NEHÉZ SZÜLÉS

Nincs még vége!

24-én csütörtökön bementem azzal, hogy végre dolgozni fogok. Nagyon elszánt voltam! Beírtam magam abba a jelenléti ívbe, ahol már szerepelt a nevem. Mi is bizonyítaná ennél fényesebben, hogy végre, végre dolgozhatom! :D

A klotyóban sáros lábnyomok mindenfelé. Úgy tűnik, jó vastagon felmostak, és utána még órákig bemászkáltak a kedves vendégek, vagy esetleg eleve vizes-sáros lábbal tették. Mindegy, egy alapos felmosás segíteni fog! Rengeteg helyen hiányzott a vécépapír, az összes papírtörölköző tartó üres volt. A kis huncutok! Mekkora buli lehetett itt? Kimentem az irodához, hogy kérjek cuccot, amivel feltöltöm az üres tartókat, de szokás szerint éppen akkor senki nem volt ott. Na jó, addig felmosok! Mire visszafordultam volna, előkerült a Krisz, ő egy ilyen mindenes srác. Elbeszélgettünk, és már megint csak indultam volna vissza, mire megjött L., a picike lány. Mondom neki, hogy mi van, mire ő:

- Attila, nem biztos, hogy dolgozol ma.

Lefagytam, mint az Explorer.

- Hogyhogy?

- Úgy, hogy nem vagy még bejelentve. Várj, meg kell kérdeznem!

Hát ezt nem hiszem el! Mi a fene kell még ehhez? Én kényelmesen a kanapén ülve pár perc alatt leadtam a NAV-nak a bátyámék melósainak a nevét, ők ezt lassan egy hete nem képesek megcsinálni, pedig mennyien vannak rá!

Visszamentem, és elkezdtem a férfi vécét felmosni.

Nem telt el két perc, jött L., és mondta, hogy nem tudok ma sem gályázni, majd holnap jöjjek be megint.

Megjelent az a srác is, akinek már illene megtanulnom a nevét így tavaly óta, és hozzá tette, hogy most egy szövetkezettel állunk kapcsolatban, áprilisban hozzájuk regisztrálunk, vagy valami ilyesmi. És előbb velük kell szerződést kötnöm, befizetnek 3 rugót, amit tőlem vonnak le, de ezt majd visszakapom, és csak utána tudok elkezdeni dolgozni.

Mit mondjak? Nem voltam boldog. Közben L. a női mosdóban birkózott a hajába akadt csattal. Néztük egy darabig, majd nem tudtam megállni, és megjegyeztem:

- Ez benne marad őszig.

- Szerintem is – mondta a főnök srác.

- Nem – bizakodott a csaj, - ma már egyszer kijött!

A szerződésből nem kaptam másolatot – senki sem kapott -, sőt időm sem volt elolvasni. Ez kíváncsivá is tett, ugyanakkor leszarom. Ha ez a módja, akkor legyen így, csak kereshessek már végre!

Másnap kijöttem a Vonatról és már a 8-as buszon ültem, hogy megyek fel a Mikihez, amikor 8 óra tájban csöng a telefon. L. volt, és azt mondta, hogy aznap nem kell bemennem, mert nem nyitnak ki a rossz idő miatt.

Miért nem lepődtem meg?

- És holnap? – kérdeztem.

- Majd felhívlak.

- Jó, de akkor is hívj, ha kellek, és akkor is, ha nem! Nehogy félreértés legyen.

- Nem, csak akkor telefonálok, ha nem kell jönni.

Ott ragadtam a Mikinél, és másnap reggel fél 9-re állítottam be az órát. Ha addig nem telefonálnak, akkor összeszedem magam és bemegyek. Talán idén mégis csak lesz valami munkám!

Fél előtt két perccel hívott. Nem kell bemenni. Szombat volt, és ez azt jelentette, hogy megint fogok kapni egy telefont a Providenttől.

Az úgy van, hogy múlt hónapban megegyeztünk, azaz kierőszakolták, hogy megígérjem, hogy minden hó 28-áig befizetek 4 rugót, és akkor nem adnak át a bíróságnak. Mert akkor ők is ráteszik a perköltséget, és egy összegben fizettetik ki, és az nekem még rosszabb lesz.

Belementem, persze, hogy belementem, amikor arról volt szó, hogy már Húsvétkor fizetést fogok kapni! Amit vasárnaptól szombatig dolgozunk, azt kifizetik vasárnap. Még így is, hogy csúsztunk egy hetet, ha szombaton bementem volna, azt másnap megkapom, és hétfőn befizetem. De neeem!... Nehogy már úgy legyen, hogy jó legyen!

Na, vasárnap nem csöngött a telcsim!

Miki aznap is Szolnokra indult a nőjéhez, de lustálkodott még az ágyban. Engem küldött ki zsemlékért, hoztam nyolcat. Amíg elkészültem, és ez nem tartott sokáig (sosem zuhanyzom, ha ő is otthon van, fürdeni meg soha nem fogok abban a kádban), megkent nekem hármat. Befaltam, közben be nem állt a szája. Nem egy könnyű eset ez a csaj, és Miki nekem ecsetelte, hogy ha így lesz, mit fog tenni, és ha úgy, akkor mit. Gyorsan elköszöntem, így is pár percet késtem a Holdudvarból.

Az idei első munkanapom! :D Nahááát! Csak megértem!

A nőit már majdnem teljesen felmosta a takarítónő, amikor hátra mentem. Oda nem mehettem be vécépapírt feltölteni, meg akartam várni, hogy felszáradjon. A férfit már én tettem rendbe, és volt mit takarítani: a sáros lábnyomok már megint. Gondolom, az lehetett, hogy az éjszakás korábban ment el, mint ahogy bezárt volna a hely, és felmosás után összemászkálták.

Első meglepi: nincsenek kuponok. Tehát kasszázni sem lehet. (A kuponozásnak az a lényege, hogy bejön a kuncsaft, akit le kell vennem két kilóra. Cserében kap egy kétszáz forint értékű kupont, amit lekajálhat-piálhat. Ilyenkor az a baj, hogy „már fogyasztottunk, és ki is fizettünk mindent”, vagy „de miért kell nekem itt is fizetnem, amikor ikszezer forintot elittam, rajtam ne keressetek már!”) És annyira nincsenek, hogy még azt sem döntötték el, hogy kerek legyen-e, mint eddig mindig. Ugyanis a kerek alakúak háromszor – vagy hányszor – többe kerülnek! Ebben a megvilágításban az is hülye, aki ehhez a formához ragaszkodott.

Akkor mi legyen? Tisztelet kassza, mint az éjszakásoknál.

Második meglepi: este 8 után nem jön a váltás. Kiderül, vasárnap este 11-ig van nyitva a hely, ilyenkor nem hívnak éjszakást. 9 után elszámolok, 27 380 Ft a bevétel. Gyönyörű!

Utána kimegyek oda, ahová egész nap nem volt időm. Sms-t küldök Mikinek, ne ijedjen meg, ha rányitok, de ma is ott alszom. Kifelé menet sokat dumálunk az őrrel, és ő mondja, hogy előző éjjel nem voltak takarítók. Vajon ezt a bátyámék tudták?
Ezért hát a sok sáros lábnyom! A takarítónő nyitás előtt jó vastagon felmos, és már délelőtt összemászkálják. Úgy szárad meg, és olyan csúnya marad egész napra. Ez megéri a cégnek?

Ma délután 2-kor nyit a hely. 8-kor akarok eljönni, hogy bent alhassak a Vonaton. Nem hittem volna, hogy ez lesz a választásom, ha alhatnék lakásban, ágyban is, de feszélyez a kosz és az elhanyagoltság.

A Provident meg ki lesz fizetve idén, csak legyenek egy kis türelemmel!