyok, és ez a kiáltványom. Megállíthatjátok az egyént, de nem állíthattok meg minket... végül is, mind egyformák vagyunk.

Kelt 1986 január 8.-án.

Copyright 1986 Loyd Blankenship (mentor@blankenship.com). Minden jog fenntartva.

Fordította: Voyager2