A múlt heti leégésem az nagyon durva volt. Nézzük, hol tartunk most!
Balcsin nem sokat költöttem, a kori meg az üveg sör, meg a végén a szóda és talán ha a gyufát is hozzám számolta a faszi. Két rugó alatt voltam jókedvvel, bőséggel. Ennél már a Fenistil is drágább volt.
Drazsé szerint a Fenistil gél a legjobb napégés (Napégés? Nem ő égett le, hanem én!) kezelésére. 2100 forintba került, és csütörtök reggel már úgy érkeztem a rendelőbe, hogy szeretném, ha lekennének. Jóval utána olvastam róla (Drazsé: Betegtájékoztatót nem olvasunk!), hogy vény nélkül is kapható. Magyarul: receptre is kiírathattam volna, és olcsóbban megúszom, esetleg utána visszamehettem volna lekenetni magam. Bakker...
Na de egész csütörtökön csak akkor egyszer volt kezelve a hátam. Ugyanis én nem érem el - még a karomat is alig tudtam felemelni, szinte hallottam, ahogy recseg a bőr -, és hát nem akartam, hogy a Miki hozzám érjen. Ahol meg elértem, az nem volt elég, és persze ott keletkeztek rajta a hólyagok, ahová nem hatoltam el. (Nem úgy, mint Fülig Jimmy, aki, miután közölte, hogy - Napoleonra hivatkozva - kenyérrel és vassal akár Kínáig is elhatol, Piszkos Fredtől azt a hozzászólást kapta, hogy "Ne nagyzoljál, Jimmy fiam, mert te már nem egyszer elhatoltál Kínáig egy falat kenyér és egy büdös vas nélkül is!")
Pénteken dolgozni mentem, és sikerült rávennem Tinát, hogy kenje le a hátam. Három alkalommal megtette, este viszont mégis csak a Mikivel ápoltattam le magam. Teljesen kiakadt, amikor meglátta a nedvedző hátam, meg a sötét rózsaszín és mélyvörös színorgiát. Lecseszett, hogy miért nem a körömvirág kenőcsöt használom, az mindenre jó.
Mindenre? Mennyit keresték a középkorban (is) ezt a szert! A mindenre frankó csodagyógyszert! Ahhoz képest elég csendben vonult be a köztudatba!
Mindegy, rá kellett jönnöm, hogy vagy az azonnali kezelés hiánya, vagy a Fenistil tökéletlensége - esetleg a kettő kombinációja - folytán sokkal rosszabb a hátamon a helyzet. Nosza, szombaton visszamentem a rendelőbe.
Az úgy van, hogy abban a rendelőben nem csak a háziorvosok dolgoznak, hanem egy ügyelet is van, és mit tesz Isten, a Katika, az "én" asszisztensnőm ott is asszisztál.
Épp ő nyitott ajtót, amikor becsengettem, és ő is kiakadt, amikor megmutattam neki a hólyaggal teli testecskémet. Azt mondta, már összefüggő sebek is vannak rajta. Mondtam neki, hogy éppen ma reggel hallottam a szomszéd kislánytól, hogy milyen jó leégés esetén egy pohár tejföl, de kiderült, hogy kifakadt hólyagokra talán az sem tökéletes megoldás. Talán menjek be a patikába, és ők majd adnak olyan szert, ami direkt égésre van. Így kaptam Panthenol habot 1300 rupóért, ami azért lényegesen olcsóbb volt a Fenistilnél, és állítólag nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik.
És fújni kell, azt talán én is meg tudom csinálni. Igaz, hogy utána bele kéne kenni a bőrbe, de majd a melóhelyen megoldjuk valahogy.
Tina szabadnapos volt. Azt a mindenit, hát most mit csináljak?
Várjunk csak! Tegnap, amikor megmutattam a hátam, ott volt Johanna is, egy miniatűr, fehér bőrű csaj fogszabályzóval, ő rögtön felajánlotta, hogy megmasszíroz. Akkor húztam le a pólómat, és mondtam, hogy most a legkevésbé masszázsra vágyom, inkább le kéne kenni.
Bementem a pohármosóba, és rákérdeztem, hogy vállalná-e. Igent mondott, és hogy ha lesz ideje, beugrik hozzám, én pedig mondtam, hogy addig találja ki, hogy mit kér érte. Csokis kekszben és lángosban egyeztünk ki, tekintettel arra, hogy többszöri alkalomról lett volna szó.
Igen, maradt a feltételes igeidő. Egész nap hiába vártam, nem dugta oda a fogszabályzóját. Amikor az ebéddel mentem hátra, ami 5 után volt, láttam, hogy a pultra támaszkodik és matat valamivel. Visszafelé, ahogy az üres tányért vittem, mosogatott. Egyik alkalommal sem szóltunk egymáshoz, ill. én köszöntem neki, de meg sem vártam a választ. Nincs mit tárgyalnunk.
A hátam egész nap nem volt lekezelve. Így kell elhanyagolni egy másodfokú égést!
Mikikém boldogan szörnyülködött, miközben belemasszírozta a hátamba a habot. Nem sajnálta az anyagot, és ez még reggelre sem szívódott be, csak ledörzsöltem álmomban a vállamról meg a mellemről az ágyon.
A reggeli zuhanyzás után ugyanúgy bevakolt, és elindultam gályázni. Miután szépen gyógyultak a sebek, de két éjszaka nem bírtam aludni, este bekent körömvirág krémmel, de olyan vastagon, hogy másnap szinte spaklival kellett levakarnom.
Ez ugye vasárnap volt. Hétfőn-kedden Claude-nak kellett mennie, és itt jön egy furcsa dolog: tőle is lenyúlták a kasszát, mint két héttel előtte csütörtökön tőlem, de ez nem a Ganyecz volt.
Ja, hogy ezt nem meséltem még! Hát az úgy volt, hogy azon a csütörtökön betelefonáltam, hogy késni fogok, de még fél 12 előtt beértem. A Ganyecz tajtékzott, hogy pont most, amikor csoport van, és mit képzelek, és le fogja húzni az egész napomat. Minderről persze nem tudtam, Tina mesélte, miután vele és Johannával nyalatták fel a vécét, hogy a vendégek használhassák. Egyébként a csoport már reggel 9 óta ott volt, nekem baszott bárki is szólni, hiszen akkor bementem volna már 8-ra, hadd ketyegjen az az óra, és tiszta vécét kaphattak volna, üres szemetessel meg mindennel, ahogy illik. Na és miután a klotyót nem lehetett megközelíteni, mert videóelőadás folyt, kiültem hátra, ahol dohányozni meg kajálni szoktunk, és a Ganyecz rámripakodott, hogy miért ülök itt. Felálltam, hogy elvonszoljam a belemet onnan, de felszólított, hogy válaszoljak.
- És - mondom - mi a fenét tudnék ott csinálni?
- Például kiviszi a szemetet - magázott a felindultságtól elcsukló hangon.
- Ott zörgök a zsákkal, miközben ezek videót néznek? Az jó lenne! De ha bárki szólt volna, hogy kilenctől csoport van, akkor nem pakolászok a lakásban a Miki barátommal, hanem bejövök előtte egy órával, és most nincs ez az egész!
Ez volt a fedősztori, hogy a lakást rámoltuk.
Tamás nagyon nagy ívben elkerült egész nap, nekem meg háromszor kellett szólnom a Dénesnek, hogy adja már ki a kasszát, mert már rég elment a csoport, a vendégek meg ki-be mászkálnak a klotyóban, teljesen ingyen. Na és amikor elmentem ebédelni, a Ganyé - mert nem tudok mást mondani - szépen lenyúlta a kasszámat és betette az irodába.
Amikor visszamentem és láttam, hogy mi van, rögtön levágtam, hogy csak ő lehet ilyen buzi, és kimentem megkeresni. Estillával beszélgetett hátul, nekem meg az ugrott be, hogy E. is tud erről a dologról, és szarul esett, hogy ennyire benne van. Mindjárt be is bizonyosodott, hogy igazam van, mert amikor odamentem - először persze úgy tettek, mintha nem vennének észre - és szóltam, hogy eltűnt a kassza, úgyhogy lezárom a gépet és beteszem a raktárba, E. mondta, hogy menjek vissza, majd ő lezárja.
Hagytak még főni egy darabig a levemben, aztán a Ganyé megjelent a kasszával, E. utána jött két méterrel, de előttem akkor már elásta magát. Amíg G. visszaszerelte a cuccokat - visszakötötte a kábelt, ami nyitja a fiókot - meg kiselőadást tartott arról, hogy de hiszen megbeszéltük, hogy ebédre beviszem a cuccot a sufnimba (nem igaz, mert nem beszéltünk meg semmit, csak ő mondta, és nem ezt, hanem hogy szóljak, hogy leváltson egy ConWork-ös diák, amíg kajálok - na persze, hogy megint össze-vissza pötyögjön be mindenféle hülyeséget, mint a múltkor is, és lett negyedmillió forint többletfelütés!), én azon gondolkodtam, hogy mennyire patkány dolog az, hogy csak addig számít a Ház érdeke (Juci: Ez is egy bevétel a Holdudvarnak!), amíg nem személyes bosszúról van szó egy melós ellen, mert akkor a többiek (Dénes, Estilla) bőszen asszisztálnak hozzá. Hányinger.
Szóval Claude-nál is lenyúlták a kasszát, de G. nem volt bent aznap. Ennek, úgy látszik, szép hagyománya alakult ki. Bezárták az irodába, és mivel hétfőn van meeting, jó ideig ki sem nyitották. C. meg nem tudta biztosan, hogy ott van-e, vagy valaki valóban lenyúlta a bevétellel együtt és azóta árkon-bokron túl van.
Na és este közölték vele, hogy holnap nem kell jönnie, meg nekem sem szerdától, mert betesznek egy diákot. Én pedig kaptam E.-tól egy Faszbúk üzit, hogy ne menjek a héten, majd vasárnap elküldi a jövő heti beosztásomat.
Ez persze találgatásra adott okot, és cseppet sem érezzük jól magunkat, hogy ilyen könnyedén C vágányra tettek, hogy ennyire pótolhatóak vagyunk, és ilyen váratlanul és gyorsan veszíthetjük el a munkánkat.
Na de őszintén: Ki nem szart volna be a helyünkben?
Ha lesznek fejlemények, ideteszem, de jelenleg még csak csütörtök hajnali 5 óra van. Ja, és a hátam? Köszönöm, már jobban van! Most hámlok ezerrel. Nem kenem semmivel, mert nem tudom, mivel kéne. És viszket. Na nem nagyon, csak hogy ne tudjak nyugodtan aludni.
Balcsin nem sokat költöttem, a kori meg az üveg sör, meg a végén a szóda és talán ha a gyufát is hozzám számolta a faszi. Két rugó alatt voltam jókedvvel, bőséggel. Ennél már a Fenistil is drágább volt.
Drazsé szerint a Fenistil gél a legjobb napégés (Napégés? Nem ő égett le, hanem én!) kezelésére. 2100 forintba került, és csütörtök reggel már úgy érkeztem a rendelőbe, hogy szeretném, ha lekennének. Jóval utána olvastam róla (Drazsé: Betegtájékoztatót nem olvasunk!), hogy vény nélkül is kapható. Magyarul: receptre is kiírathattam volna, és olcsóbban megúszom, esetleg utána visszamehettem volna lekenetni magam. Bakker...
Na de egész csütörtökön csak akkor egyszer volt kezelve a hátam. Ugyanis én nem érem el - még a karomat is alig tudtam felemelni, szinte hallottam, ahogy recseg a bőr -, és hát nem akartam, hogy a Miki hozzám érjen. Ahol meg elértem, az nem volt elég, és persze ott keletkeztek rajta a hólyagok, ahová nem hatoltam el. (Nem úgy, mint Fülig Jimmy, aki, miután közölte, hogy - Napoleonra hivatkozva - kenyérrel és vassal akár Kínáig is elhatol, Piszkos Fredtől azt a hozzászólást kapta, hogy "Ne nagyzoljál, Jimmy fiam, mert te már nem egyszer elhatoltál Kínáig egy falat kenyér és egy büdös vas nélkül is!")
Pénteken dolgozni mentem, és sikerült rávennem Tinát, hogy kenje le a hátam. Három alkalommal megtette, este viszont mégis csak a Mikivel ápoltattam le magam. Teljesen kiakadt, amikor meglátta a nedvedző hátam, meg a sötét rózsaszín és mélyvörös színorgiát. Lecseszett, hogy miért nem a körömvirág kenőcsöt használom, az mindenre jó.
Mindenre? Mennyit keresték a középkorban (is) ezt a szert! A mindenre frankó csodagyógyszert! Ahhoz képest elég csendben vonult be a köztudatba!
Mindegy, rá kellett jönnöm, hogy vagy az azonnali kezelés hiánya, vagy a Fenistil tökéletlensége - esetleg a kettő kombinációja - folytán sokkal rosszabb a hátamon a helyzet. Nosza, szombaton visszamentem a rendelőbe.
Az úgy van, hogy abban a rendelőben nem csak a háziorvosok dolgoznak, hanem egy ügyelet is van, és mit tesz Isten, a Katika, az "én" asszisztensnőm ott is asszisztál.
Épp ő nyitott ajtót, amikor becsengettem, és ő is kiakadt, amikor megmutattam neki a hólyaggal teli testecskémet. Azt mondta, már összefüggő sebek is vannak rajta. Mondtam neki, hogy éppen ma reggel hallottam a szomszéd kislánytól, hogy milyen jó leégés esetén egy pohár tejföl, de kiderült, hogy kifakadt hólyagokra talán az sem tökéletes megoldás. Talán menjek be a patikába, és ők majd adnak olyan szert, ami direkt égésre van. Így kaptam Panthenol habot 1300 rupóért, ami azért lényegesen olcsóbb volt a Fenistilnél, és állítólag nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik.
És fújni kell, azt talán én is meg tudom csinálni. Igaz, hogy utána bele kéne kenni a bőrbe, de majd a melóhelyen megoldjuk valahogy.
Tina szabadnapos volt. Azt a mindenit, hát most mit csináljak?
Várjunk csak! Tegnap, amikor megmutattam a hátam, ott volt Johanna is, egy miniatűr, fehér bőrű csaj fogszabályzóval, ő rögtön felajánlotta, hogy megmasszíroz. Akkor húztam le a pólómat, és mondtam, hogy most a legkevésbé masszázsra vágyom, inkább le kéne kenni.
Bementem a pohármosóba, és rákérdeztem, hogy vállalná-e. Igent mondott, és hogy ha lesz ideje, beugrik hozzám, én pedig mondtam, hogy addig találja ki, hogy mit kér érte. Csokis kekszben és lángosban egyeztünk ki, tekintettel arra, hogy többszöri alkalomról lett volna szó.
Igen, maradt a feltételes igeidő. Egész nap hiába vártam, nem dugta oda a fogszabályzóját. Amikor az ebéddel mentem hátra, ami 5 után volt, láttam, hogy a pultra támaszkodik és matat valamivel. Visszafelé, ahogy az üres tányért vittem, mosogatott. Egyik alkalommal sem szóltunk egymáshoz, ill. én köszöntem neki, de meg sem vártam a választ. Nincs mit tárgyalnunk.
A hátam egész nap nem volt lekezelve. Így kell elhanyagolni egy másodfokú égést!
Mikikém boldogan szörnyülködött, miközben belemasszírozta a hátamba a habot. Nem sajnálta az anyagot, és ez még reggelre sem szívódott be, csak ledörzsöltem álmomban a vállamról meg a mellemről az ágyon.
A reggeli zuhanyzás után ugyanúgy bevakolt, és elindultam gályázni. Miután szépen gyógyultak a sebek, de két éjszaka nem bírtam aludni, este bekent körömvirág krémmel, de olyan vastagon, hogy másnap szinte spaklival kellett levakarnom.
Ez ugye vasárnap volt. Hétfőn-kedden Claude-nak kellett mennie, és itt jön egy furcsa dolog: tőle is lenyúlták a kasszát, mint két héttel előtte csütörtökön tőlem, de ez nem a Ganyecz volt.
Ja, hogy ezt nem meséltem még! Hát az úgy volt, hogy azon a csütörtökön betelefonáltam, hogy késni fogok, de még fél 12 előtt beértem. A Ganyecz tajtékzott, hogy pont most, amikor csoport van, és mit képzelek, és le fogja húzni az egész napomat. Minderről persze nem tudtam, Tina mesélte, miután vele és Johannával nyalatták fel a vécét, hogy a vendégek használhassák. Egyébként a csoport már reggel 9 óta ott volt, nekem baszott bárki is szólni, hiszen akkor bementem volna már 8-ra, hadd ketyegjen az az óra, és tiszta vécét kaphattak volna, üres szemetessel meg mindennel, ahogy illik. Na és miután a klotyót nem lehetett megközelíteni, mert videóelőadás folyt, kiültem hátra, ahol dohányozni meg kajálni szoktunk, és a Ganyecz rámripakodott, hogy miért ülök itt. Felálltam, hogy elvonszoljam a belemet onnan, de felszólított, hogy válaszoljak.
- És - mondom - mi a fenét tudnék ott csinálni?
- Például kiviszi a szemetet - magázott a felindultságtól elcsukló hangon.
- Ott zörgök a zsákkal, miközben ezek videót néznek? Az jó lenne! De ha bárki szólt volna, hogy kilenctől csoport van, akkor nem pakolászok a lakásban a Miki barátommal, hanem bejövök előtte egy órával, és most nincs ez az egész!
Ez volt a fedősztori, hogy a lakást rámoltuk.
Tamás nagyon nagy ívben elkerült egész nap, nekem meg háromszor kellett szólnom a Dénesnek, hogy adja már ki a kasszát, mert már rég elment a csoport, a vendégek meg ki-be mászkálnak a klotyóban, teljesen ingyen. Na és amikor elmentem ebédelni, a Ganyé - mert nem tudok mást mondani - szépen lenyúlta a kasszámat és betette az irodába.
Amikor visszamentem és láttam, hogy mi van, rögtön levágtam, hogy csak ő lehet ilyen buzi, és kimentem megkeresni. Estillával beszélgetett hátul, nekem meg az ugrott be, hogy E. is tud erről a dologról, és szarul esett, hogy ennyire benne van. Mindjárt be is bizonyosodott, hogy igazam van, mert amikor odamentem - először persze úgy tettek, mintha nem vennének észre - és szóltam, hogy eltűnt a kassza, úgyhogy lezárom a gépet és beteszem a raktárba, E. mondta, hogy menjek vissza, majd ő lezárja.
Hagytak még főni egy darabig a levemben, aztán a Ganyé megjelent a kasszával, E. utána jött két méterrel, de előttem akkor már elásta magát. Amíg G. visszaszerelte a cuccokat - visszakötötte a kábelt, ami nyitja a fiókot - meg kiselőadást tartott arról, hogy de hiszen megbeszéltük, hogy ebédre beviszem a cuccot a sufnimba (nem igaz, mert nem beszéltünk meg semmit, csak ő mondta, és nem ezt, hanem hogy szóljak, hogy leváltson egy ConWork-ös diák, amíg kajálok - na persze, hogy megint össze-vissza pötyögjön be mindenféle hülyeséget, mint a múltkor is, és lett negyedmillió forint többletfelütés!), én azon gondolkodtam, hogy mennyire patkány dolog az, hogy csak addig számít a Ház érdeke (Juci: Ez is egy bevétel a Holdudvarnak!), amíg nem személyes bosszúról van szó egy melós ellen, mert akkor a többiek (Dénes, Estilla) bőszen asszisztálnak hozzá. Hányinger.
Szóval Claude-nál is lenyúlták a kasszát, de G. nem volt bent aznap. Ennek, úgy látszik, szép hagyománya alakult ki. Bezárták az irodába, és mivel hétfőn van meeting, jó ideig ki sem nyitották. C. meg nem tudta biztosan, hogy ott van-e, vagy valaki valóban lenyúlta a bevétellel együtt és azóta árkon-bokron túl van.
Na és este közölték vele, hogy holnap nem kell jönnie, meg nekem sem szerdától, mert betesznek egy diákot. Én pedig kaptam E.-tól egy Faszbúk üzit, hogy ne menjek a héten, majd vasárnap elküldi a jövő heti beosztásomat.
Ez persze találgatásra adott okot, és cseppet sem érezzük jól magunkat, hogy ilyen könnyedén C vágányra tettek, hogy ennyire pótolhatóak vagyunk, és ilyen váratlanul és gyorsan veszíthetjük el a munkánkat.
Na de őszintén: Ki nem szart volna be a helyünkben?
Ha lesznek fejlemények, ideteszem, de jelenleg még csak csütörtök hajnali 5 óra van. Ja, és a hátam? Köszönöm, már jobban van! Most hámlok ezerrel. Nem kenem semmivel, mert nem tudom, mivel kéne. És viszket. Na nem nagyon, csak hogy ne tudjak nyugodtan aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése