ANYÁM

Anyám ma lenne 83 éves.

Nem vagyok nyugodt a tekintetben, hogy mindent megtettem érte, amíg Békásmegyeren haldoklott. Jó, kiganéztam alóla, lemostam, próbáltam valami kaját vagy vizet beleerőltetni - sikertelenül -, de aztán húztam vissza a cellámba és beletemetkeztem a számítógépembe. Nem bírtam látni, ahogy szép lassan kiszáll belőle az élet.

A bátyámnál vagy a sógornőmnél persze ez jóval több volt, de... nem elég. Addig kellett volna mellette lennem, amíg lehetett. Amíg még képes volt beszélni. Gyakorlatilag egyedül kellett szembenéznie az egésszel, és hát nem ettől rettegünk mindannyian?

Még sokáig elbőgtem magam, amikor mindez az eszembe jutott. Kicsit most is. Ő biztos megbocsájtott nekem, de én nem bírok magamnak. És a bátyáméknak sem.

Aztán Edi (anyám húga, hetekkel élte túl őt) halála után a Blaskó család szakított velünk. A két lánya lepattintott minket a Faszbúkon. Engem is, naná. Nem is értem, miért csodálkoztam rajta.

Ők voltak, akik utoljára élve látták anyámat. Délután 2 körül jártak ott, bementek hozzá és még beszéltek vele. Aztán valamit dumáltak bratyóékkal is, már nem fog kiderülni, hogy mit. Ugyanis Ediék - vagyis a lányok - nem beszélnek velünk, isteni Fecóka meg a gyengéd, megértő, halk szavú felesége pedig csak hazudna valami semmitmondót. Szerintem finoman megkapták a magukét, de ezt sosem fogják bevallani. Egyébként is lepereg róluk minden ilyesmi. Bonnie és Clyde, ahogy Juliskám jellemezte magukat.

Aznap bőgve mentem a tanfolyamra. Nem is értem, miért nem maradtam otthon. (Otthon? Az a lakás soha nem volt az otthonom.) Talán ő maga küldött el, hogy ne kelljen végignéznem a haláltusáját. Talán csak bemesélem magamnak. Végül is két nappal korábban egy kézszorítással elbúcsúzott. Akkor is csak kimenekültem előle.

Pontosan tudom, mikor ment el. Már a HÉV-en ültem hazafelé, amikor a bal vállamon egy szorítást éreztem. Pedig nem volt a közelemben senki. Akkor megnyugodtam. Tudtam, hogy már jó helyen van.

Egy másik Korál számot akartam iderakni. Igen, az Anyám, vigasztalj!-t, de attól megint csak kiakadnék. Úgyhogy inkább ezt. Tkp. nekem szól - ki másnak?