ZSUFI

Kicsikét zsúfoltak a napjaim mostanában.

Az úgy volt, hogy nyáron, amikor a Holdudvarban gályáztam, félrelökdöstem egy kis zsetont azzal a szent elhatározással, hogy ősszel ha törik, ha szakad, én kimegyek Európába. Ha más nincs, Bécsbe utcát seperni és hajléktalanszállón lakni, bár a Józsi, aki a Vonaton a mellettem levő ágyon lakik alul, volt, és nem minden nap kapott melót. Tehát az sem egy karrierlehetőség.

Beírtam a keresőbe, hogy hollandiai munkák, és ki is adott egy párat, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ugyanaz a néhány ajánlat szerepel több weboldalon. Az egyik hirdető az Otto Workforce volt. Ezek nem csak oda, hanem Németországba, meg talán még Lengyelországba is keresnek munkaerőt. Mondjuk utóbbi helyre ki akar menni? Onnan is kirajzanak Európába. A német munkahelyekre legalább középfokú nyelvtudást kérnek, oda tényleg csak az menjen, aki biztos benne, hogy megállja a helyét! Az a két hely meg, ahol H-ba kerestek és nem kellett hozzá szakmunkás bizonyítvány, nem tűnt nagy választéknak. De elég, ha csak egy bejön, hát nem? :) Motivációs levelet, és magyar és angol nyelvű önéletrajzot kérnek. Beadtam. Azonnal jött is egy automata levél, hogy befogadták a dokumentumokat, aztán semmi.

Jó, hát Bécs sem egy szörnyű hely, és ha más kibírja az utcaseprést, hát én sem fogok belehalni.

Aztán pár nappal később: Nézzük már meg, hátha vannak új hirdetések! Ugyanazokon az oldalakon ugyanazok a szövegek, semmi változás. A kisördög (kisangyal?) azt ajánlotta, hogy jelentkezzek még egyszer, és bár nem szoktam ilyet tenni, elküldtem újra a két CV-t egy másik emil címmel. (Semmi rafkóság, csak arra gondoltam, hogy fenntartok direkt erre egy profilt.) Azonnal jött is egy automata levél, hogy befogadták a dokumentumokat, aztán semmi.

De mondjuk az osztrák főváros sem csúnya hely, és ha másnak is bejött az aljamunka, hát talán én is túlélem.

Aztán vagy egy hete kaptam egy telefont. Ottóéktól egy  női hang. Pár mondatban felmérték az angol tudásomat, és megbeszéltük, hogy találkozunk.

- Csak tessék megmondani, hogy hol legyek és mikor, és én megyek!

- Mikor tudna bejönni hozzánk? Holnap jó lenne?

- Persze! Tessék mondani a címet!

- Reggel tíz?

- Hogyne! Mi a cím?

- Akkor diktálom. Győr...

- Tehát nekem holnap délelőtt tízre Győrben kellene lennem?

- Ha nem jó, adhatok egy délutáni időpontot is...

- Ja, neeem! Jó lesz az! Milyen utca?

Másnap Mikikémmel lehúzódtunk, mint a hagymaszag. Jó hasznát vettük a 90%-os kedvezménynek, amit a rossz szeme miatt kap.

Simán megtaláltuk az utcát és pont időben becsörtettünk a helyiségbe. Tudtam, hogy egy másik hölgy lesz bent.

- Tessék, miben segíthetek?

- Csókolom! D. A. vagyok Budapestről és tíz órára volt megbeszélve, hogy idejövök.

Pár szóban elmondta, hogy mi lesz a program. Lefénymásolta az angol nyelvű CV-met, amit vinnem kellett, meg 1-2 igazolványt. Vagy nyolcszor megkérdezte, hogy van-e targoncavezetői jogosítványom. Vagy nyolcszor mondtam neki, hogy sajnos nincs. Elém tett egy mikrofont és kérdéseket tett fel angolul, nekem meg válaszolnom kellett rájuk. Tkp. ugyanazokat kérdezte, mint a kolléganője a telefonban. Ki vagyok, mivel foglalkozom, mondjam el egy napomat, miért szeretnék Hollandiában dolgozni... Két perc volt az egész. Aztán falhoz állított a csaj és lefényképezett. Leültem egy asztalhoz, ahol feltettem egy fejhallgatót, amin angolul mondott 1-1 mondatot egy nő, nekem meg a gépen be kellett jelölnöm egyet-egyet az 5 válaszból. Egy kicsit torz volt és túl hangos, de nem ezért nem értettem egy csomó szót, hanem mert nem ismertem. Mindenesetre 2 pontot kaptam rá, de a maximum 3(!) volt, és a nő szerint egy csomóan az egyet sem érik el. Azért ez egy kicsit megvigasztalt. Utána magyar nyelvű tesztet kellett kitöltenem ugyanazon a gépen, ami abból állt, hogy volt valami 148 vagy hány állítás, és pontozni kellett 1-től 5-ig, hogy az mennyire illik rám. Egy csomó (mindegyik?) kérdés többször is fel lett téve, csak más-más környezetben. Pl. ami egy állítás volt, azt vagy húsz kérdéssel később tagadással fogalmaztak meg.

Közben bejött egy fiatal csaj is, azzal foglalkoztak. Fél füllel ilyeneket hallottam:

- Nekem jó a Karácsony meg a Szilveszter is. Háromszoros pénz!

- Kimész kétszer-háromszor, és veszel egy új autót.

Odaszóltam, hogy ki kell mennem vécére. Náluk privát klotyó van, ami azt jelenti, hogy nem engedi használni, de az utcában van egy jó kis tripó, oda kimentünk a Mikivel. Ittunk 1-1 pohár kólát, én kakáltam egyet, M. pisilt és visszamentünk.

Kaptam egy papírt, amin ilyenek voltak, hogy milyen céltaxikkal vagy buszokkal jutok ki, meg vigyek ágyneműhuzatot, erkölcsi bizonyítványt... Közölte, hogy egyszer még le kell mennünk a munkaszerződést aláírni, és valószínűleg utána való vasárnap kimehetek, másnap hétfőn kezdek is.

Szóval azóta kissé fel kellett gyorsítanom a dolgokat. 23-24-én lesz egy kétnapos jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamom (nem tartom, csak részt veszek rajta), 26-án megyek egy állapotfelmérésre, ahol megállapítják, melyik típushoz tartozom és milyen diéta és mozgás kell nekem, 27-én fogászat... Aztán várom a telefont, hogy menjek Győrbe.

Ez persze nem tűnik zsúfoltnak, de ha hozzáteszem, hogy ezeket a programokat is heteken keresztül szerveztem... Mert Mikikém olyan, hogy a szemét még ki sem nyitja, a szövegládát már igen, és be sem csukja addig, amíg el nem alszik este. Nem hiszed el, de nem tudok mellette semmire odafigyelni! Nem hallom a saját gondolataimat. Már alig várom a hétvégét, amikor jön az Andika, és mehetek a Vonatra aludni.