ZAJLIK

Április 25-e óta gályázom. Igaz, hogy abban a hónapban csak 4 munkanapom volt, de májusban 2 nap nem kellett bemennem a rossz idő miatt, 2 másik napon pedig akkor küldtek haza, amikor már bent voltam – ezeket azért elszámolták 1-1 órában, mert a klotyót összerántottam, és csak utána mentem haza. Tehát a múlt hónapban 4 nap volt, amíg nem töltöttem ott huzamosabb időt. Azóta egyfolytában nyomom, mint süket a csengőt. Claude holnap jön be megbeszélni, hogy mikor ér rá.

Mindegy, nem panaszkodom, mert legalább keresek. Pénzem az nincs, de most már nagyjából minden megvan, ami nélkül ugyebár nem élet az élet: felső protkó, tablet, bringa, laptop…

Ma egy amerikai csoportot vártak. Arról volt szó, hogy hatra jönnek, az éjszakások megérkeznek 4-re és 2 óra alatt nagytakarítunk. Estilla küldött egy sms-t a Gyuszikának, mert mostanában ő osztja be a melósokat bratyóék helyett, de fél 5-kor még nem volt ott senki rajtam kívül. Állhattam neki egyedül. E. felhívta Gy-t, mire ő azt válaszolta, hogy nem tudta értelmezni az üzenetet. Nekem mutatta, mit küldött Gyuszkónak, és teljesen világos volt és félreérthetetlen. Gy. viszont azt mondta, hogy az üziben este 8-ra hívták be őket.

Mindegy, végül is bejött Gyuszikám, meg később még két csaj, úgyhogy négyen megcsináltuk. Kissé megizzadtam, és rá kellett jönnöm, hogy az, amit én dolgozom egész nap, az kutyafüle. Ha még jó lenne a wifi is, tényleg csak ajándék pénznek tűnne. De nem jó. És az egész napomat bent töltöm. Úgy búcsúzom el a biztiőrtől mindig:

- Na megyek, mert lassan már megint be kell jönnöm!

Nézzétek, mit találtam! :D

Ezt a koncertet még a seregben láttuk egy gyakorlaton.