FOLYT KÖV

Botrány, milyen régen írtam már! Pedig annyi minden történt azóta! Például egy hét – tíz nap, és innen is elköltözünk, ezúttal Oosterwijk-ba. Mint kiderült, ez az a hely az erdő közepén. Oké, az marhára tetszett, amikor idefelé (Hollandia) jövet beugrottunk, hogy kitegyünk néhány utast, hogy milyen kellemes helyen is van a kéglijük, és az is igaz, hogy csak 40 kilométer a Docdatától, a mostani 80 helyett, de a probléma ugyanaz, ha órákkal előbb végzek, mint a többiek. És ráadásul a legközelebbi közért is valami 10 km-re van. Hát basszus!…

De nem gáz, legalábbis ezzel vigasztalom magam, mert hétfőtől két hét szabin vagyok, kedden repülök Agyarországra, és amikor visszajövök, hozom a bringámat is!

Ez még önmagában nem lenne nagy fegyvertény – 10 km bringával a közértig? Inkább várok egy kocsit, ami arra megy! –, de keresni akarok egy albérletet Waalwijkban, és onnan már minden marha közel lesz. Boltok! Piac! Könyvtár!

Munkahely! Bármikor végzek, ismétlem, bármikor, csak felpattanok a Vadmacskámra (ez a neve neki, rá van írva, és nem én voltam!), és már otthon is vagyok! Abban az albérletben, ami valószínűleg – de nem is, tuti! – hogy olcsóbb lesz, mint az OTTO szállás.

Hát igen, nagy luxus lett volna addig keresni egy kiadó cellát, amíg meg nem jártam anyaországomat. Gondolj bele! Addig nem keresel, de a kecót fizetni kell, duplán esel el a pénzedtől. Így meg a fogam eldöntötte, hogy nem várunk tovább, meg kell látogatni a jóöreg Pannóniát.

Ugyanis egy kissé mindig mozog a protkó, pláne ha használom, és szerintem elrepedt a bal felső egyes a tövénél, eltörte az acéldrót, amivel rátámaszkodik a proti. Fájt, egyre jobban, és szombaton volt a krízis, a legszarabb, éreztem, hogy utána már csak jobb lehet. Így is lett, de a pofim egy kicsit be van dagadva felette, és hát legyünk őszinték, ez nem fog összeforrni! Ezt szerintem ki fogják húzni a francba! És ezzel meg is szűnik fent a bal oldal.

Azért írtam, hogy bal felső egyes, mert bal oldalon felül csak ez az egy fogam van. Mondjuk ez pont a szemfog, tehát gyárilag nem ez volt az első a sorban, de most már az. Az első, és az utolsó is egyben. A jobb oldalon kettő van még, ebből a „kettes” tartja a másik acéldróttal a protkó ezen felét. Jaj, ne öregedjetek meg!

Namost telefonon azt mondta a fogasszisztenscsaj, hogy az új proti – az alsó, mert ott is csak 8 darab saját van, de ebből biztos szanálni kell párat – jó 3 hét alatt készül el. Ez azt jelenti, hogy sicher ami fix alapon 4 hetet kéne kivennem, de

  egy: Egy hónap fizukiesés? És ki sem adtak volna annyit! Jön a karnevál, jön Húsvét, kell az ember.

  kettő: Négy hétig a Mikivel? Na neeem!

Mert a Vonatra én nem megyek vissza! A csótányok közé. És itt nem a kollégákra gondolok, hanem a hatlábú bogarkákra, akiktől annyira irtózom. Különben is, csak az egyes-kettesbe vennének vissza, az átmenetiek közé, ami azt jelenti, hogy nincs szekrény, ami cuccot hozol, azzal street-elsz másnap egész nap. Ha meg lerakom a Mikinél a putyerkámat, akkor meg már ott is tudok aludni. Na de négy hétig?

Egy hét viszont kevés lett volna. Úgy számoltam ugyanis, hogy két nap az út oda (első nap elindulsz, másodikon megérkezel hulla kicsavartan, aludtál amennyit a kocsiban sikerült, hát kösz szépen), kettő vissza, három nap meg mire elég? Jó, egyszer elmegyek a fogászatra, de mi van akkor, ha több fogam is kezeltetni kell?

Meg aztán van még elintézni valóm bőven, amit, valljuk be, nyugodtan megcsinálhattam volna, mielőtt kijöttem! Ott volt az egész nyár, időm és akkor már pénzem is volt rá!

Tessék! Alsó protit megcsináltatni. Jogosítványt meghosszabbíttatni. Útlevelet kiváltani.

No igen… Végül is lehet, hogy meg sem állok UK-ig. (Mi az, hogy nem tudod, mi az? United Kingdom! Egyesült Királyság! Anglia is ott van.)

Imádom!

Izlandról lemondtam egyelőre: Messzi és hideg ország. Szar kaják vannak. Egyetlen szórakozás, hogy berúgnak az emberek. Ehhez nekem miért kéne télen-nyáron megfagynom?

Aztán még a bőrgyogyinak is megmutatnám magam. Vannak ilyen csúnya kinövések rajtam, amiből nem egyet leoperáltattam már, mert olyan helyen voltak, hogy végképp nagyon zavartak, de attól még tenyésznek máshol is. A hátamon is volt egy, ami folyton beleakadt a ruhába, hátizsákba. Pár hete zuhanyzás közben leesett, hála a Magasságos Úristennek! Nem győztem hálálkodni érte! Előtte véletlenül megsértettem, és vérzett. Azt hittem, sosem fog elmúlni, hiszen ha vért kap, életben marad a nyomorult, de aztán az Úr megkönyörült rajtam. Ezerszer áldott az Ő neve!

Itt kint nem akarok dokihoz járni. Dorota, a leszbi csaj fogat húzatott 40 euróért. Mennyit kértek volna el azért, hogy egy cekásszal egy pillanat alatt leégessék azt a szart a hátamról? Hiszen nem életmentő műtét. A gatyám ráment volna!

És ha már a neveknél tartunk: Kamil a kisebb srác, Marcin a nagyobb darab. Valszeg azért keverhettem össze őket, mert folyton azt hallottam a csajoktól, hogy K-t szólítják, és miután a nagyobb pali itt az alfahím, hát azt hittem, hogy ő az. De nem!

Marcin 27 éves volt, amikor erről beszélgettem vele, később a nője, egy 32 éves nagydarab, eü végzett csaj 28-at mondott, ebből arra következtettem, hogy az a buli az ő szülinapi zsúrja lehetett. A csajt egyébként Malvinnak hívják. Ne röhögj!

Kamil egy férfinév, a Kamill pedig női. Furcsa, mi? Nem normálisak ezek a lengyelek! A nőjét Katarzsinának hívják, amit nem tudom, hogy kell leírni, de nem is baj, mert Kasa a beceneve. Így mondják, és miután ők fordítva használják az s-t és az sz-t, gondolom Kaszának írják. Fura ez is. Különben én Cat-nek hívom magamban, vagyis macskának. Picike, vékony csaj, és csámpás. Úgy megy, mintha útban lennének a heréi, pedig nincsenek is.

A két leszbiről annyit tudok, hogy a vörös hajú Dorota. Nem szép, de neki nem is az a dolga. Még a lábujjai is férfiasnak hatnak, szegény lelke nagyon testet tévesztett. Nőies és férfias is egyszerre. Viszont ma oldalról láttam mosogatás közben, és a segge elég jó! A nője a tojásarcú csaj, aki egy kissé zsíros, de nem vészesen. Mondjuk nekem nem kéne. A nevét nem tudom, de saját kocsija van! Nem az az ezüst színű Audi, az valahová eltűnt, hanem egy sötét VW, és nem is a legkisebb. Ez a nő valami jólmenő vállalkozó lehetett otthon, és miután tönkrement, vagy csak szarabbul ment a bolt, úgy dönthetett, hogy inkább kijön zombinak, és elhozta a járgányát is. Soha nem láttam még közlekedni, tudtommal mást sem vitt közülünk sehová, de van egy kocsija. Fene a jódolgát!

És hát mindannyian fiatalok! Csípem őket, kár, hogy hamarosan felrobban ez a gárda is. Még ha nem is mennék albérletbe, akkor is biztos vagyok benne, hogy szétdobnának minket költözés után. Mindig ezt csinálják.

Ilyenkor szoktam megígérni, hogy most már sűrűbben fogok írni, de… bakker! Ha megígérem, nem fogom betartani!

Na de most őszintén! Ki az, aki Szudánból olvassa a blogomat Opera böngészőn? Lehalok, frankón! Eddig is nemzetközi voltam, de ennyire!... :D