KÉPZAVAR

Szombat este, amikor visszajöttem, buliszag volt a lakásban. Ott volt mindenki: Marcin, az alfahím a nőjével, Malwinkával. Megölelt a csaj, nagyon jólesett. Kamil a picike Kaszával (jaj, hadd írjam Kashának!), a két leszboszi, meg egy magas srác, akiről azt hittem, valakinek a meghívott vendége.

Marcin kérdezte, hogy hogy telt a két hét, de inkább a visszaútról meséltem neki. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy a cigánygyerek megkínált pálinkával, felállt és azt mondta:

- Ez mind átverés (bullshit)! Nem hiszem el, hogy egy cigány pálinkával kínál!

Mindezt halál komoly pofával. Neki ilyen a humora, de én tökjót nevettem rajta. Aztán elmeséltem nekik még azt is, hogy az egyik német benzinkútnál sok volt a kerítés, nem tudtam kimenni a zöldbe, kénytelen voltam az angol vécét használni. Volt egy kéteurósom, meg némi apró, de valóban aprók, egy- és kétcentesek. Azokat itt el lehetett volna költeni, annyi viszont nem volt, hogy elég legyen az automatába. 70 centtel működött, és kiadott egy kártyát ötvenről, amit le lehetett vásárolni. Nem csak ott, hanem akármelyik kútnál, ami az ő nevüket viseli, persze megint elfelejtettem megnézni, de úgysem járok sokat Németországban. Mindenesetre értelmes volt ott elkölteni, hiszen a fene sem tudja, hol állunk meg legközelebb. Viszont így, hogy 20 centtel rövidebb lett a büdzsé, nem jött ki egy kapuccsinó. A cigány srác állt mögöttem, és kipótolta a pénzt úgy, hogy az ő kávéjának az árát is odaadta a kiegészítő apróval együtt.

Amikor odaálltunk a kávéautomatához a két zsetonnal, ami egyébként kísétetiesen hasonlít a droomgaardi mosózsetonhoz, láttuk, hogy az egy feketekávé kivételével, amit ő ivott, minden egy árban van. A fekete 2.30, a többi 2.70. Tehát itt vesztett 40 centet, meg még amit nekem adott, sőt a kártyát sem vette el az automatából. Bementem a vécé előterébe, és láttam, hogy kilóg egy a gépből. Kivettem és odaadtam neki. Persze utólag nem sokat ér vele, de majd ha legközelebb Németországban jár, és éppen annál a hálózatnál… Szóval elteheti emlékbe.

Aztán amikor ahhoz a részhez értem, hogy egy cigánytól pénzt kaptam, Marcin ismét felállt, hogy hatásosabb legyen a szentenciája, és ezt mondta:

- Egy cigány pénzt adott neked? Ez a legnagyobb átverés! Ezt már senki nem fogja neked elhinni. Attila, menjél aludni, mert részeg vagy! - és kiment a nappaliból.

Gurultam a röhögéstől!

Kedden volt az első munkanapom. Úgy volt, hogy aznap és pénteken délutános vagyok, ami azt jelenti, hogy 15:30-tól éjjel 1-ig, de úgyis előbb lesz vége. Ilyenkor meg kell várni a pickingelőket, mert az autó is csak 1 után érkezik (volt, hogy 2 után jött), és persze ezt az időt már nem fizetik. A két középső napom, szerda és csütörtök reggel 10-től 15:30-ig szólt volna, és az benne a szopás, hogy alig tudsz aludni. Ugyais ilyenkor kint kell lenni sokszor fél 9-kor az autónál. Számold ki! Ha negyed 2-kor elvisz a kocsi, 2 után érsz be Elzenhofba. Be a házba, pisi, minden, és ha rögtön lefekszel, talán tudsz aludni 5 órát, és máris mehetsz vissza gályázni. Azért ez nem annyira európai!

De hát akkor ki fog internetezni? És ha rögtön lefekszem, nem is biztos, hogy el tudok aludni.

Kedden a 10-es hallban a 4. emeleten kezdtem. Odajön a vörösre festett hajú, apró termetű, szétcigarettázott hangú nő, az egyik a zöld sasok közül (ld: Lengyelország megmutatja igazi arcát) és azt mondja, hogy beszélni akar velem. Persze éppen akkor mentem oda a vízgéphez, egy fokkal jobb lett volna, ha éppen lázas munkában talál, de hát ilyen az élet. Mondom neki, hogy tessék.

Hogy a kompjúter kidobta az én nevemet (is, mert egy aránylag rövid lista volt nála), hogy nem teljesítem a normát. Mert van egy norma, óránként 150 árucikket (item) kell a helyére tenni, az én rátám pedig 75.

Hm… Az pont a fele.

És hogy szedjem össze magam, mert ez nagyon alacsony, és csak azért szól, mert ha egy nap kirúgnak, akkor ne azt kérdezzem, hogy mi ez a szar (what the fuck is this).

Na, jól van akkor, már nem is hiányzott más a boldogságomhoz! Pont most hoztam ki magammal mégegy sporttáskát, meg a biciklit, ha költözni kell, hát az nagy szopás. És hova? Mert nem akarok visszamenni Magyarországra. Dánia? Vagy Ausztria?

El lett cseszve a napom, és az csak a jobbik eset, ha csak a napom. Törtem a fejem, mi a fenét lehetne csinálni. Jó, hogy általában nem szünetben megyek ki kakálni, hanem amikor rámjön, meg nekem az a jó, hogyha a cég fizeti a szarásomat, de ha ezt kihagyom, akkor sem tudok kétszeres sebességre gyorsulni! Az a sok apró szar, amikkel rohangálni kell, elviszi az időt. Még ha nem is lenne saját helyük, keresnék nekik újat, ahhoz nem kéne oda-vissza bejárni az egész emeletet. Bezzeg milyen jó volt a másodikon a könyvekkel!…

Éjjel, amikor vége volt a melónak, bekapcsoltam a telefonom, és jött egy sms, hogy a másnapi beosztásomat reggeliről délutánira cserélték. Ezt már az itteni OTTO csinálta, nem az, aki részegen vagy beszívva Venloban (vagy Venrayben, ezt sosem tudom) megcsinálja az eredetit.

Szerdán a white boardnál láttam, hogy a 3. szintre vagyok beosztva. Kérdeztem a Halászjutkát, mert utánajártam, hogy ő csinálja a beosztást (a másik zöld sas!), hogy nem tud-e legközelebb a könyvekhez tenni, mert ott feljavíthatnám a rátámat, de azt mondta, hogy a 3. nem vészes.

Nem vészes, mi?! A sok apró kozmetikai biszbasszal! Hát kösz szépen! Belehúztam, amennyire tudtam, de hát ki a fene tud kétszer olyan gyorsan dolgozni? Menjenek a fenébe!

Dániában milyen deviza van?

Amikor éjfél után megérkeztünk, a listáról tudtam meg, hogy csütörtökön is délutános leszek. Ül egy angyal az OTTO irodájában és törődik velem!

Ugyanis így az órám is több, bár nem dolgozzuk ki mind a 9 és felet, és ki tudom aludni magam. Ki tudnám…

Aznap már a másodikra osztottak be, és estefelé megtalált a cigihangú, és megdicsért, hogy milyen jó a rátám (amazing). Nem tudtam megállni, hogy ne hivatkozzak arra, hogy nem kell szétsétálnom az agyam, hanem egy POS (szürke, alacsony, négykerekű doboz) könyvet 10 méteren be tudok inboundolni.

Mert hogy tökmindegy, hogy hová teszed őket, csak beférjenek a helyükre (lokatio). Azon belül semmi nem számít: sem méret, sem téma, semmi. Csak legyenek bent!

Imádom!

Hazafelé Malwin elkérte a sofőr másnapi beosztását, onnan olvasta fel, hogy kiket visz ma. Esküszöm, hogy indulásnak thirteen o'clock-ot mondott, vagyis du. 1 órát! Meg sem néztem a listát, mert minek.

Ma mentem le a lépcsőn, és odaszóltam a békésen ücsörgő Marcinnak:

- 5 perc indulásig!

Elkerekedett szemekkel nézett rám. A csaj kezében megállt a kenőkés.

- 14 órakor!

- Nem Malwina mondta, hogy 13 óra?

Nem, nem, miért mennénk be 2 órával korábban?

Hát mert már volt velem olyan, és bent vártam több mint egy órát, hogy az én munkaidőm elkezdődjön.

Á, nem, az biztosan 2 óra lesz!

Úgyhogy feljöttem ide a kuckómba, és megírtam ezt a blogbejegyzést. Nem vagyok elég hülye, még nagyobbat kell belőlem csinálni?