IGEN, NEM, MÉGIS, DEHOGY...

SZERDA, 16.

A múltkor kaptam Bogártól egy mosózsetont. Hozzá is fűzött némi magyarázatot, de nem sokat értettem belőle. Tulajdonképpen semmit.

Namost én már (múlt) vasárnapra elterveztem a mosást, pedig akkor még volt 2 fekete pólóm, de nem jött össze, mert ugye jobba dőltem, meg balra dőltem, nem vitt rá a lélek, hogy részt vegyek ebben a világban.

Aztán elfogytak a pólóim. És lusta voltam kézzel mosni.

Na jó, ha nem, hát nem! Nem muszáj életet élni, lehet buddhista módon a semmit keresni, csak arra vigyázzál, hogy ne találd meg!

Szóval, hogy tegnap sikerült végül feltenni némi blogot (némi? 5 oldal volt!), rászóltam magamra, hogy MA mosás van!

9-re húztam fel a telefonomat, de előtte keltem vagy negyed órával. Mivel nem volt kenyerem, nem reggeliztem, a TUC-okhoz meg a brownie-hoz nem volt kedvem, a halpástétomból meg legalább kettő kellett volna, hogy valamennyire megtöltse a bendőmet, de akkor borul a diéta szerinti alapanyagelosztás. Inkább elhalasztottam.

Vécé, zuhany, és döbbenten konstatáltam, hogy ezzel fél óra elment. Na, ez szép! Gyorsan összekaptam magam, ami kb. 10 percet jelentett, és hátrakerekeztem a recepcióhoz. Bementem a mosókonyhába, bepakoltam szépen az egyik gépbe a cuccaimat, és vacilláltam, hogy hová tekerjem a gombot. A fehér miatt (törülközők) jó lett volna egy 90 fokos mosás, rettenet, hogy mennyire büdös tud lenni, holott az ember csak akkor törli bele magát, amikor tiszta. Kész rejtély! A fekete miatt, ami a javát tette ki a csomagnak, viszont jó lett volna egy 40 fok, nehogy nekem összemenjen. Úgyhogy inkább hagytam ott, ahol volt, 60 fokon, aztán játsszák le egymás közt! A Tomi Akármiből, amit még Magyarországról hoztam (ezt vettem a sashegyi kéglibe, és ebből tettem egy nylonzacsiba így útravalónak) szépen pakoltam a kihúzott fiókba, itt talán nem kell attól tartani, hogy nem működik a mosóporadagoló.

Becsuktam az ajtót. Még egyszer elolvastam a használati utasítás angolul írt részét. OK. Aztán fogtam a mosózsetont, és megpróbáltam bedugni a nyíláson.

Miért nem vettem észre, hogy ez a nyílás kb. fele akkora, mint a zseton?!

És a többi is!

Egyedül a szárítóba lenne jó, de előtte ugye ki kéne mosni a ruhákat… Na, most jött el az ideje, hogy bekopogjak Róbert gidához!

A nője nyit ajtót. Amióta lemondtam róluk (értsd: eldöntöttem, hogy nem szeretem őket), a csaj tök aranyos velem. Ki érti a nőket?…

Mosózseton? Persze! Térül-fordul, a kezembead négyet.

- For all.

Mindenkinek.

Hát hogy lehet így haragudni rájuk?

De ezek ugyanakkorák, mint ami nekem van!

A recepciós pult mögött egy középkorú nő ült. Már többször találgattam, hogy a fiatalok, a nagymellű meg a másik a lányai-e, vagy itt Hollandiában a tiniket is bevonják a melóba. Na és azt mondja, hogy nem ebben a mosóhonyhában kell nekem mosni, hanem a másikban.

De, mondom, nem tudná becserélni a zsetont egy ittenire? Nem. Na és nem vehetnék egyet? Nem.

De hogy miért nem, azt nem mondja!

Mondom neki, hogy benne vagyok a gépben. Nem hatja meg. De a mosóporom is benne van! Erre ad egy ilyen kis csomagot, két buborék van benne, egy kék meg egy zöld, hogy azt a ruha közé kell betenni. Se felvágni, se semmi, a többi majd megoldódik magától.

Na pék! Milyen az a másik, és hol találom? Nekem eddig senki nem szólt róla!

Mutatja a tábor térképén, nincs is messze a mi bunginktól. (Jó, mi van messze? 3 perc alatt átkerekezek az egész kempingen.) Azért kimarkolom a mosóport is a fiókból, jó lesz az még! A körmöm alja telemegy vele.

Elég könnyen megtalálom. A két ajtajából az egyik kulcsra zárva, az ablak nyitva, nem rég mosták fel, még fel sem száradt. Az ajtó mögött van az ablak, a széles párkányán egy eltévedt katicabogár, és egy faláda POCZTA felirattal. Aha! Erről beszéltek a bankban! És valóban, egy csomó levél felbontatlanul, felbontottan, kivéve a borítékból… Van olyan is, amit nem is erre a címre írtak, csak idekeveredett, ezen augusztusi bélyegző. Hát én ugyan nem fogom elvinni, ez hadd legyen a postás sara!

Az én második bankkártyámat is (első állandó) akkor kaptam kézhez, amikor már letiltattam. Két nappal később odaadták a mostanit, amivel semmi gond. Aznap jött ki, amikor az előzőt átvettem.

Bal oldalon két szárítógép, mellette négy mosó. Az első mosógép ugyanolyan kis nyílású, a többi szép nagy, használhatom nyugodtan. Megetetem, állítani nem is kell rajta, beindítom. Először 11 percet mutat, de nem hiszek neki, aztán 20-at, aztán 55-öt. Bólintok, és elindulok kaját venni.

Az AH-be megyek, közelebb van mindennél. A zöldség meg a kenyér, meg még gondolom tucatnyi áru kb. egy árban van a boltokban, akció csak akkor várható, ha közel van valamelyik lejárati ideje, és elég sok van belőle. Én legalábbis így csinálnám. Éhgyomorra nem merek kávét inni, de egy csokiitalt benyomok. Lám, ilyen nincs a Plus-ban, ott csak kétféle kávé, meg forró víz a teákhoz, ha azt akarsz inni. Cukor, kávészőkítő külön kis zacsikban. A Lidl-ben pedig még ennyi sincs.

Veszek kétféle kipfilet-t, ezek cirka 15 dekásak, két adag. Egy „nagy” kenyeret, ezek 80 dekásak, kb. 24 szelet, ami azt jelenti, hogy 3 tesz ki 10 dekát. Ez egy kajaadagom. Egy csomag 45 dekás zöldség, de azt hiszem, inkább csak otthon eszem majd, odabent zöldséglevest iszom hozzá, abból is lehet háromféle erősségű, majd a legzorallabbat választom. Ahhoz nem kell villa.

(Érdekes adalék, hogy a „hátsó” kantinban, ahová mostanában járok a melóhelyen, először próbáltam erősebb zöldséglevest venni. Kiadta másfél deci vízzel. Aha, és a gyengébb milyen? Két és fél decit ad hozzá? Púpozott pohár leves? De aztán kiderült, hogy a közepeshez is csak annyi víz jár.)

Kényelmesen visszatekerek, még van vagy 10 perc a mosásból. 3 zsetont kiraktam otthon az asztalra, a negyediket eltettem, ez megy majd a szárítóba, és akkor teregetnem sem kell. Sajnálom, hogy nem kalkuláltam előbb, mert akkor a fehér gatyámat veszem fel, esetleg a fehér pólómmal, és melóba már csak frissen mosottból vehettem volna, aztán ami rajtam volt, azt baromira ráértem volna kimosni. Mondjuk tavaszig.

Most már mindegy, ne essünk ezért kétségbe, lesz itt még mosás!

Hazabringázom a szépen megszárított ruhákkal, és döbbenten látom, hogy dél múlt. Gyors reggeli, és mehetek is dolgozni!

Éppen megkajálok, amikor hallom, hogy Arek jön be, és kiabál utánam. Mondom, hogy itt vagyok, de hát a világért sem nyitna be, kimegyek. Azt mondja, beszélt Roberttel, és mindkettőnk napja vissza van mondva (cancelled).

Hát itt tartunk most.

CSÜTÖRTÖK, 17.

Illetve, hogy lássátok, milyen kiszámíthatatlan az élet a Docdatánál, kiderül, hogy most rögtön, azonnal be kell mennem dolgozni!

Robert az ajtóban, egy bringán ül és dohányzik.

- De mettől meddig? - kérdezem tehetetlenségemben, csak hogy belekössek valahogy.

Nem tudja. Mostantól.

Megfordulok, de a cellámba menet azért elkáromkodom magam, sajnos egy p betűvel kezdődő szó is becsúszik, ennek Arek nagyon örül.

Ez akkor boldog, ha engem bosszankodni lát!

Ráadásul kiderül, hogy behalt a jó kis Sony fülesem! Nem hall a jobb felére.

Pedig milyen baróti volt! Zenehallgatásra a legjobb!

Na jó, ha úgysem tudják, hogy mikor fogok beérni, a második lámpánál jobbra fordulok és bemegyek a „főutcára”, ahol a boltok vannak. Érdekes módon a java zárva, pedig még csak 6 lesz pár perc múlva. Találok ugyan egy bazárt, de rózsaszín meg babakék fülesek vannak. Ezek nem arra valók, hogy használják, hanem hogy passzoljon a színe a műkörömhöz vagy a telefon színéhez.

- Ez egy bolt hölgyeknek?

- Olyasmi – mondja az eladókiscsaj, akin bombajól áll a cicagatya.

Kiszédelgek, és a túloldalon egy pár méterrel odébb látok egy másik boltot. Itt kapok végül frankót, ez is Sony, és ez is többet tud, mint az átlag. Lefelé is, és felfelé is. (Mérnökök valami másnapos hajnalon kitalálták, hogy az emberi fül 20 és 20 000 Herz között hall, ezért nem is érdemes ennél érzékenyebb füleseket gyártani. Ebből aztán roppant széles választék van, a 300 forintostól a többezresig, de én nem a színét nézem, vagy az árát, hanem hogy mennyit visz át. A húsz alatti jobb basszushangzást jelent, és ha már, akkor legyen húszezer fölött is. Ez pedig olyan!) 13 euró, de hát Istenem, más naponta költ ennyit fűre!

Odabent pickingelni kell, küldenek ide-oda, nem vagyok a listákon, naaagy nehezen azért hajlandóak tudomásul venni, hogy kénytelenek számolni velem, kapok egy listát, aztán mehetek összeszedni, ami rajta van.

Ezért kellett hát csapot-papot otthagyni és nagyon sürgősen bejönni! Gratula a szervezéshez!

A csütörtököm ismét békésen telik, inboundolással, ahogy ezt előre megírta az sms. Lejelentkezel a White Board-nál, kipipálják a neved, megnézed a táblán, hova vagy beosztva (ha nem vagy, ahogy én is járok egy csomószor, odabiggyesztik valahova, mondjuk 5 Hall, 3. Vloor), és mész. Elkapsz egy kocsit és berakod, ami rajta van, aztán előbb-utóbb megjelenik egy zöldkabátkás és összeírja a neveket. Könnyebb tartani a szüneteket is, mert az inboundból egyszerű kilépni, bármikor bárhol folytathatod ugyanazt a kocsit, vagy másikat. Pickingnél nincs ilyen, ha egyszer benne van egy lista a gépedben, nem szállhatsz ki belőle, és más sem csinálhatja.

A péntekem viszont…

A péntekem olyan kapitálisan szarra sikeredett, hogy külön blogbejegyzés lett belőle!