ISTEN MALMAI

A szombatom az jól telt, fogtam magam és bepakoltam a gépet a zsákba, és elindultam.

Bementem Waalwijk-ban a KPN boltjába azzal a szándékkal, hogy visszakérem a húszast, de még azt sem bánom, ha levonják azt a kettő-ötvenet vagy mennyit, amit kb. 20 perc alatt szívott le. Húztam egy sorszámot, nehogy abba kössenek bele. Az öreglány is foglalt volt, meg egy fiatalabb fószer, mindketten komoly vevőkkel tárgyaltak. Azt onnan lehet tudni, hogy hosszasan magyaráztak minden feltett kérdésre. Hát persze, eladni akartak, ezért voltak itt.

Leültem és vártam. Közben érkeztek más vevők is, két fiatal csaj, aztán egy középkorú pár, ezek köszöntek, de senki nem viszonozta. Egyszer csak előkerült egy szakállas, olajos képű ürge.

Én nem vagyok profi abban, hogy ránézésre megkülönböztessek rasszokat, és pláne így Párizs után hajlamos az ember minden szakállas, olajos képű ürgét arabnak nézni, de… Jó, akkor biztosan török. Mindegy.

Na, ez odajött végre hozzám, és megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. Elpanaszoltam neki, mire azt mondta, hogy látnia kéne, hogy mit csinál (vagy mit nem) a kártya. Előhalásztam a cuccot. 220 nem volt, így akkumulátorról mentünk. Hümmögött, kattintgatott, gondolom én is így nézhettem ki, amikor rájöttem, hogy más oldal nem jön be. Az ember próbálkozik, mint a kutya, hátha meggondolja magát és bead mást is. Pedig tudjuk, hogy aki ugyanazt csinálja és más eredményt vár el, nem normális. Mint amikor nyitogatod az üres hűtő ajtaját. Hátha egyszer csak tele lesz kajával!

Mondja, hogy az előre fizetéses (prepaid) internet drága. Én meg mondom neki, hogy amikor vásároltam, ezt nekem nem mondta senki.

Több mint fél órát voltam ott, ezalatt az idő nagyrészt azzal telt, hogy az ürge ide-oda telefonált, és mindenhol elmondta vagy ötször, hogy prepaid, prepaid, én meg ott ültem mint egy rakás szerencsétlenség és ezerszer megbántam azt a pillanatot, amikor először bejöttem ide.

Közben a középkorú pár szakállas férfitagja odaszólt hollandul vagy öt méterről hozzám, hogy akár le is nyúlhatná a telefont, annyira nem figyel rájuk senki. Visszaszóltam angolul, hogy vigye nyugodtan, csak a kábelt el kell vágni. Ezen jót derültünk, az ürge meg csak nézett, hogy miféle hülyeségekben törjük a fejünket, és ádázul telefonált.

A végén aztán azt mondta, ha egyáltalán jól értettem, hogy rá kell töltenem mindenképpen, mert lenyekkentek az egységeim, és ők most feltettek 7.50-et, de ha az lemegy, pakoljak bele mindenképpen. Ráadásul csak online lehet tölteni, hát leshetitek, hogy mikor lesz ez!

Vettem kaját a Nettoramában, és egy gumipókot egy olyan bringaboltban, ahol szerintem az egyik eladó, a fiatalabb srác magyar volt. Nem kérdeztem, nem is érdekelt annyira, de volt egy spúrom.

Emlékeztek? Den Helderben is volt egy biciklibolt, és ott hátul is egy magyar csávó szerelgetett. Elöl egy holland zsidósrác árult a nőjével felváltva. Úgy látszik, magyar specialitás: ha szétszedtél egy pár bringát és nem vagy nagyon hülye a méretekhez, kimehetsz vele Európába, és szépen megélsz belőle.

8.95 volt a gumipók, és persze nem kaptam számlát. Ez egy karikára fűzött két gumiból álló együttes kampókkal a végén, így 4 ponton lehet rögzíteni. Nincs már átizzadt hát! Annyira…

A bringaboltban megkérdeztem, tudnak-e egy olyan helyet, ahol ingyenes a wifi. Én ugyan találtam egy éttermet Waalwijk központjában, amire ki volt írva, hogy wifi zone, de ha ott rendelek valamit, az legalább 50 euró. Az öreg holland csak nézett, nem szorult bele sok humorérzék, a srác meg úgyis egyfolytában vigyorgott, de aztán azt mondta, hogy itt a McDonald's, az ingyenes.

Egen, van itt is, már akkor láttam, amikor az első nap, hogy átléptük a határt, elhúztunk mellette. Aztán látom minden nap, amikor felmegyek a szerpentinre. Úgy látszik, azért nem írtam róla, mert inkább szerettem volna elfelejteni, de most kifejezetten örültem neki.

Amikor kijöttem a boltból, jobban körülnéztem, és akkor látom, hogy abban az utcában vagyok, amin a melóba menet kell végigmenni. Arccal az autópálya felé jobb kéz felől érkeztem a Nettoramából, és a Mc felé is egyenesen kell továbbmenni. Kicsit távolabb jobb kéz felé ott a mecset (úristen, már itt is?), bal oldalon a VW bolt, és utána kell most elfordulnom balra. Fúj a szél és esik az eső, én pedig nem hoztam kabátot, annak a helyén van most a laptop és a fényképezőgép. Sebaj, mire végzek, biztos eláll!

Bementem a Mc-be, mint a Róbert Károlyon szoktam, csak ez sokkal nagyobb, és kerestem egy konnektort. A kutya nem szólt hozzám, nem rendeltem semmit, csak szarnom kellett, de inkább visszafogtam magam: most ez fontosabb!

“Rendelkezésre állnak kapcsolatok.” OK, végül is ezért jöttem! Ráböktem arra a sorra, ahol a Mc volt, erre bejött egy weboldal. Na, ha ennél nem jutok tovább, átmegyek a konkurrenciához! Talán 50 méterre innen van a Burger FucKing, ott lehet, hogy jószívvel várnának. De nem kellett aggódnom, csak egy hosszú lista volt, amit el kellett olvasnom és utána elfogadnom. Fingom sincs, mi lehetett, esetleg az, hogy nem töltök fel és le pornót vagy fasiszta szövegeket – nem érdekelt. Netezni akartam, mert már kezdett elhatalmasodni rajtam az elvonás.

Kissé lassan jött be a home page-em, talán egy hacker program átnézte ezalatt a gépemet, vagy egy backdoor-t rakott fel, hát egészségére, de aztán csúszott minden rendesen. Szinte semmit nem kellett várnom egy-egy képernyőváltásnál. Na, ez lesz az a hely, ahonnan nem fogtok tudni kirakni!

A gyerekek ugyanúgy sivalkodtak és szerepeltek, mint akárhol máshol a világon, a szülők ugyanúgy elnéztek nekik mindent, és ott lehetett hagyni a gépet az asztalon az arab vagy milyen család mellett, amíg pisiltem egyet és kértem a pultnál egy kanalat.

Azért Windows + L-lel kiléptem, és jelszóval van levédve a fiókom, de nem hiszem, hogy a szülők engedték volna, ha a gyerek próbálkozik. Sőt, azt sem hiszem, hogy a gyerekeknek az eszükbe jutott volna próbálkozniuk.

A kanál meg azért kellett, mert vettem 2 doboz akciós csokihabot. Istenem, hát tudom, hogy tilos, nem csak a cukortartalom miatt, hanem a benne lévő koffein is hízlal, de ez egy különleges este volt (fél 6-kor már kabátot lehet rá akasztani, olyan sötét van), és ezek étcsokisak, és a képernyő mögé bújva betermeltem mind a kettőt. Na nem befaltam, mert közben azért kattintgatni is kellett, de fél óra alatt megvoltak.

Asszem 9 körül jöhettem el. Az eső persze mindvégig esett, és elég szépen fújt a szél is. Kis ország, nincs messze a tenger, és onnan korlátlan mennyiségben idefújja a sós párát. Az biztos, hogy aki ismerte a vitorlázást, és a hollandok ismerték, annak ez nagyon szép idő. Én jobban örültem volna egy szélcsendes, száraz estének, mint mindig, de engem erről senki nem kérdezett meg.

Mintha itt a táborban mindig jobban esne, mint odakint. Amikor leszálltam a bringáról, hangosan káromkodtam. Bent Arek állt a nappaliban, furcsán nézett rám. Ja, ez most azt hitte, hogy hozok valakit! Persze ezek bent cigiznek, hiába tilos, ő még néha a zöldet is itt szívja, be volt szarva, hogy ki lehet velem. De aztán megtalálta a hangját.

- Hét órán keresztül tartott a bevásárlás?

- Nem, hát voltam netezni is…

- Nem tudtam sehova elmenni, egy kulcs van, és ha megjössz, zárva az ajtó, aztán várhatsz a ház előtt. Martin sem tudott volna bejönni…

Miért, hova mentél volna? A tejedet is velem vetetted meg! Vagy a dieleredhez akartál? Az meg jöjjön ide, pénzt kap érte!

Persze nem szóltam, hadd fussa ki magát. Odaadtam a tejcsit, amit kért a kávéjába. Kérdezte, hogy mennyi volt, mondom neki, hogy nem kell kifizetnie, nem volt drága. Na de mégis, mennyi? Ne aggódjon, kevesebb volt, mint egy euró, és bejöttem a cellámba. Na látod! Máris le vagy szerelve!

A vasárnap megint a jobbra dőlök – balra dőlök című műsor volt. Semmit nem csináltam, illetve elkezdtem töredezettségmentesíteni a külső meghajtót. Ma hagytam abba, szerda délután. Azért mondom, hogy abba hagytam, mert én látok piros pöttyöket, de a program úgy látszik nem, őszerinte nincsenek már töredezett fájlok.

Ezen a héten mindketten nappal dolgoznak, csak én járok éjszakára. Legalább volt időm gondolkozni, és arra jutottam, hogy megspórolok magamnak 5.50-et a mosógépre és 1.75-öt a szárítóra (van ugyanis egy önkiszolgáló mosoda a tábor bejáratánál), inkább kimostam az egyik fekete tréninggatyámat a mosdóban és kiteregettem a kandalló elé, mert most alig volt rajta valami. Aztán vérszemet kaptam és kimostam az egyik hosszú ujjú pólómat is 3 pár zoknival. Ó, én nagyon tudok ám spórolni a zoknikon!

Időközben kiszúrtam, hogy be van zárva az ajtó és nincs benne a kulcs. Bekopogtam Arekhoz, nem volt otthon. Martinhoz be sem néztem, inkább kikukkantottam az ablakon és láttam, hogy csak az én bringám van ott. Na szép, ez rámzárta az ajtót! Sebaj, biztos visszajön időben, hiszen tudja, hogy 8-tól dolgozom.

Talán 6 körül megjött a szlovák srác, kopogott, hogy engedjem be. Kikiabáltam, hogy nem tudom, mert a lengyel elvitte a kulcsot. Visszakiabált, hogy két kulcs van. Mondom, éppen Arek mondta, hogy egy, azért kellett volna kérnem Roberttől, de neki nem volt több. Nem, kettő van.

- Hát akkor hol van? - kérdeztem, és ahogy színpadiasan körbefordultam a nappaliban, kiszúrtam, hogy ott figyel az asztalon.

Nabazmeg! Ezért nem tudtam elmenni kaját venni!

Előbb indultam, hogy be tudjak ugrani a Plus-ba. Ott volt is ilyen odakoccintós terminál, csakhogy valamiért nem vette be a magyar kártyámat. Van egy tippem: Attila Dűh helyett ezek Atilla Duh-t írtak címzettnek, a program pedig nem fogadta el, mert három helyen is hibát talált, és nem engedte át a lóvét. Kösz szépen!

Hétfőn volt az első nap, hogy picking-re osztottak be.

Egy igen halkszavú szemüveges lengyel csaj oktatott hármunkat. A másik srác egy magas marokkói arab volt Casablancából, 10 éve él Hollandiában. A harmadik egy alacsony, dundi, szintén szemüveges spanyol kölyök Sevillából, jólfejlett humorérzékkel. Rögtön megkedveltem, de olyan tré volt a kiejtése, hogy az anyanyelvéből többet értettem, mint az angoljából, pedig jobban tudott, mint én. A csaj végigvezetett minket gyakorlatilag majdnem az egész raktárházon, és közben magyarázott. Mire odaértem, éppen befejezte, és odébbállt, de úgysem értettem volna belőle semmit, úgy motyogott. Jól van, hát majd csak lesz valahogy!

Aztán fogtunk egy trollit (nem tudom, miért mindig ezt a hülye szót írom!), és egy papírt, és megcsináltunk egy kört a gyakorlatban is. Mindhármunknál volt egy-egy szkenner, de tulajdonképpen csak egyet használtunk, a golyó alakú spanyolét, azt adtuk körbe két-három árucikk kocsiba pakolása után. Hogy a kész járgányokat hová kell parkolnunk, az még mindig nem világos, talán soha nem is lesz az, de eldöntöttem, hogy majd az ott dolgozó csomagolókat kérdezem meg mindig, ők biztosan tudják. Ilyen szempontok vannak, hogy egy megrendelőnek gyűjtöttünk vagy többnek, nagy árucikkek vannak-e a kocsin stb. Ez számomra a papírról nem derül ki. Egyelőre legalábbis.

Pár kocsit megpakoltunk önállóan. Miután elfogytak a pickelni valók, egy másik szinten beállítottak inboundolni. Kettő helyett éjfélkor hazaküldtek minket, mert már nem volt mit csinálni.

Közben összespannoltam egy magyar sráccal, ő mondta, hogy van a mecset mögött egy könyvtár, ott nagyon jó a wifi. Hát, egyszer majd megkeresem, ha nem leszek ilyen rettenetesen lusta.

Kedden megoldottam egy problémát, amire csak én voltam képes!

Az úgy volt, hogy hallom, hogy üvölt az Arek:

- Grizzly! Problem!

A Grizzly az én vagyok.

Kimegyek a nappaliba, integet az ajtó felé, hogy problem, de szorosan ott van a nyomomban, nehogy lemaradjon egy jó kis balhéról. Kint egy bajuszos, jó húsban lévő fószer azzal fogad, hogy nézzem meg, hogy néz ki a szemetes zsák. Valóban, két zsák hevert szinte a lépcső alatt – két lépcsőfok vezet ugyanis az ajtóig – és nem volt bekötve egyik sem. Mondjuk, ha be lett volna, az sem jelentett volna semmit, mert itt láttam már macskát, amelyik a kiszakított fekete zsákban turkált, Rotterdamban pedig a sirályok szórják szét az utcai szemétkosarak tartalmát, hogy valami ehetőt találjanak.

Amíg összeszedtem és beleraktam a kihullott szemetet, hallgattam a faszit, hogy ha ezt meglátja a szállásmanager, abból baj lesz. Szerintem meglátta, és szarik bele. Robert a szállásmanager, és kisebb dolga is nagyobb annál, hogy ilyen szélben ilyesmiért szóljon.

Mindegy, összekaptam, bekötöttem a szájukat és kivittem a parkolóban található konténerekbe. Na ennyit a szelektív hulladékgyűjtésről! A faszi egész végig, amíg ki nem értem a táborból, mellettem gurult egy ilyen golfpályákon látható villanyautóval, hátul vagy 3 zsák, és kidumált Robert nőjének, hogy milyen sok itt a bicikli. Igen, sok munkás, sok bicikli, mondta a csaj. Szóval ez a fószer csak a szépen bekötözött zsákokat hajlandó elvinni. Ezért veszi fel a fizetését. Vannak még boldog emberek!

Areknek meg nyilván leesett volna a nem létező aranygyűrű az ujjáról, ha nem velem szedeti össze, hanem ő maga csinálja meg. Hát kapja be!

Amikor visszamentem a házba, a lelkemre kötötte, hogy szóljak majd ez ügyben Martinnak is. Peeersze, peeersze, majd szólok, feltétlenül! Hagyjál már ilyen hülyeségekkel!

Bent végre leadtam a papírt, pontosabban letettem az asztalra. Egy dagadt nő volt ott, hollandul szabadkozott, hogy ő csak takarít. Angolul szóltam, hogy nem értem, erre elismételte angolul is. Mondom, nem baj, biztosan észre veszik és bekönyvelik.

Öregem, itt még a takarítónő is több nyelven beszél!

Aztán a white board-nál összefutottam Kamillal, szóltam neki a papírról. Hát, ha minden igaz, szerdán utalnak, még belefér, hogy az ING-s számlámra jöjjön a zsé. De ha esetleg mégsem, annyi pénzem van, hogy még egy hétig kaját vegyek rajta. Istenem, ezt is nagyon jól megoldottad! Ha minden igaz, soha többé nem lesz olyan, hogy nincs pénzem ételre!

Inboundoltam, amíg volt mit, aztán takarítottam, 11-kor mindenkit haza küdtek. Ez egyre szarabb lesz!

Hazafelé AKKORA szélvihar volt, hogy a szerpentinen LEFELÉ tolni kellett a bringát!

Nem is tudom, hogy jutottam fel!

És nem túlzok, a srác, aki utánam jött, szintén tolta.

Ez a szerpentin egyébként nincs rajta a Google térképén, gondolom később építették, mint ahogy a műholdfelvételek készültek. Sok minden nem úgy van pl. a táborban sem. Az a ház, ahol lakom, nincs is rajta, vagy akkor még el volt forgatva, másképp állt.

A lámpáktól befelé mindig attól féltem, hogy belesodor a csatornába. A Sprang-Capelle és Kaatsheuvel közötti senki földjén pedig úgy átzúgott a szél, hogy szintén le kellett szállnom, hogy toljam. Olyan széllökések voltak, hogy a bringát majdnem rámborította!

Egyszer Pesten volt részem ilyen szélviharban. Tizenéves srác voltam, és leküldtek Anyámék a boltba. A tetőről palákat sodort le, és többször is majd levert a lábamról. Este (vagy másnap?) a tévéből tudtuk meg, hogy 100 km/órás széllökések voltak. Hát ez sem maradhatott el mögötte!

Elkerekezett mellettem egy csaj. Én kb. másfélszer olyan súlyos vagyok, mint ő, ha előbb jön 5 perccel, szerintem a vihar besodorja a focipályára. De legalábbis a kerítésig biztosan. Nem mertem visszaülni, inkább megvártam, amíg beérek a házak közé. Nem voltak már olyan hatalmas lökések, de ezt előre nem tudhattam. Egy srác is elkerekezett mellettem, igen csak kapaszkodott a kormányba.

Persze ahogy beértem a táborba, nekiállt csöpögni az eső, de aztán inkább abba hagyta.

Ma arra ébredtem, hogy verik az ajtót, meg még valami kiabálás is volt. Nem mentem ki, tudtam, hogy mi lehet az. A srácok már elmentek dolgozni, a bajuszos faszi meg azt akarja, hogy szedjem össze a ház körül a szemetet. Hát szedje az anyád! Ha te nem vagy takarító, én még úgysem, és hadd ne legyen már az én saram, hogy a tábor összes szemetét ebbe a sarokba fújja az orkán!

Kajáért megint nem fáradtam el, majd be kell ugranom a Plus-ba. A kártyámat ismét nem fogadja majd el a gép, de ez már talán nem tart sokáig.