NYÖGVENYELŐCSŐVEZETŐ

Ezzel a Holdudvarral két baj van. Az egyik az, hogy csak akkor lesz biztos, ha már szólnak. Addig bizonytalan, nem érdemes számítani rá. A másik a beosztás.

Miután szabadtéri szórakozóhely, télen zárva van, és mivel vendéglátó, hétvégén nagyobb a forgalom, mint hét közben. A suli is hétvégén van: péntek délután és szombat délelőtt, tehát ez ütközik. És még valami. A suliban teljesítenem kéne egy hónap nyári gyakorlatot, és ez totál nem fér bele, ha a Holdudvarban dolgozom. Ha viszont nem vállalom el, nyáron sem lesz pénzem, nem csak télen.

Márciusban szóltak a bátyáméknak, hogy idén is úgy lesz minden, mint tavaly volt. Engem nem hívtak, de ez így volt tavaly és tavalyelőtt is, és már akkor is idegesített.

Szóltak a bátyámnak, hogy hétvégén is menjek be, mert a váltóm megbetegedett.

Szóltak a bátyámnak, hogy másnap nem kell jönni, mert rossz időt jósolt a meteorológia.

Szóltak a bátyámnak, hogy rohanjak, mert a váltóm nem ment be aznap, és én mégis csak Pesten lakom, hamarabb beérek.

Ütemterv: április 16-a nagytakarítás, 17-e szerződéskötés. A hely 18-án este 6-kor nyit, tehát aznap csak éjszakás kell a vécébe. Nosza, csütörtökön megjelentem, kössük meg azt a szerződést!

M. Judit volt bent, meg az Estella, utóbbi székeket pakolt két sráccal. Párbeszéd:

Judit:

- Mi újság?

Én:

- Jöttem jelentkezni, hátha szükség van még vécés bácsira.

Judit:

- A bátyádék adják az embereket.

Én:

- Igen, ők adják az éjszakát. De én nappalos voltam, engem a Holdudvar alkalmazott. Namost szóltatok nekik, hogy minden úgy lesz, mint tavaly volt, de ebből nem vágtam le, hogy ez rám is vonatkozik-e.

Judit:

- A bátyádékat is alkalmazza a Holdudvar.

Én:

- Igen, de ők vállalkozók, én meg a ti alkalmazásotokban… feszült

Judit:

- És?

Én:

- És most nem tudom, hogy van-e nappalos vécés bácsitok.

Judit:

- Már van vécés bácsink.

Én:

- Ó…

Judit:

- Te vagy az.

Én: fülig érő szájjal vigyorog

- Akkor írunk egy szerződést?

Judit:

- Hát most biztos, hogy nem. Gyere be szombaton, és a szerződést is akkor kötjük meg veled.

Szombaton bementem már délelőtt 10-re. Nem baj, gondoltam, lássák, hogy ott vagyok a topon! Meg egyébként is, péntek éjjel már van annyi részeg, hogy ha az éjszakás nem volt elég alapos… Minden rendben volt, csak a felmosás volt tré, de azt kijavítottam, meg a férfi klotyóban az egyik henger mögött ömlött a víz, ha lehúztam. Szóltam Tivadarnak, és pár perc alatt megjavította.

Fél 11-kor gondoltam, hogy beírom magam a jelenlétibe. Az iroda előtt volt is két ív, egy hivatalos, meg egy sokszorosított, ami valamilyen diákszövetkezet tagjait tartotta számon. Egyiken sem szerepelt a nevem. Odabent ugyanaz a gömbölyű srác volt, aki tavaly is, és már akkor sem tudtam a nevét, meg Laura, egy pici csaj. Kérdeztem, hogy hova írjak be, L. egy egyszerű mozdulattal a hivatalos lista alá kanyarította a nevem. A pasinak viszont szöget ütött a fejébe, hogy én miért nem szerepelek az emberek között.

Megreggeliztem és 11 előtt 10 perccel bementem az irodába.

- Kérem a kasszát. Ha nem túl korai.

- Nem délben nyitunk?

Udvariasan ránéztem L.-ra, ne én javítsam ki a főnököt.

- Nem – mondta ő, - tizenegykor.

- De kupont sem láttam. Kupon nélkül meg értelmét veszti az egész.

Aztán még hozzá tette morogva:

- Mondjuk kuponnal együtt is…

Idén is új dizájnnal készült kuponok lesznek, de még senki nem látott egyet sem. Tavalyiak ugyan voltak, de aztán kiderült, hogy nem lesz rá szükség. Ugyanis valaki elfelejtette leadni a nevemet a NAV-nak, és így egész hosszúhétvégén nem tudnak alkalmazni.

- Ha csak nem vállalod, hogy kifizetsz félmillió forintot, ha jönnek ellenőrizni.

Persze, hogy nem vállaltam, és abban egyeztünk meg, hogy kedden felveszem a munkát, addig is egy nyomtatványt kitöltetett velem egy Barbara nevű nő, aki, úgy néz ki, idén a nappalosok főnöke lesz. Kifelé menet, ahol már nem hallották, egy kicsit morogtam a bajuszom alatt. Visszamentem a Mikihez, és nekiálltam internetezni.

Ma, kedden elég búval bélelt idő volt, még zivatart is jósoltak, de jobban zavart az állandóan szemerkélő eső. A Sziget kihalt volt, de a kis piros busz majdhogynem tele indult el, talán egy külföldi csoport ült benne, akik csak egy-két napot maradnak itt, és eldöntötték, hogy juszt is jól fogják érezni magukat.

Késtem vagy negyed órát, de senki nem vette észre. A biztiőrön és Tivadaron kívül nem volt bent senki. Utóbbitól tudtam meg, hogy holnap sem nyitnak, előbbitől, hogy csak egy főnök meg egy főnöknő voltak bent, közölték, hogy nem lesz nyitás, és elmentek.

Mindenkit felhívtak, csak engem nem. Kifelé menet, ahol már nem hallották, káromkodtam egy jó egészségeset.

Visszamentem a Mikihez, és nekiálltam internetezni.

11:31-kor megszólalt a telefonom. Bratyó volt, ők már tegnap lecuccoltak Siófokra. A pénteket még lenyomták éjszaka, de a továbbiakban csak a melósaik fognak Pesten gályázni, ők a Balcsin keresik halálra magukat.

Bratyó közölte, hogy felhívták a Holdudvartól, és megmondták, hogy nem kell bemenni, csak csütörtökön.

Namost az utolsó szóban nem vagyok biztos, mert abban a pillanatban bekattant valami, és kurvára felhúztam magam. Azért írtam csütörtököt, mert a Tivadar azt mondta, hogy sem ma, sem holnap. Hát az csütörtököt jelent, de ha összevernek, sem tudom megmondani, hogy pontosan mi is hangzott el a telefonban. Pedig rákérdeztem, és mondta újra, sőt a Juliskámat is odaadta, és ő is mondta. Valószínűleg ugyanazt, nem tudom, de akkor már kiabáltam. Ugyanis amikor még a bátyámnál volt a telefon, megérdeklődtem, hogy mikor szóltak nekik, és kiderült, hogy még tegnap este. Annyira kiabáltam, hogy a sógunnőm gyorsan elköszönt és letette a telefont.

Amikor kitöltöttem az adatlapot, ugyanazokat a paramétereket adtam meg magamról, amit tavaly és tavalyelőtt is. Két év óta semmi nem változott, beleértve a telefonszámomat is. Harmadik éve nem képesek felhívni, bármi van, csak a bátyámmal üzengetnek, még ha ő 120 kilométerre van is. Nem voltak képesek, pedig már tegnap tudták, hogy nem nyitunk.

Ezek a görények meg ma hívnak fel, fél 12-kor, amikor már megjártam az utat oda-vissza csepegő esőben.

Hát akkor énekeljük el a nótát, hogyaszongya

Tele van a tököm akácfavirággal…