IIBMO

Rohadt nagy pangás van az egész vonalon!

Mármint nálam. Ami azt jelenti, hogy van munka, de közel sem annyi, mint amennyit ezek beígértek. A múlt héten a hétfőmet lemondták, cserében a szerdai szabadnapomon kellett bemennem, és hogy ne ütközzön az éjféli (1 óra, de már fél 11-kor hazazavartak) végzés a reggel 7 órás kezdéssel, a csütörtökömet is elvették, és pénteken is 9-kor kellett kezdenem. Ugyanis inbound-nál 9 előtt nem jön berakni való, de inkább 10 órára, és addig csak takarítani kéne. Ezt a bő 2 órát is megspórolta magának a Docdata.

Szerdán azért meló előtt kimentem a piacra, vettem 3 sült halat meg 4 grillezett pipicombot, mert külön mell nem volt, egész grill csirkét meg nem akartam venni. Kivettem egy húszast kápéban, ne az legyen a gond, hogy nem lehet kártyával fizetni. A piac egyik sarkában van egy török bolt (a másikban meg egy AH), és ott pénteken meló után vettem egy tálca 30 darabos tojást, egy félkilónyi pipimellett, hogy majd kisütöm, meg egy – majdnem – kiló kenyeret, fel is szeletelték géppel, és mondhatom, régen ettem ilyen finomat!

A könyvtárba sincs kedvem elmenni, mert Dimitar, a bolgár srác, akivel együtt kezdtünk még novemberben, elárulta az idei jelszót, így van valamennyi wifim itt a lágerben.

Igazság szerint kurva kevés wifim van, de arra pont elég, hogy lusta legyek elavázni a Bibliotheek-be, ahol viszont nagyon jó a jel, olyan széles a sáv, hogy a biciklit neki lehetne támasztani, de ott nem nagyon szereti, ha pornóoldalakat látogatok. De hát ez legyen a legnagyobb bajom!

A Faszbúkról le vagyok tiltva, mert feltettem valamit, ami csípi a szemüket. Fogalmam sincs, hogy mi lehet az, mert ők nem mondják. Kár pedig, mert ha tudnám, minden egyes alkalommal feltenném. Majd megpróbálok rájönni. Talán ez volt:

GÖRBE TÜKÖR 2009 / 22

(katasztrofális politika, bûn, sztárok stb.)

Lopnak, csalnak, hazudnak...

Nap szítta, vörös arcú parasztok, betonketrecekbe szorult munkások, gondolatai mind-mind keresik az igazságot: A felkelõ napot, a fényt, a napnyugtát, az éjt, keresik életük értelmét, szeretteiket, szülõt, gyermeket, anyát, családot és az örök szabad Magyarországot. Becsapott, megalázott lett Árpád népe. Szónoklatokat hallgathat a szabad világról, álmáról, az emberi jogról, demokráciáról, míg a gyakorlatban gyarló gátlástalanság szorítja szívét: Kiveszett a becsület az emberi testbõl?

"Egyszerû az élet, egyszerû, mint a napjárás, óráról órára meghatározott minden, az ébredéstõl az elalvásig, munka, munka, munka és más semmi, hirdetik versenyt hazudó fosztogatók, így csinálták õk is - mesélik. Itt se korrupt, se csaló, se bitófára való nincs egy se, csak setét árnyék vetül a kurtán-furcsán hízó bankszámlákra, de értsék meg, nemzetbiztonsági okokból, a mikéntje titok!!! Dolgozni, dolgozni, dolgozni! Nem nyafogni!" ÉS NEM SZAKAD LE AZ ÉG. A nap 24 órából áll. Az ember tetõtõl talpig, csak akkor ember, ha emberségbõl, mások iránt mutatott alázatból, megértésbõl, minden körülmények között kiáll a lélekben hordozott igazság mellett és egyéni sorsát hátrahagyva, feláldozza önmagát. De élnek közöttünk állatok, akik nap, mint nap keresztre feszítik az igazságot, az embert. Árpád népe él! Mert az ember állatokkal nem veszi fel a harcot, az ember az állatokat, ember mivolta alapján megveti, elhatárolódik tõlük. Csak a legnagyobbak ismerik fel, hogy a legkisebbek szolgálata a legnemesebb!

Nem javítottam ki, nem az én írásom, csak simán tovább küldtem. Szerintem ez lehetett az, ami kiverte a biztosítékot a magyarországi Faszbúk figyelőknél.

És nekem senki ne jöjjön azzal, hogy mi a fenét hőzöngök innen Európából, menjek haza és ott járassam a számat! Én ugyanis ott éltem (haltam?) 54 évet, sokan meg sem érték közülünk ezt az életkort. Én még kaptam a zsarutól pofont a nyílt utcán, mert nem úgy válaszoltam a kötözködő kérdésére, ahogy szerinte kellett volna. Vittek be nem egyszer szinte a ház elől éjszaka, amikor innen-onnan (kocsmából, Kukitól) érkeztem volna haza, és egy-két óra múlva, amikor kiengedtek, hiába reklamáltam, hogy most akkor vigyenek is haza, gyalog kellett mennem. Jó, gumibot az nem volt, illetve csak koncerten (Hobó, Dunaújváros), az nem személyre szabott „ruha” volt. Én ott szívtam több mint fél évszázadot, hát hadd járassam a pofámat egy kicsit! (Egyébként nézd vissza, feltettem elég hasonló képet, szöveget akkor is, amikor még Mo-on voltam!)

Tenni pedig ugyanúgy semmit nem tudok ellene, mint innen. De a sok hőzöngő, aki azt mondja, hogy otthon kell maradni és onnan harcolni, az miért nem harcol akkor? Miért nem vették még át a hatalmat?

Szombat délután kétszer is végigsöpört egy furcsa, leheletkönnyű zápor a rohanó felhőkből, míg feljebb a bárányfelhők mintha oda lettek volna szögelve. Később úgy tűnt, havas eső esik, de úgy gondoltam, rosszul látom az esőcseppekkel tarkított ablaküvegen keresztül. Végül este leesett a hó, és éjszakára befagytak a pocsolyák. Igaza volt annak a fiatal biztiőrnek, most jött meg a tél.

Miután nem vásároltam be előre, vasárnap voltam kénytelen kimenni. Úgy sütött a Napocska, mintha legalább 10 fok lenne, pluszban, de nulla közeli volt, mert találkoztam befagyott tócsával, és felengedettel is, szinte egymás mellett. A szél nem fújt, de határozottan jó ötletnek tűnt elővennem a sötétkék kabátomat, amit direkt ilyen hideg, száraz időre tartogattam. Ugyanis esőben nem jó, ha átázik, akkor olyan, mintha egy kád vízben sétálnék. Egy kád jéghideg vízben. Mínusz pár fokig viszont jól szigetel, ha bezippezem. A kapucnija vékony szövet, max csak a szél ellen jó.

Szóval nagyon óvatosan kerekeztem be Kaatsheuvel-ben az AH-ig, ahol kenyeret vettem, zöldséget meg némi csokit, és megittam egy café latte-t. Kis csomag – 40 dekás – kenyeret vettem, és mondhatom, egészen szar volt a török kenyér után!

Reggel fél 10-kor a bátyám telefonjára keltem. Fura időpontokban tud hívni, egész hétvégén nem tette, de hát 10 körül különben is felkeltem volna magamtól, mert úgy állítottam be a belső órámat. Szörnyülködött, amikor hallotta, hogy milyen kevés munkám van. Végül is, mondtam neki, keresek annyit, hogy nem tudom elkölteni.

- Megérte egyáltalán kimenned?

Ennél hülyébb kérdést idén még nem hallottam. De azt hiszem, tavaly sem.

Na jól van, el kell készülnöm, mert a végén még elkések!