IZZOSU

Bezony-bezony, nincs két hét és vége van '15-nek!

Ma korán feküdtem, reggel 6 körül, többet nyomtam behunyt szemmel a gombokat a Thing Machine-en, mint ébren, de sikerült 50 000 fölé mennem. (Az persze még nem félálomban volt.) Ennek megfelelően délben reggeliztem. De nem is gáz, mert holnap este 8-kor kezdem az outbound-olást, vagyis megint megyek pickingelni. Ki vagyok rá váncsi, hogy ismét figyelni fognak-e arra, hogy ne kelljen más emeletekre felmennem. Nem mintha izgatna, mert ha nincs miért belém kötnie senkinek, akkor nem is tudnak, ha megfeszülnek sem. Nem szabad szüneten kívül kávézni mennem, de hát ezt különben sem szabad, és nem fogok kocsit befejezni. Ha nincs más meló abban a pillanatban, inkább várok. Azt az időt is fizetik!

Azért ez tetszik ez a dolog a kisvárossal. Igaz, hogy korán zárnak a boltok, de a közértek nyitva vannak, és kaján kívül nekem nem nagyon kell semmi. Szerdánként, ha lesz időm, elmegyek bűnözni a piacra, már olyan értelemben, hogy eszem a sült halat jó drágán, de hát a pástétom sem a legolcsóbb, ha tizenkét deka körül majdnem másfél euróba kerül.

Végül is… Mi a drága? Itt 27 helyett 8% adó van a kaján, tehát eleve olcsóbb, bármennyit is fizetsz érte. A pián itt is 27, de az nálam ritkán van, és ez nem is baj. És ha azt veszem, hogy sokkal jobb az órabérem, mint Magyarországon bármikor lenne, és a kaja nem sokkal kerül többe, akkor százszor is jobban megéri.

Na de hogy a kisvárosban mi tetszik? Hát az, hogy vadidegenek rád köszönnek! Tekersz a bringával, és a fószer a kiskutyájával odaköszön. Pedig sosem láttátok egymást. Mész el az öregasszony mellett, szegénynek már tré a vérkeringése, úgy fel van öltözve, mintha mínuszok lennének, és odaköszön.

Persze csak úgy negyven felett! Alatta nem divat. Az új nemzedék már úgy nő fel, hogy ne álljon szóba idegenekkel, így is tele a környék – meg az egész ország – más nemzetből valókkal, nem tudhatjuk, ki milyen ember. De lehet, hogy egyszerűen már nem divat.

A cudar november után a csendes, meleg december kész felüdülés! A pocsolyák egyre kisebbek, és noha még mindig sűrűn felhős az ég, ezek a felhők több fényt eresztenek át. Emlékszem, amikor kézzel mostam a fekete gatyámat meg a pólókat, milyen víz maradt utánuk. Na, hát többségében olyanok voltak a novemberi felhők. Meg téglavörösek. Meg olyanok, mint amikor fehéret mosol, de abból nem sok eső esett. A szél is szinte simogat, egyáltalán nem olyan vad, hogy le akar szedni a bringáról. Még éjszaka is elég a hosszú ujjú póló, legalábbis a kabát nagyon meleg.

Pedig nem vastag a dzseki, csak polietilén, nem szellőzik, belefülledek. Szakadó esőben is tiszta víz vagyok alatta, mintha rajtam sem lenne. De a szürke kardigán is olyan, csak azt gyapjúutánzatnak csinálták. Már kinézetre.

Tegnap hajnalban elköltözött Arek, és Pjotr, a negyedik srác cuccolt be a cellájába. Ma délután pedig megjelent a Bogár – Tényleg, ez hol volt eddig? Na nem mintha érdekelne… - és addig-addig rámolt, hogy úgy tűnik, ő is elment a fenébe.

Ez a Petya gyerek elég érdekes egy figura. Tök jószívűnek tűnik, meg felszabadultnak, úgy néz ki, élvezi, hogy itt lehet. A múltkor átgyalogolt a fél erdőn, pedig van itt mögöttünk éppen elég, mert egy félóra járásra van egy sivatagos terület. Azt mondja, százévekkel ezelőtt kivágták itt a fákat, és attól lett ilyen. (És nem az Omo-tól.) Elsétált és megnézte. Képeket is csinált az okostelójával, de hát őszintén, mi a fenét fényképezel egy sivatagon?

Mondjuk én is készítettem volna egy párat…

Ezt a Google mutatja, és tőlünk délkeletre jól látszik a sivatag

Szóval ilyen dolgai vannak, meg tök udvarias, előzékeny, egyáltalán nem olyan, mint mondjuk a Zsiráf. Ő eleve nem is tudott normális hangon beszélni. De az már szét is szívta az agyát szerintem.

Ahhoz képest, hogy kisvárosokkal vagyunk körülvéve, elég sok a templom. Romot nem is látni, mindegyiket rendbe hozták. Van olyan, ami 1617-ben épült! Ami a Könyvtárnál van, az sem mecset, rosszul mondta az a magyar srác. Azt hiszem, azt is Péternek hívják. Van ugyan egy mecset, ahogy megyünk a Taxandriabrug felé, de szerencsére az elég kicsi.

1617... Azért az nem mostanában volt!

Írtam a Mindenkilapján, hogy R'damban vannak közterületfelügyelők. Hát itt nincsenek. Sem biztonsági őr a boltban (bár kamera van), sem rendőrjárőr. Bár pl. tegnap este aránylag sok rendőrkocsit láttam, talán hármat is, vagy ugyanazt háromszor, de hét közben egyet sem. És mégis szépen folyik az élet! Nyugodtan ki lehet merészkedni, nem fognak leütni, kirabolni, megerőszakolni pláne nem, a hollandok tutibiztosan!

Azt hallottátok, hogy Hollandiában több börtönt is be kellett zárni kihasználatlanság miatt?

Jaj Istenem, csak ne lenne ennyi lengyel!

Nem az az egy-két barom izgat, leszarom, annyi mindenhol van. Ez a SOK lengyel zavar! Meg az, hogy a tábor és a közértek között az út mellett mindenhol el van hajigálva a kávés pohártól az energiaitalos dobozig mindenféle. A cigis dobozt ott dobják el, ahol kivették belőle az utolsó szálat. Talán családi házban érezném legjobban magam minden oldalról helyiekkel körülvéve, bár nem tudom, mit szólnának ehhez a hollandok, pláne amikor az első néhány héten folyton kijárkálnék bámulni a házamat, meg az övékét.

Pl. amikor odasüt a lemenő nap

Mostanra eléggé megbarátkoztam a biciklizéssel mint életformával. Még mindig hangosan káromkodom, amikor ügyetlenül indulok és sokan néznek, de inkább csak derülök magamon. Nincs nagy forgalom, főleg villamos nincs, és a buszok is nagyon ritkák. Sajnos a térdeim ki vannak készülve, de ha időben indulok mindenhová, nem kell gyorsan tekerni, és ez sokat számít.

És így nem kések el, ami főleg sokat számít!

Valószínűleg megkaptam a havi végelszámolást. Onnan veszem, hogy van egy tétel a bankszámlámon, ami jóval alacsonyabb a heti előlegeknél. Részletes listát nem adnak, amiről kiderülhetne, hogy ők hogy számolnak, pedig marha kíváncsi lennék pl. a műszakpótlékokra. Így hát készítettem egy táblázatot, amiben felvittem, hogy melyik napokon hánytól hányig dolgoztam, ezekből levontam a negyed vagy fél órákat, ezek a kisszünetek, amiket nem fizet a cég, és miután nem találtam olyan függvényt, ami jó lenne, kézzel-lábbal – de legfőképpen számológéppel – kiszámoltam, hogy mennyit kellett volna keresnem.

Hát a bruttó az 1155 euró 65 cent 132 és fél órára, de mondom, ebben nincs benne délután, éjszaka, meg szombat. A levonások után (bicikli, arra a százas kaució, bakancs, kégli) 652.65 jött ki, de ebből le kéne még vonni a biztosítást, amit fejből nem tudok, és lusta vagyok most előkeresni a szerződést, de nem lehet az olyan nagyon sok. Tehát mondjuk saccperkábé 6 kilót kapok kézhez havonta, ami ugye első hallásra kurva kevés!

Másodikra nem annyira, ugyanis ebből már csak kajára kell költeni, tehát ez olyan, mintha Magyarországon a sárga csekkek kifizetése után maradna 180 rugód minden hónapban.

Hoppá ridikül! Mi a drága? Hol vannak azok a sült halak és ír whisky-k? Amerikai csokis kexek és tízéves portói borok?

Az Albert Heijn-ben láttam húszévest is!

Sajnos már ez is a múlté