7 OLDAL

KATALIN NAPJA

Hát ez nem semmi! Most nézem, hogy múlt hét csütörtökön írtam blogot utoljára. Ugyanis az utolsót meghagyom, és amikor újra írok, kitörlöm, és a helyére kerül az új. Spórolunk a papírral, kérem szépen!

Nem is tudom, hogy érzem magam! Egyik nap le vagyok robbanva, csak fetrengenék, másik nap jobban vagyok… Lehet, hogy valami vírus bújkál bennem, és hol gyengébb az immunrendszerem, hol erősebb. Hát persze, nem is csodálkozom rajta! Ha lassan tekerek, megfagyok, pláne, ha nagy szél fúj. Ha gyorsan, kimelegszem, tiszta víz a hátam meg mindenem. A kezem lefagy, különösképpen a hüvelyk- és kisujjam, a pofám úgyszintén, főleg az orrom meg a fülem. Legjobb lenne az orromra egy csapot szerelni, hogy ne csöpögjön, és amikor beérek, vagy haza, csak kinyitnám a klotyó felett, azt annyi!

Kéne venni kesztyűt meg sapkát, ha már voltam olyan hülye, hogy nem hoztam magammal. Csakhogy nincs zsé. Két darab bankkártyám van, és nincs egyiken sem egy büdös fillér! Hogy ezt hogy csinálják?!

Pedig igérgetik, meg hazudoznak. Két faszi van a DocDatában az OTTO irodájában, persze mind a kettő lengyel. Van még egy lengyel csaj is, de az nem csinál semmit. A Kamill azt mondja, hogy persze-persze, mindjárt megcsinálja, hogy beélesíti az ING-s bankszámlámat, és legközelebb arra kapom a pénzt. De most nézi, hogy nincs meg a papír... Az Eloj – franc tudja, hogy kéne írni a nevét, rohadtul nem érdekel – meg azt, hogy de hiszen feltette az előleget a magyar kártyámra. De érdekes! Amikor fizetni kéne vele, soha nincs rajta egy alzó grand! Ráadásul a MagNet bankosnak a PIN kódját sem tudom, mert hogy odakoccantós, aztán ahhoz nem kell. Csak egy bizonyos összeghatár felett, de hát nem vagyok én nagycsalád, hogy elérjek ilyen magasságokba! A holland zsugám is olyan, de annak tudom a kódját. Sőt, még fel is mentem az oldalukra, mert kiderült, hogy aktiválni kell, de ott láttam egy szép kerek nullát, és mellette az euró jelét. De jó, hogy most már két kártyám is van! Az egyikre rajzolok egy tízest, a másikra meg egy ászt, és azt fogom nézegetni. Folyton huszonegyem lesz!

És van 10 euróm és 25 centem. (Meg még 3, de az itt nem játszik.) És ha ez elfogy, kurva ideges leszek!

Bakker, ezek nem ismernek engem!

Még én sem ismerem magam, hogy miket fogok csinálni, ha nem lesz kajám!

Az első az lesz, hogy bemegyek az irodába, és megmondom valamelyik nyikhaj köcsögnek, amelyik éppen bent lesz, hogy munkaidő végéig van idejük összedobni száz ficcset. Ha nem, iszonyú botrányt rendezek!

A másik, mert erre semmi nem fog történni, és ha összeverek valakit, csak engem rúgnak ki, hogy bemegyek egy közértbe, és nekiállok enni. Igen, kérem, odaállok a hűtőhöz, ahol a felvágottak vannak, és kibontok egy párat, aztán gyorsan bezabálom, mielőtt jön a biztiőr. Ha nem jön, hanem kint próbál megvárni a kasszáknál, annál jobb, még utoljára jóllakom, mielőtt előzetes letartóztatásba helyeznek.

De elvárások vannak!

Jó, tudom, hogy ketté kell választani a DocDatát és az OTTÓ-t, mert az egyik egy holland munkahely, a másik pedig Európa legnagyobb munkaközvetítője (mindegyik ezt mondja, amelyik nemzetközi), és sajnos túlnyomó részt lengyel illetőségű, ha ugyan nem teljesen az. De fizikailag egy helyen található mindkettő, és basszus, nyilván több lét vesznek fel utánunk, mint amennyit kapunk tőlük, hiszen ebből élnek. És arra nem képesek, hogy azt betartsák, amit ők igértek?

Nem én kértem előleget, ők írják a papírjukon, hogy heti 150 eurót adnak, és négy hét után (jó lesz az egy hónapnak is!) a következő hó 10-éje előtt felteszik a számlára. De a rohadt életbe! Ha nem számítok az előlegükre, be tudtam volna osztani a zsetonomat fizetésig! Csirkemell sonka meg csokis kex helyett egyeurós kolbászokat vettem volna, és leszartam volna a dumájukat, az elszámolást meg mindenképpen fel kell tenniük, azt nem sumákolhatják el!

Igen, mert szerintem hetente felveszik a mi melónk után járó összeget, azt beteszik egy centrifugába, jól megforgatják, és havonta odalökik a maradékot. De hogy ilyen mohók legyenek, hogy már az előleget is lecsalják, hát azért elmehetnének a jó lengyel édesanyjukba, és ne is jöjjenek elő onnan többet!

Ilyen biztos rohadt tuti, hogy nem lenne, ha nem közvetítőnek dolgoznék, hanem egyenesen a cégnek! A hollandok szerintem nem ismernek ilyeneket, hogy nem fizetünk, meg nem annyit… Itt soha nem volt szocializmus!

Valahogy át kéne kerülni hozzájuk!

Halovány remény van rá, mert ma is – persze többek között – engem kért az egyik csaj (az egyes raktárháznak (warehouse) a második emeleti managere) inbound-olni, de amikor a 14-es raktárházba kértek pickereket, engem is átirányított egy másik floor manager. (Aki egyébként egy litván srác, és a múltkor kijelentette, hogy semmi baja a magyarokkal, ő csípi őket.) Oda pedig szerintem nem tesznek nagyon bénákat.

Jó, persze, tudom a korlátaimat! Lassú is vagyok néha, meg pontatlan is, de ha valamit elszúrtam, nem hagyom annyiban a dolgot, és szólok, és megkérdezem azt is, hogy hogyan hozhatom helyre, vagy ha nem tudom, akkor megkérem, hogy hozza helyre nekem. A múltkor egy ilyen eset után hallom, hogy az Olaf (aki biztos, hogy ilyen névvel nem lengyel, de valami nagykutya lehet ott, mert minden szinten dirigál) mondta ennek a litván srácnak:

- The only guy! The only guy!

Az egyetlen srác.

Nem BIZTOS, hogy éppen rólam beszéltek, de pont akkor volt, amikor odahívtam Olafot, a másik meg azért jött oda, mert hallotta, hogy gond van, és amikor elmentem onnan, hogy folytatom a berakást, akkor hallottam, mit mondott.

Na, a mai nap, az aztán elég hosszú volt!

Reggel 7-re kellett mennem. Ha maradtam volna berakó, takarítással kellett volna kezdeni a napot, mert az inbound-olni való minimum 8-kor érkezik, de lehet, hogy még később. De szerencsére átküldtek, és ott már azonnal szükség volt ránk.

Ez úgy megy, hogy odamész, megkérdezik a neved, aztán amikor megmondod, a kezedbe nyomnak egy papírlapot, hogy írd le. (Ezek nem tanultak történelmet? Annak idején egész Európa tőlünk draselt! Ja, és én voltam a királyunk.) Leírod, hogy Attila. Erre intenek, hogy vegyek el a tálcáról egy lapot, amin rajta van egy vonalkód, amit be kell olvastatni a szkennerrel, ő onnan már tud mindent: hogy honnan, milyen sorrendben miket és hány darabot kell leemelni a polcokról. Így egyszerűnek tűnik minden, de… Nem mindig az.

Rajta van még az is, hogy a különböző szintekről összesen

- hány helyről

- hány darabot és

- hány megrendelőnek kell összeszedni.

A harmadik adat nekünk rohadtul nem mond semmit, de OK, most már ezt is tudjuk!

Rajta van a papíron még az is, hogy pontosan melyik az a hely (raktárház, emelet stb.), ahonnan a legelsőt, és ahonnan a legutolsót kell elvenni.

Pl. 10 0 004A001A. És ha félreolvasod, akkor sincs baj, mert más árucikk vonalkódját nem veszi be, hibaüzenetet ír. Csak időt vesztettél. Ami alapjában véve még nem lenne baj. Akkor baj csak, ha előtte mazsolás kenyeret ettél, és már második napja főtt tojáson élsz.

Azért baj, mert rettentően jönnek a szelek.

És még ez sem lenne gond, hiszen annyit mászkálsz, itt-ott el lehet pukkantgatni néhány buborékot. A szörnyű az, hogy nem csak az akar jönni!

Nem, mert mindig jön vele egy kicsi folyadék is. Nem sok, csak éppen annyi, hogy tudd, nem eregethetsz a nagyvilágba, hanem ha már úgy érzed magad, mint a Zeppelin léghajó, ami ugye dugig volt tömve hidrogénnel, ki kell menned a slózira. És találnod kell egy üres fülkét. A kettőből. Időben. Mert ha nem… Akkor baj lesz.

Mert ugye nincs váltóruha, abban dolgozol, amiben jöttél. Meg hát egyébként is!

Szóval csak ügyesen. És gyorsan!

Nem tudom, hányszor voltam vécén, de sokkal többször, mint amennyi az egész napi szünetem lett volna.

Egyszer, amikor jövök vissza a slóziról, látom, hogy nincs meg a kocsi, amit eddig pakoltam! És persze benne volt a szkennerem is, pont azért, hogy ne vigyék el.

Na, loholok fűhöz-fához, mi a fenét kell ilyenkor csinálni, a végén odaküldenek egy Kuba nevű pasihoz, aki eléggé ki volt gyúrva. Gyanítom, hogy nem a Közép-Amerikai orzág, hanem a cuba, kocka szó adta a nevét. Fiatal, talán 30 éves ürge, a háta mint a pingpongasztal, de nem az a favágó típus, hanem ilyen szépen kidolgozott izmok vannak, szinte mindegyik látszik külön-külön. Na, ennek nem gond egy húszkilós csomagot feltennni a felső polcra! (Jó, mondjuk annyi még nekem sem. Igaz, nem mosolygok közben…) Ő pedig azt mondja, hogy kérjek egy másik szkennert, vegyek el egy másik papírt, és csináljam azt.

Ugyanis ha benne van egy csomag a gépben, nem tudsz kiszállni belőle, előbb be kell fejezni. És úgy látszik, hogy azt a csomagot nem lehet másik géppel folytatni, bár ebben nem lennék biztos. Mindegy, így rendbe jönnek a dolgok. A tré csak az, hogy ez a másik gép nagyon szar! Ha bemegyek a sorok közé, márpedig be kell mennem, leakad a hálózatról, és nem is hajlandó újra felcsatlakozni. Pár órás szarakodás után lecserélem egy harmadikra, de annak meg olyan halvány a kijelzője, hogy nem csak én, a floor manager is alig látja, ezért sokat tévesztek.

A heti sms és a napi lista szerint is 15:30 ig lett volna a munkaidőm. Odamegyek a csajhoz – ez egy másik, nem a Sylwya, aki mára külön engem kért – és mondom neki, hogy akkor én most hazamegyek, jó? Jó. Illetve hánykor jöttem? Hétkor. Igen? Akkor nézzek csak ide!

És mutat egy kézzel írt papírt, ami ki volt celluxozva a számgép mellé, hogy kinek-kinek hogy szól a munkaideje. És aki reggel 7-re jött, annak 16 óráig.

Ó, hát jól van akkor, elveszek még egy lapot, majd azt gyorsan lejárom egy fél óra alatt!

Aha! MINDENHOL voltam, még ott is, ahol nem kellett volna lennem!

Kezdtem a 14-es raktárház földszintjén, ahonnan a lapot is kaptuk. Folytattam a másodikon (kivételesen nem kellett az elsőről semmi), a harmadikon és a negyediken. Amikor ezek megvoltak, át kellett mennem a 10-es raktárházba, és ott ugyanez, csak fordított sorrendben.

A liftet pedig nem használhatod. Az csak a trolliké. (Postcart vagy trolley, de leszarom, írom, ahogy jön.) Beteheted, illetve berakathatod a lifboy-jal, aztán lemehetsz és megvárhatod, de sokkal gyorsabb, ha lehordod, akár több kanyarban is. Ha azon a szinten nincs liftboy, szinte biztos, hogy nem jutsz hozzá a felvonóhoz, mert ők használják, és egymásnak küldözgetik.

Amikor végzel, ki kell találnod, hová kell raknod a kocsit. Erre mindenféle rejtjeles szöveg is van a papíron, pl. 1Tjes Big Items, vagy Fragile… Tudom, hogy törékenyt jelent, de tessék, hova teszed? Mert minden ilyen csoportot más gépnél csomagolnak.

Fél 4-kor vettem fel a papírt. Kb. 6 óra volt, amikor letettem a kocsit.

És most fújjuk ki magunkat egy kicsit!

Az időpontokkal az a helyzet, hogy kb. kétóránként van szünet. De csak három darab.

Tehát – nem halálpontosan, de sacc/kábé – ha 7-kor kezdtél, akkor mondjuk 9-től van egy 15 perces szüneted (break), kb. 11:30-tól egy félórás, és úgy 14:30-tól egy másik negyedórás. A félórást fizetik.

Amiből következik, hogy a negyedórásokat nem.

Ez azért is tré, mert a hazaengedésnél ezeket maximálisan figyelembe veszik. Itt egy példa:

Inbound-olsz, és elfogynak a kocsik mondjuk délután egykor. Aznap 8:30-kor kezdtél, a nagyszüneted, tegyük fel, 13:30-tól lenne. Fél óráig takaríttatnak, és amikor már korog a gyomrod, és ki vagy hegyezve a kajára, vagy lelki szemeid előtt kizárólag kávéspoharak jönnek-mennek, akkor pont úgy küldenek haza, ahogy a break kezdődne. Megkajálhatsz, vagy teleihatod magad akár egy vödör kávéval, hiszen ingyen van, de az már a te szabadidődből megy. A DocData megspórolt fél órát. És azt már a Süsü a sárkányból tudjuk, hogy sokszor nyolc az negyvennyolc.

Vagyis amikor a fizetésedet számolják, ezeket a kisszüneteket kőkeményen levonják. Nem úgy van, hogy ma dolgoztam 11 órát, hanem úgy van, hogy ma bent voltam 11 órát, abból dolgoztam 10 és felet. És ez minden nap. Ha a nagyszünet előtt küldenek haza, akkor kevés is volt az órád, és még abból is lejön az első kiszünet negyed órája. Ez van!

Filózom rajta, hogy megörökítem egy Libre Office Calc táblázatban (mert most ezt használom) az egész marhaságot, hogy hánytól hányig, mínusz szünetek, meg minden, de nem vitt még rá a lélek, hogy megtervezzem. Meg most már annyi haladékot adtam magamnak, hogy várjuk meg az első elszámolást, és akkor az is ki fog derülni, ha valahol lehúztak.

Át kell menni, basszus! Valahogy ki kell kerülni a lengyeleket!

De hogy megy ez? Ők jönnek oda, hogy van-e kedved náluk dolgozni? Mert akkor lehet, hogy én már kimaradok ebből. Egyelőre. (Az első hónap letelte előtt nyilatkozni kell az OTTÓ-nál, hogy meg akarod-e hosszabbítani a szerződésed, és már a negyedik hetemet húzom.) Vagy nekem kell megkérdezni valakit? De kit? A múltkor körbeérdeklődtem, hogy tudnám megszerezni a targoncavezetői jogsit. (OTTÓ-kám hajlandó kioktatni, a papír szerint legalábbis, de akkor minimum fél évet náluk kell alkalmazásban lenni.)

A kantinban elkaptam ezt a litván srácot, aki floor manager, és két szinten is van hatalma, de ő azt mondta, hogy vissza kell mennem Magyarországra, ott letenni (jópénzért, mi?), és lefordíttatni a jogsit. De most van elég lift car-os. Bementem a team leader irodájába is (ez leginkább csoportvezető), amikor láttam, hogy az a nő van bent, akinek a múltkor szerelmet vallottam, mert felkerekítette 8-ra a munkaidőm végét. Ő azt mondta, hogy az OTTÓ-t kérdezzem meg. Kamill szinte megigérte, éppen csak annyira, hogy később ne lehessen számonkérni tőle. Szóval nem győztek lepattintani.

Asszem egyelőre nem kavarok, ha kitanítanak, jó, ha nem, az is jó, és szerződést hosszabbítok a munkaközvetítőnél. Elvégre nekik köszönhetem, hogy most itt vagyok.

A BOGÁR

Időközben sajnos elment a szlovák lakótársam, és helyette kaptunk egy másik szlovákot. Martin Sprang-Capelle-be költözött, gondolom ez a faszkalap meg onnan jött. Bár ne tette volna!

Arek boldog volt, hogy itt van valaki, aki még nem hallott az én viselt dolgaimról, és nekiállt mesélni. Megértik egymást, mindketten dohányoznak, füveznek. Bent a kégliben. Éjjel-nappal ment a szöveg, és jókat röhögtek rajtam. Jól van, gyerekek, majd előbb-utóbb eljön az ideje annak is, hogy én fogok rajtatok mulatni!

Azért neveztem el Bogárnak, mert bevonul a szobájába, és halottnak tetteti magát. Ha rákopogsz, sem reagál. Az a fajta, aki szerint a problémák egy idő után megoldódnak maguktól. Pedig nem, csak valaki megunja, és megoldja helyette. Talán egyke gyerek, és megszokta, hogy a szülei mindent elintéznek, neki csak be kell bújnia a monitor mögé, aztán néha elétesznek egy kis kaját, kicserélik alatta a pelust, ilyenek.

Persze azért önjáró a maga módján. Azt pl. megtanulta, hogy ha vesz valamit a boltban, és beteszi a mikróba, és egy-két gombot kezel rajta, egy idő után melegen veszi ki. Hát, valahol el kell kezdeni a nagybetűs Életet! Azt viszont még senki nem mondta, hogy fémet ne rakjon bele, mert attól tönkre mehet. Vagy mondta, csak nem hitte el. Vagy nem tudja, mi az a fém. Gondoltam, hogy megkérdezem tőle, de inkább hagyom a francba. Ezzel a palival én nem akarok foglalkozni.

Valamelyik nap le is verte a villanyt, de érdekes módon nem akkor, amikor bekapcsolta, hanem amikor befejezte a mutatványt, egyébként sűrű sercegések és látványos szikrázások közepette. Akkor én mentem át Robertékhez, én szóltam, hogy mi van, és fél éjszakán keresztül keresték-kutatták, hogy tudnák visszaállítani az elektromosságot a bungalónkban. Végül az ÉN ablakomon kopogott be Robert, hogy nézzem meg, van-e villany, mert ő még az ajtót, de még az ablakát sem volt hajlandó kinyitni. Mondom, bogár!

Péntek este ugyanez volt! Fél 10 körül értem haza 11 órai munka után, hogy másnap reggel 7-kor kezdjek, de a még reggel megvásárolt doboz tojásomat feltettem főni. Sercegés, szikrázás, a mikró fala feketedik a füsttől, ahol az alutálca hozzáér. Mondom a srácnak, hogy legközelebb ne tegyen be fémet, mert tönkrevághatja a sütőt vele. Nekiáll valamit hadoválni szlovákul, pedig tud angolul is, de most nem kommunikálni akar, hanem engem szapulni, hogy miért dugom az orrom az ő dolgába. Szerintem legalábbis.

Fő a tojás, ott állok mellette, jön ki a parasztgyerek a szobájából, kikapcsolja a mikrót, és PUFF!, sötétbe borulunk. Én már meg sem lepődtem. De hogy nem én fogok az ő hülyesége miatt mászkálni meg magyarázkodni, az hétszentség!

Ő bevonul, gondolom eszik. Jó, addig ne zavarjuk, majd utána!

Vártam egy jó fél órát, már majdnem lefeküdtem, hiszen a hajnali 5 órás kelés elég szomorúan hangzik így késő este, fáradtan, fájós lábakkal. De azért odamentem az ajtajához, bekopogtam, és bekiabáltam, hogy menjen, szóljon a Robertnek, mert nem lesz villany.

Aztán lefeküdtem.

Hajnali ébredés keserű szájízzel, ahogy a Beatrice ezt megénekelte Angyalföld c. számában. Melegvíz nincs, próbálok úgy zuhanyozni, hogy ne nagyon érjen a víz. Érdekes megoldásokat találok ki, de hát víz nélkül nem megy, ezt egy Harry Potter sem tudná megcsinálni.

A szombatom is elmúlt a melóhelyen. Az vigasztal, hogy másfélszeres pénzért dolgoztam. A vasárnap dupla zsé, de most nincs kedvem belefutni, mert jó lenne már egy nap, amikor nem kell időre kelnem. Az egész jövő hetem így is hajnali 7-től indul.

Nem akkor kelek, hanem akkor kezdek!

Délután hosszú sor áll a fülke előtt, ahol a szkennereket leadjuk-felvesszük. Arek ott ül egy raklapon, inkább megvárja, hogy elfoggyanak az emberek. Igaza van, bejelentkezett, innen már a cég fizeti az idejét, hova siessen? Egy-két haverja ott ácsorog mellette. Átszólok neki angolul, hogy nincs villany, reggel is hideg vízben zuhanyoztam. Nyilván ő is, de hadd szítsam egy kicsit a tüzet! Visszakiabál valamit lengyelül, pedig tudja, hogy nem értem. A mellette álló fószer fordít, hogy este megint nyitva hagytam az ajtót. Erre én angolul, hogy nem igaz, mert utánam a szlovák srác még fogadott valakit az ajtóban, ő nem zárta be. Meg sem várja, hogy befejezzem, nem érdekli, hogy mit mondok, karattyol valamit a saját nyelvén. Jól van, kispofám, engem meg az nem érdekel, amit te mondasz! Én eddig sem voltam rádszorulva, ezután sem leszek, le vagy szarva!

Ezeket persze csak gondolom, mert vagyok annyira úriember, hogy nem ócsárolom a másikat, pláne nem olyan nyelven, amit nem ért. Mondhattam volna én is olyanokat magyarul, hogy ha megérti, két hétig sírdogál, de egye fene, hagyom futni. Ha felidegesíti magát mindenen, az nagyobb baj neki, mintha én tenném. Saját magával tol ki, nem kellek én oda!

Azután elmegyek az ING bankhoz, és megnézem, hogy néz ki, amikor be van zárva. Szombaton 4-ig vannak, én kb. akkor értem oda. Visszafordulok, a Nettorama-ban veszek egy szál kolbászt meg egy 80 dekás kenyeret, és eltekerek a McDonald's-hoz.

Hogy akkor miért nem tettem fel blogot? Bocsika, de fontos dologban kellett eljárnom! Be kellett törnöm a MagNet bankos oldalamra megnézni, hogy valóban odautaltak-e. Igen, háromszor is, összesen több mint 127 rugó van rajta, ami felhasználható. Na nem euróban, hanem forintban.

Pedig de szép is lenne!

Csakhogy nem felhasználható, mert PIN kód nélkül nem tudok pénzt felvenni, a vásárlásnál meg nem fogadja el, ha csak úgy odakoccintom. Bemegyek az Átutalás oldalra, de nem tudom beírni a holland számlaszámom, mert úgy kezdődik, hogy NL, és csak számokat fogad el. Annyi eszem nem volt, hogy felmenjek az IBAN generátorra, hátha kidob egy olyan sztringet, ami csak számokból áll. Jobb ötlet nem lévén, írok egy szívhez szóló emilt a banknak, bár nem fognak belemenni abba, hogy az ott leírt számlaszámra utaljanak. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nem biztonságos ilyeneket elküldeni a Neten, különösen egy nyílt hálózatról, de most leszarom. Aztán eszembe jut a PayPass-ről a PayPal, és feltöröm azt a fiókot is.

Hát igen, miután egyiket sem használtam már egy-két éve, olyan volt, minha egy idegen fiókba kellene bejutnom. Volt persze valami halvány segédfogalmam arról, hogy akkoriban milyen jelszókat meg melyik emilfiókokat használhattam, de nem volt egy rövid futás.

Rátettem 32 rugót a PayPal számlámra, ez is majd jövő hét közepe táján fog megjelenni, addig csak azt kéne eldöntenem, hogy onnan hová tegyem. Ugyanis valamiért nem tudnak utalni az ING számlámra, és ha ők nem, akkor nekem sem fog sikerülni. Ha lelek egy olyan megoldást, hogy valamelyik boltlánctól veszek bevásárlókártyát vagy vásárlási utalványokat, és neten keresztül fizetek érte, akkor jó, meg vagyok mentve. Ha nem, akkor csak a pénzt tologatom, és nem férek hozzá.

A másik pedig az, hogy hétfőn mindenképpen be kell mennem ezt tisztázni, hogy miért is nem fogadnak átutalást, és ha a továbbiakban sem tudnak, akkor a Rabobank-nál kell nyitnom egy másikat, hátha azzal már nem lesz baj. Addig van 5 euró 55 centem. Szép?

Ez az egész eltartott éjjel fél 12-ig, aztán szélviharban hazabiciklizem.

Arek ott ült a kanapén a sötét tévé előtt és dohányzott. Bogár a szobájában halottat játszott éppen. Ezeket nem érdekli, hogy nincs villany a házban? Hogy nincs meleg víz? Nincs hűtő, mert leolvad a francba, és megromlik benne minden?

Lefeküdtem aludni.

Reggel 10-kor ébredtem kipihenten. Istenem, de szép is a világ!

Kivettem a leolvadt hűtőből a maradék zöldségemet, és hoppá, egész szép darab kolbi van ott még az előzőből is! Szerencsére nincs baja egyiknek sem, bár azok a csírák a zöldmixemben már egy kicsit barnulgatnak… A kolbit megettem, a zöldből maradt még, de hát a tegnap vásárolttal mi lesz? Átmentem a Robertékhez – megint én! –, és bekopogtam. Ismét a csaj nyitott ajtót. Elpanaszoltam a dolgokat, és megkértem, tegye már be a frigójukba a szál kolbászkát meg a maradék zöldet nekem. Átjött velem és addig zörgött a Bogár ajtaján, amíg ki nem jött.

- Polsky, English? - kérdezte igen szigorúan.

- Nem, szlovák – válaszolta a Bogár a saját nyelvén, még angolul is elfelejtve. Erre a csaj lehordta. Jaj, nagyon élveztem! Bogárka próbált mentegetőzni, de nem ment neki, a nőszemély roppant határozott és kérlelhetetlen volt. Ez egyre szimpatikusabb!

Aztán amikor elment, még hallottam, hogy Arek is kikiabál valamit a cellájából, de a nő ezt már vagy nem hallota, vagy a megfelelő módon kezelte: szart rá.

Persze a Zsiráf (hadd legyen már teljes az állatkert!) is kimászott a szobájából, odament a Bogár odújához és bekiabált, az meg kikiabált, már egész megtalálta a hangját a rohadt, és meg szépen bejöttem az enyémbe.

Aztán hallom, hogy a Zsiráf aszongya:

- Kurva Grizzly!

Anyád a kurva, ezt jobb, ha megszokod. Kimegyek. Lengyelül karattyol, közben mutogat a barna odaszáradt löttyre, ami kifolyt a konyhaszekrény elé. Úriember módjára angolul szóltam vissza, hogy ha meg akarja tudni, mit mondtam, meg tudja kérdezni a jó kis barátjától, hogy igen, miután nincs elekrtisziti, leengedett a hűtő. Ő mutogat a tócsára, és hogy miért nincs feltakarítva, én meg szépen ott hagyom a mondat közepén. Talán rájön arra, hogy én nem fogom feltakarítani azt, ami a kedves szerelme miatt ment tönkre. Felőlem… hm… jól érezhetik magukat együtt (talán sejted, mit akartam ide írni), de ne találjanak meg, ha valaki más balhéját kell elvinni. Vigyék el egymásét!

7FŐ

Egen, eljött a hétfő is, mert nem vitt rá a lélek, hogy szakadó esőben és szélviharban bebiciklizzek – ill. inkább ki! - a Mc-hez, hogy feltegyem ezeket a bejegyzéseket. De nem baj, mert most itt ülök végre-végre a Wilhelminastraat-on a waalwijki könyvtárban!

Csakhogy eljött ez a pillanat is!

Amúgy a reggel 7 órai kezdésemet átírták 9 órára, tehát nem kellett 5-kor kelnem, és száraz és csendes volt az idő is, úgyhogy nem győztem csodálkozni, hogy a Jóisten mennyire elényeztet. Talán meg sem érdemlem!

De, azért egy kicsit igen!… :)

Na és persze 13:30-ig szólt volna a munkaidőm, de lett 15:40, mire kijelentkeztem. Azért arra jutott, hogy beugorjak tök vizesen az ING-hez, és megkérdezzem, hogy miért nem lehet rátenni a bankszámlámra pénzt, de a nő azt mondta, hogy rá lehet, semmi akadálya. Na ezt magyarázzák meg az OTTÓ-ék nekem! Mert holnap bemegyek a rohadt irodájukba, és nagyon szépen(?) megkérem őket, hogy most már ne szórakozzanak, hanem igenis tegyék rá a lét, mert kurva nagy balhé lesz!

Különben meg a MagNet bankról is átutaltatom majd az utolsó fillérig, csak az a baj, hogy ugyebár amikor megkapták az eurót, átváltották forintra, most majd visszaváltják, és mindig egy kicsit(?) lecsípnek belőle. Plusz majd az utalásért is leszednek zsét, úgyhogy nekem eddig csak ráfizetés ez a magyar bankkártya itt Hollandiában.

Egyet igérjetek meg! Ha kijöttök – akárhova, nem csak ide –, ne adjátok meg a magyar számlaszámotokat! Csináltassatok ott kint, azt adjátok csak meg, és nem lesznek ilyen kellemetlen kerülőutak meg minden szarért lefaragás a kis pénzetekből!

Na sok szerencsét az olvasáshoz, most itt van 7 oldal belőlem! :)