LAZY SUNDAY

Szóval a hétvégék mindig ilyen kis pihenősek lesznek, úgy tűnik. Az a baj, hogy valamennyire van wifi, éppen csak annyira, hogy ne menjek be minden egyes alkalommal a városba.

Szombaton felkerekedtem, és beaváztam. Ez úgy van, hogy mész-mész a parton egy egysávos úton egészen a hídig. Ott balra fordulsz, átmész rajta, és balra jössz le. A túlsó parton aztán visszafelé egy darabig. Nem tudsz sokáig, mert kiderül, hogy egy félszigetkére érkeztél, ahonnan egy híd vezet a „szárazföldre”. Pontosabban kettő: egy a bringáknak, egy pedig a gyalogosoknak. Meg sem próbáltam elkérni Marcin gépét, nem akartam egész délutánra lefoglalni, hátha valaki be akar ugrani vásárolni.

Innen a házak közé jutsz. Egyenesen mész tovább, keresztezel két utcát is, mire az út nekimegy egy templomnak. Erről írtam már, ha jól csalódom. Átalakították, többek között patika van benne, meg vécé. Hogy a két emeleten mi található, azt még nem tudom, de utána fogok járni. Viszont hétvégenként zárva van. Balról kerülöd meg, és egy kis kereszteződésben jobbra fordulsz. Rögtön a sarkon van egy kínai(!) bolt, ott vettem fél tucat izzót, mert botrányosan rosszul vagyunk vele ellátva, jó pár foglalat üresen tátong. 1.50 volt darabja, nem nagy kiadás, de majd megpróbálom bevasalni az OTTÓ-n. A kínaiban azt mondták, ahogy kilépek, jobbra kell fordulnom, és vagy 20 percet sétálni a vasútállomásig, ott van wifi.

De én balra fordultam, bementem a két bolttal odébb álló Plus-ba kaját meg piát venni, és ott is megkérdeztem egy kiscsajt, hogy hol tud. Ő egy La Place nevű éttermet ajánlott. A kínai sarkán jobbra fordulok (tehát ha jövök otthonról, a templomot kikerülve egyenesen megyek tovább) és 10 perc az enyhén kacskaringó utcákon. Ebben benne van az, hogy átmegyek egy másik hidacskán, aztán nekimegyek egy szélesebb csatornának, ami előtt jobbra fordulok, utána balra és kiérek egy térre. Ott lesz La Place.

Nekem negyed óráig tartott az út. Egészen furcsa volt a keskeny utcákon a már-már tömegnek ható emberáradat. Itt majd bonyolultabb lesz kerékpárral elférni. A téren piac volt éppen. Jobbra kellett megkerülnöm, és ott csak virágokat árultak, remélem, a másik oldalon azért volt még más is. Nem néztem meg, mert már nagyon kellett vécére mennem.

Odabent felmentem a galériára, itt van a klotyó is, ami negyed euró. Ez máris fele annyiba kerül, mint más helyeken, de még jobban tetszett volna, ha ingyenes. Mindegy, szokjuk meg, hogy minden pénzbe kerül!

A fal melletti asztaloknál nem láttam konnektort, egy nő az ölében netezett egy Mac-en, és nem kapcsolt rá tápot, viszont középen húzódott egy hosszú-hosszú asztal, körben háttámla nélküli székekkel, a kellős közepében pedig egyetlen háromlukú elosztó. Ahhoz képest egész délután ott ültem.

Néztem a honlapjukon, hogy többek között speltbrodot is lehet kapni, ami nem más, mint tönkölybúzakenyér. Hogy én ezt mennyire keresem, mióta kijöttem! Kettő-valamennyiért hozzá lehet jutni akcióban. Kérdeztem egy igen szemrevaló fiatal teremtést, aki az asztalokat szedte le, hogy mekkora kenyérről van szó, de kiábrándított: kicsike, csak az itt kapható kajákhoz szokták vásárolni. Huh, akkor viszont drága! De a csaj tud egy szupermarketet, amit nem tudott úgy elmagyarázni, hogy megértsem, és egy pékséget, ami ott van valamelyik mellékutcában. Nem is tudtam annyira figyelni, mert közben a szemét néztem. Meg a homlokát. Meg úgy az egész arcát.

Szóval valahol ott van egy pékség, és szerinte ott lehet kapni speltbrodot, ez a lényeg.

A Hely (vagy A Tér, ezeket jelenti franciául) egyébként csak fél 7-ig van nyitva, de annyi elég is.

Legközelebb azért érdemes lenne felfedezni a pályaudvart!

Amikor hazaértem és kitettem az izzókat, nem győzték köszöngetni. Valóban nagy sikert arattam vele, dicsértek orrba-szájba.

Aztán, ahogy itt ültem fent, egyre több idegen hangot hallottam odalentről, meg bútortologatást. Később felszólt Kamil, hogy iszom-e sört, és amikor igent mondtam, megkért, hogy velük fogyasszam el odalent.

Kiderült, hogy egy bulit rittyentettek, ahol ott volt az új lánynak egy barátnője (jaj, nem is mondtam, Dimitar után beköltözött a helyére egy… hm… szigorú arcú, szótlan nő, Malvin spanja), az ölében ült, tojásarca van és hosszú haja, aztán az a sofőr srác, aki liftes volt csütörtökön, meg egy másik, aki szerdán vitt minket (de nem ő hozott engem), neki elöl ki van borotválva az arca (az apja szerint az nem bajusz volt annak idején, hanem csirkeszar (chicken shit), így inkább leszedte) de alul és oldalt szakálla van. Ezt a fazont több emberen is láttam. Ő a nőjével volt, Agneszkával, aki módfelett csinos. Behoztak valahonnan egy kanapét, hogy elférjünk, a félig-meddig szakállas pedig vett egy láda 0.33-as sört. Kamil-ék dobozos Kozellal kínáltak. Egyet-egyet megittam, pedig marha éhes voltam, de nem akartam bulirontó lenni, csak akkor jöttem fel burkolni – meg még egy kis whiskey-t inni –, amikor már elmentek.

Persze javarészt lengyelül folyt a beszélgetés, ezalatt udvariasan (valószínűleg ostobán) vigyorogtam, de egyszer-egyszer belerántottak engem is a sztoriba. Szerintem megálltam a helyem, és sokadszorra is megkaptam, hogy egyáltalán nem látszom 55 évesnek.

Reggel, vagy inkább délben, amikor keltünk, láttam az új csaj barinőjét. Egyszerre ültek asztalhoz reggelizni, utóbbin nem tudom, mi volt, de az egész lába látszott. Kellemes látványt nyújtott, remélem, hosszabb ideig marad!

Még pénteken írtam egy verset úgy pár perc alatt. Nem akartam a tisztelt olvasóközönséget zavarni ezzel, de végül úgy gondoltam, érdemes feltenni, hadd mulassatok ti is! A címe legyen mondjuk

Fal utazás

- Még sohasem láttam a Falat -

mondja a drága

két falat

között.

Agyam falba ütközött.

"Na, megint egy dráma",

gondolom, de nem, mert lám a

történelem

- elismerem -

nem csak minket szúrt hátba.

Fejem még kába,

de itt az elhatározás:

- Megnézzük!

- Nem hiába

vagy te életem párja! -

Arcomon csók csattan,

ez jólesik, nem vitás.

- Fel hát - mondom, -

jöjjön a kirándulás!

Százhússzal repülünk,

repeszt a Skoda.

De a drágát

nem érdekli, hogy mutatom Prágát.

- Ott a Károly-híd.

- Tojok rá, érjünk már oda!

Végül

már autó nélkül

orrunkat korsóba mártva

intek a pincér után.

- Kérem,

a Falat keressük.

- Lebontották régen!

Nőm meg csak fecseg:

- Jaj, nem is tudom,

a gázt elzártam?

Vagy ömlik a propán-bután?

Te meg mit nézel úgy, mint egy orángután?

- Ezentúl - hangom recseg -

többet kell néznünk a híreket -

mondom sután.