FÉLREÉRTED

Senki nincs veled, se ellened,
félreérted a helyzetet...

... ahogy az egyik kedvenc alternativ együttesünk énekelte ezt még a kenderillatú 80-as években. Igen, úgy tűnik, az életem félreértések sorozatából áll össze, ami a tények nem tudásából adódnak. De ennek a félreértésnek most örülök, mert azt jelenti, hogy nincs semmi rosszindulat a lakótársaimban.

Az úgy volt, hogy a tegnapi napot, ami november 6-a péntek volt, totál elcsesztem azzal, hogy ki sem mozdultam a szobámból. Győzködtem magam, hogy mindjárt nekiállok zuhanyozni, aztán rögvest bemegyek a városba (sikerült megjegyeznem, Kaatsheuvel-nek hívják) és íziben bevásárolok némi kaját, hogy utána nyomban körülnézzek valami műszaki bolt után és azonnali hatállyal vásároljak egy stick-et SIM kártyával, hogy legyen végre normális Internetem.

Na de hát itt a számítógép... És még ezt kéne megnéznem rajta, mielőtt elindulok, meg még azt is, és igen, amaz sem tűrhet már halasztást. És persze bitang lassú a wifi, ha éppen nem szakad a kapcsolat. Van, hogy egy képernyőváltásra negyed órát kell várnom. Addig kártyajátékokkal szórakoztatom magam. Így lett, hogy mire talán már tényleg megérlelődhetett volna bennem az elhatározás, hogy nem is olyan sokára végre nekiállok azon gondolkodni, hogy eszembe juthatna feltápászkodni, addigra kint elkezdett zuhogni az eső.

Na jó, ez nem rossz ürügy arra, hogy még egy kicsit... mert ugyebár ki menne ki ilyen időben? Mondjuk addig lezuhanyozhatnék... De majd akkor, ha elállt, és egyetlen lendülettel...

Volt, hogy elállt. Aztán később újra kezdte.

Na ne... Erről nem volt szó. Nem ezt beszéltük meg!

Később meg már besötétedett, és van ugyan lámpa a binyiglin, de ki tudja, péntek este melyik sofőr van annyira beszíva... Na jó, maradjunk!

A szombat teljesen jónak tűnt arra, hogy nyélbe üssem azokat a dolgokat, amik elmaradtak. A csúnya, csúnya eső miatt, ugyebár!

Kaatsheuvel tőlünk északra és nyugatra is fekszik. Előbbi irány a munkahely felé mutat, utóbbi felé indulunk, ha boltba szándékszunk jutni. Én pedig oda, tehát nyugat felé vettem az irányt.

Az úgy van, hogy ha kijutunk a parkolóba, akkor balra, dél felé fordulunk, és ott a kerítés egy darabon megszakad. Tudom, hogy ez tulajdonképpen egy szárny nélküli kapu akar lenni, de olyan kicsi a hely, hogy komolyan mondom, 120-as pulzusszámmal hajtok rajta keresztül. Egyszer fent fogok akadni, csak azt remélem, hogy nem lesz senki, aki látja.

A déli oldalunkon erdő van, de sajnos kerítés és gyalogút választ el tőle. Ezen jobbra, nyugati irányba fordulunk, átgurulunk az autópálya alatt (nekem minden autópálya, amin nem tudok átmenni) és egyenesen megyünk egy térig. Ott átvágunk keresztbe a jobb alsó sarkától a bal felsőig. Egy rövid utcába jutunk, amiből jobbra fordulunk ki. Itt az út szintén jobbra tart, követjük, és ahol az út fel van bontva, ott a Lidl a bal oldalon. Amikor a lengyel csaj (de az is milyen csinos volt!) kalauzolt el, kiléptünk, hogy alig tudtam tartani a tempót, és 20 perc alatt értem oda. Most bringával kényelmesen 8 elég volt.

Hadd tegyek itt egy kis kitérőt!

Szerdán és csütörtökön 9:30-tól 19:30-ig szólt a munkaidőm, bár utóbbit 20:00-val zárták. Mondtam is a team leader-nek, hogy imádom – szerencsére nő. J

Hetenként kapok egy sms-t hollandul a beosztásommal, de azt mondják, ne is foglalkozzak vele, mert az a mérvadó, ami az egyik házikó ablakában van kiragaszva. Itt esténként kiírják a másnapi tervet: név, beosztás, munkaidő. Hétfő óta mindig kint volt a nevem, kézenfekvő volt, hogy a péntek is munkanap lesz a számomra. Pénteken viszont 14:40-kor kiürítik a melóhelyen a kantin fidzsidereit, és csak azokat teszik vissza, amin red sticker van, bár inkább narancssárgának mondanám. Ezen rajta kéne lennie egy tól-ig írásnak, bár ezt nem tudom, mi a fenének, de szabál az szabál. Én pedig hiába kérdeztem több embert is, nem tudták, honnan lehet piros matricát szerezni. Még gondoltam is, hogy csütörtökön este magammal hozom a kolbászt, amit ott tartottam, de inkább mégsem tettem abból a megfontolásból, hogy elég, ha pénteken az első pihi alatt kiveszem és beteszem a kenyér mellé a nylonba, estig nem fog megromlani.

Mondjuk csütörtökön reggel bementem az útközbe eső Plusz-ba, és nem csak a félkilós kolbászt vásároltam, hanem egy csomag (20-25 deka) kis fasírtkákat, kellemesen fűszeres golyócskák, vagy 13 darab. Kenyérből fogalmam sincs, milyet veszek, meg kéne már tanulnom hollandul, de 80 dekásat szokok, ez egy-másfél euró. Mondjuk 1.20-1.80. A fene sem nézi. Van, hogy kisebb magvak vannak benne, van, hogy nagyobbak, van, hogy nincs, de egyik sem finom fehér lisztből van, és pihe-puha könnyű a tésztájuk. Ezeket ettem pénteken, de ma reggelre is maradt még a sajt és egy kis kex, ami szintén a csütörtöki vásárlásból származik.

Hát nem kellettem pénteken, a kaja bent maradt a hűtőben, és ez kezdett megviselni. Előbb a zöldség meg a sajt, most a kolbász... Nem kerestem még semmit, de már úgy szórom a pénzt, mintha legalábbis manager lennék! Szóval pénteken csak fogyasztottam, ma pedig már-már elindultam, amikor a két lengyel srác beszólt, hogy mennek a boltba. Addig csináltam egy pár fotót a kégliről meg a csekélyke kilátásról, és már vissza is értek.

Na, mondom, most bemegyek a városba, és bevásárolok, és ha minden jól megy, akkor vagy találok egy helyet, ahol jó a wifi, vagy egy internetes stick-kel jövök haza. A laptopot egyelőre nem vittem, előbb legyen meg a hely!

Szóval 8 perc alatt ot voltam a Lidl-nél, és persze miután le kéne állnom a csokival is, egyelőre átmeneti megoldásként vettem ilyen félkilós csokis kexet.

Kettőt.

Most mi van? Nem volt drága!

Mert hogy lassú égetésű szénhidrát típus vagyok, tehát abból kell többet ennem, és kevés zsírt és kevés fehérjét. És miután lassú égetésű, így a cukor hízlal, de a gabona nem. Persze a teljes kiőrlésű tönkölybúza lenne a jó, de hát tegye már fel a kezét az, aki ezt le tudja fordítani holland nyelvre!

Meg vettem egy láda tojást. A 10 darabos ugyanannyi volt (1.49), mint a hatos bio, még méretre is, de nekem ne csinálják már ezt, hát tudom, hogy a nem bio is a tyúkból jön ki! És lehet, hogy elfogult vagyok ezzel az országgal szemben, de nem tudom elképzelni, hogy itt olyan tré körülmények között nevelnének csirkéket, mint amilyen az amerikai állatfarmokon van.

És a 10 több, mint a 6.

Na és a szokásos 80 deka kenyér, és a kolbász, meg ugyanabból az aprított zöldségből is egy csomaggal.

Istenem, annyi pénzt keresek (illetve majd fogok), hogy nem tudom elkajálni!

Persze pl. halból is lazacot kéne ennem, és az itt sem olcsó, hiába határolja két oldalról is tenger.

Na, felpakoltam, és nekiálltam csavarogni. Rátévedtem egy ilyen főútvonalra, ahol nem volt bicikliút, gondoltam, sebaj, hát nem lehet mindenhol, majd kerülgetnek. De amikor hárman is rámdudáltak, és még 50 métert sem tekertem, inkább leszálltam és visszafordultam. OK, nézzük meg másik oldalról a várost!

És jól is tettem, hogy nem adtam fel, mert belefutottam egy ilyen bevásárlóközpont szerű dologba, ahol volt egy passzázs különféle boltokkal, meg az egész utcában boltok kétoldalt, néhány mellékutcába is befolytak. Persze rámjött a pisilhetnék, és egyszer egy presszóba mentem be, ahol wifi is van, de 5-kor bezárnak, vasárnap meg ki sem nyitnak (kisváros!), másszor egy cukrászdába, és mindenhol 50 centet kellett fizetnem. Lényeg az, hogy találtam egy picike telefonboltot, ahol egy füstös képű fazon meg a fia (legalább is egy kissrác) dolgozott, talán törökök lehettek. Ott azt mondták, hogy SIM kártyát árulnak ugyan, de stick-et hozzá nem, ahhoz el kell mennem Waalwijk-ba, ami onnan 5 kilométerre van. Császkáltam egy darabig, aztán felhívtam a Csigát, és ő azt mondta, hogy wifivadásszal semmit nem érek, ha gyenge a jel, az csak arra jó, hogy olyan távoli hálózatot is lát, amit a gép már nem. Viszont vegyek egy akármilyen olcsó okostelót, ő is azt használja modemnek. Rájöttem, hogy ha Droomgaard-ban gondolkodom, igaza lesz, hiszen nem nagyon lesz kedvem meló előtt/után bekerekezni ide, meg még fogyasztani is valamit, hogy ne nézzenek ki. Visszamentem a telefonboltba, és megkérdeztem, hogy tudnak-e olyat mutatni, amit ráköthetek a laptopomra. A faszi hátrament, és megkérdezett valakit hollandul, aztán visszajött egy Samsunggal, ami kábé akkora, mint egy fél pingpongütő. Azt mondta, egy százas.

Nem százezer forint, hanem száz euró.

Én nem tudom, hogy van ez, de nekem minden okostelefon annyira egyforma, hogy nagyon nehezen tudok különbséget tenni közöttük. Mulatok is mindig rajta, hogy a sok hülye hogy válogat. Jó, mondjuk a Lenovo készülékei valahogy jobban mutatnak, és nem csak azért, mert a gépem is ilyen márka, meg a Sony szögletessége elüt a többi nagy átlagtól, már ha valakinek ez tetszik. De valahogy megtetszett az a masina. Fogalmam sincs, mit tud, mit nem, ill. azt nyilván tudnia kell, hogy ha kellő mennyiségű pénz áll rendelkezésre, akkor Netképes, és akár számítógéphez is lehet csatlakoztatni, hogy internetes jeleket továbbítson, és ez bőven elég. Azt mondta, vannak olcsóbbak is, de azokkal ezt nem lehet megcsinálni, és vannak drágábbak is, de ez is tudja azt. És a fene sem érti, hogy miért, de nekem már nem is kéne más.

Nem voltam képes kifizetni, mert kb. 2.50-em maradt volna, és az nem lett volna elég az előlegig, de közöltem a pasival, hogy jövő héten valószínűleg pénteken visszajövök és megveszem.

Visszatekertem a táborba, és éppen hogy kibújtam a pólómból, Arek bekopogott. Megkérdezte, hogy enyém-e az a csomag zöldség.

Na nézd csak! Hát ez meg hogy került hozzá? Bevitték magukkal, hogy megeszik, aztán mégsem kellett? Mutatta, hogy 4-én lejárt a szavatossága. Mondtam, hogy az enyém, és meg is ettem volna, ha megtalálom, de eltűnt a frigóból a nagy darab sajtommal együtt. Erre kinyitott egy ajtót a mosogató túloldalán, és betette.

Ott is van egy hűtő!

Mondom neki, hogy ha tudom, hogy ott van, bekajáltam volna, de azt hittem, csak ez az egy fridzsiderünk van. Aszonta, hogy az Martiné – nekem erről miért nem szólt senki? -, és azért tették a másikba. Valamit mondott, hogy minden polcon más-más termék van, de szerintem azt akarta mondani, hogy minden polc másvalakié. Mindegy, az a lényeg, hogy megvan a kaja, és egyik sem nyúlta le. Ha úgy vesszük, eldugták előlem, de megvan, és ez a fő.

Most már volt 2 doboz apróra vágott zöldségem. Neki is álltam a lejárt szavatosságúnak kolbásszal és kenyérrel. Arek szerint legfeljebb kinéz egy hasmenés, de hát nem fogom kidobni!

Most már úgy néz ki, a hasmenést megúsztam, de azért... dolgozik bent a zöldség rendesen!